Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
4í 31. országos ülés deeisember 5. 1884. mást mond és a tények egészen mást hirdetnek. Mert a pénzügyminister ur kijelentette a ház előtt, hogy ÍI pénztári készletekből I77s millió forint felhasználtatott, a mi jelentékenyen nagy összeg s hozzá tette a pénzügyminister ur, hogy e pénztári készlet pótlásáról gondoskodni kell. És az előadó ur ezen fedezetre szükséges összegeket mégis ki akarja hagyni a deficitből. A Í883. zárszámadások értelmében a kincstári utalványokból 4 millió 200 ezer forinttal nagyobb összeg vétetett igénybe, mint a mennyire a törvényhozás felhatalmazást adott és még ezen túl 2.600,000 forinttal több függő adósság támadt ez évben a kincstári utalványok kibocsátása által, mint a mennyi volt Í883. évben. Négy millió forintot a törvényhozás megszavazott kincstári utalványok beváltására s azon kivül 25 millió forintnyi illeték- és díjhátralékok állottak a kormány rendelkezésére, melyek a kibocsátandó kincstári utalványok fedezetéül szolgálandottak. Ha már most azon 4 millió forintot leszámítjuk, marad 2 I millió és a pénzügyminister ur nyilatkozata szerint a kincstári utalványok forgalomban levő összege jelenleg 20.900,000 forint, tehát a pénzügyminister urnak netalán mutatkozó szükség esetére csupán 100 ezer forint marad rendelkezésére. Az 1883. évi törvényhozás szükségesnek látta, hogy a akkori szinte 7 millió forinttal csekélyebb összegű kincstári utalványokból 4 millió forint bevonassék: kétségtelen és elkerülhetetlen, hogy ha a pénzügyminister ur a futólagos és átmeneti kiadásokra a pénzbeszerzési tért biztosítani akarja a jövőre, akkor a kincstári utalványokból jelentékeny összeg bevonása lesz szükséges. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Elfelejti az előadó ur azt, hogy a Vaskapu szabályozására jelentékeny költségek fognak kívántatni; elfelejti azt, hogy az államosított vasutaknál a vassíneknek aczélsínekkel, a fahidaknak vashidakkal leendő kicserélése folytán nagymérvű beruházásokra lesz szükség, melyek mind deficitet fognak képezni; mert én nem fogadhatom el sem epénzügyiuinister urnak, sem az előadó urnak azon állítását, hogy mindazon kiadások, melyek a vasutak üzembe tartására fordíttatnak, ezek mind beruházásokat képeznek, mert ez előadó ur fogalma szerint még azon waggonok is, a melyek már elromlottak és azon sínek, a melyek elkoptak, az állam vagyontár számadásaiban mint vagyon mutatkoznak. Csak egy példára szorítkozom: most legújabban az állami számszék a ministerium megkeresése következtében az államadósságokat nem névértékükben veszi be, hanem a börzei árfolyam szerint. Hogy az állam az idegen papírok elszámolását börzei értékben eszközölje, azt elfogadom, de hogy az állam saját papírjait ne becsülje annyira, hanem kevesebbre, m'nt névértéke, ez fallatia, de egyszersmind veszélyes eljárás is. Hiszen, ha Magyarország pénzügyei jövőben romlani, hanyatlani fognak, ha az aranyjáradékért nem 90, hanem 50 frtot fognak adni, a mi az első ágyúszóra könnyen megtörténhetik, akkor az állami zárszámadás szerint a mi államadósságaink sokkal kisebb összegben lesznek elszámolva és a vagyon sokkal nagyobb arányban mutatkoznék, mint jelenleg van. Hiszen ha állambukáshoz közelegnénk és 10 frtot adnának a 100-as papírért, akkor az államadósság nem rúgna többre mint 120 millió frtra, mig ellenben a vagyonszaporodás igen nagy arányú volna. Ez ámítás és szemfényvesztés, sőt kártékony is, mert mikép becsüljék meg ennek alapján az idegenek Magyarország hitelét. És én kijelentem, hogy nem a mi beszédeink rontják meg Magyarország hitelét, mert az őszinte szó soha sem árt, hanem azon szemfényvesztés. És hogyan higyjen azon idegen az ország hitelében, hogy ha az állam maga nem becsüli annyira a saját papírjait, mint a mennyiben kiadta. Azt mondja az előadó ur imént, hogy nem annyi a terheink szaporodása, mint a mennyit kimutattunk, mert az adónak szaporodása nem egyszersmind terheink szaporodása. Két részre osztja, aztmondja, hogy az egyik része új adó, a másik része pedig természetes fejlődés. Az új adókra azt mondja, hogy elismeri, hogy azok folytán 28 millióval szaporodott az állam bevétele. Mire vállalkozott ezen kormány 1875-ben, mikor a kormányzatot átvette ? arra, hogy az ország pénzügyeit rendezze; 1875-ben a deficit volt 25 millió és 28 millióval emelkedtek a jövedelmek az új adók által, mégis a deficit eltüntetve nincs : tehát az állam ügyeinek rendezésére feladatukat nem oldották meg. Azt mondja az előadó ur, hogy az adók természetes fejlődése nem képez terhet. Hát ki viseli azokat az emelkedéseket, ha nem az adózó polgárok? Hiszen tudjuk, hogy milyen a mi adóink természetes fejlődése: a pénzügyminister ur kiadja a pénzügyigazgatóságoknak a rendeletet; hogy a bor- és húsfogyasztási adóból ezen évben 5 vagy 107o-kal többet kell beszolgáltatni. A pénzügyigazgatóság kiadj pénzügyőri biztosoknak, ezek pedig nehogy állásukat elveszítsék, kegyvesztettek legyenek, igyekeznek minden módon 5—10% természetes adófejlődést producalni és miként történik ez ? ugy, hogy ha valaki a fogyasztási adót bérbe nem veszi a 107° emelkedéssel, akkor erőszakos módon ráutalják a községi pénztárakra, a melyek ezeknek igen nagy terhét képezik már is. íme ez a mi fogyasztási adóinknak természetes fejlődése, melyre az előadó ur hivatkozott. (Zajos helyes 1 és a szélső baloldalon.) Hát az egyenes adóknál nem épen igy történik-e a mi adózásunk természetes fejlesztése?
