Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-47
47. omágos ülés januír 14 1885. 377 kedésekről való gondoskodást követelnek; követelik az államok új berendezését, ha a versenyben megállani, ha a müveit világban létünket koczkáztatni nem akarjuk. Az élet napról napra gyorsabban foly és ezen gyorsított élet fokozza az életfentartási szükségeket is. Nekünk nem szabad tévedésben élnünk arra nézve, hogy ha lépést nem tartunk, visszamaradunk, ha visszamaradunk, átgázol rajtunk a sors kereke, T. ház! Azon korban, mikor a tengerek á kereskedésnek nem akadályai, hanem előmozdítói, mikor nagy távolságok alig léteznek, mikor az Atlanti óceánon át ma már nem hónapok, nem is hetek, hanem napok alatt hatolunk, mikor a szóbeli közlekedés, a táviratok közlése nyomán már csak órák szerint számíttatik, mikor a kereskedő megrendelését ma megteszi és holnap már birtokában van azon biztosítéknak, hogy megrendelése effectuáltatik : ne éljünk illusióban, a verseny — nem múlékony jelenség. Mert ezen állapot nem csak mulólagos, hanem napról napra tovább fejlődik. Ma, midőn a gőz és villám síneken és gyárakban alakítják át az országok közgazdaságát, ma nem lehet ezeknek a megszokott ódon eszközükkel útjába állani, hanem ismét csak gőzzel és vilanynyal lehet és kell útjába állani. A tárgyalás menetén hallottunk orvosságokat ajánltatni, melyek magukban, in abstracto, nagyon helyesek. Hallottunk módokat javasoltatni, hogy javítsuk a talajt. Igenis, szükséges. Hallottuk, hogy iparkodjunk szövetkezeteket alakítani, melyekkel tegyük olcsóbbá a hitelt. Igenis, szükséges! Hallottuk, hogy vámsorompókat állítsunk fel; hogy termelésünkben többféleséget hozzunk be. Ezek mind szükséges dolgok; sőt voltak olyanok is, kik azt mondották, hogy állítsuk fel a határvámot Ausztria és Magyarország közt, vagy más szóval zárjuk el magunk elöl még azon egyetlen piaczot is, mely részünkre jelenleg még biztos. Ezek mind tanácsok, de hogy ezek mennyiben fognak bennünket biztosítani a jövő nehéz napjai ellen, azt ítélje meg mindenki azon álláspont szerint, melyet elfoglal itt és a házon kivül. Ezen tanácsok összegét azután elnevezték agrar-politikának. Kétségtelenül igaz, hogy támogatnunk kell a mezőgazdaságot minden hatalmunkban levő eszközzel, mert a mezőgazdaság egy ideig még kizárólagos jövedelmi forrása lesz az országnak, nemcsak mint olyannak, de mert az ország ma már nem Diogenesek csoportosulásából, hanem a vagyonos egyesek existentiájábóí kell, hogy álljon, szükséges, hogy ezen egyesek vagyona és jóléte növekedjék. Ezek azonban önmagukban nem elégségesek arra, hogy az általuk kitűzött czélt elérjék az illetők, kik e javaslatokat teszik. Már most kérdem, hogy azon esetben, ha KÉPVH. NAPLÓ 1884- 87. II. KÖTET. ezek foganatba vétettek, vájjon nyitva fogják-e részünkre tartani Német- és Francziaország kapuit, hol gabnakereskedésünkkel szemben most a vámot akarják kitiltási eszközül felhasználni? Avagy akkor, ha ezeket elérjük, ha ezek mind foganatosítva lesznek, akkor a tengeren túli versenynyel nem állnak szemben saját terményeink? Én azt tartom t. ház, hogy ezek az eszközök nem vezetnek czélra, legalább nem zárják ki a veszélyt, mely ma fenyeget bennünket. Én még azok tekintetében is, kik azt hiszik, hogy az utolsó időben Magyarország terménykereskedése valami fényes volt, kénytelen vagyok egy körülményre mutatni, arra, hogy az utolsó időkben terménykereskedésünk a külföldön olyan fényes jutalmat nem biztosított annak, ki vele foglalkozott, hogy azon osztályt, a kereskedőket, azért, ha. ma nem képesek ezen kereskedést ugy közvetíteni mint tették ezelőtt, felelősségre lehetne vonni, mint az itt több oldalról, különösen Enyedy Lukács képviselő ur részéről történt, ki kereskedőinket egyszerűen szatócsoknak degradálta T. ház, a gabonakereskedés, mint egyáltalában nyersterményeinkkel űzött kereskedésünk az utolsó években részben már csak egy más közgazdasági misériának felhasználásával volt lehetséges, hogy egyáltalában fenn ne akadjon, névszerint a nálunk rendezetlen valuta-viszonyok felhasználásával, azon agio felhasználásával, melyet a külföld értékeiben nyertünk saját terményeinkért. Ennek közvetítésével, ennek felhasználásával volt lehetséges egyáltalában, hogy gabonakereskedésünk és más nyersterményekkel való kereskedésünk még annyi jövedelmet nyújtott, hogy azzal még foglalkozni lehetett. Méltóztassék hozzágondolni, hogy ezen viszonyok megváltoznak, hogy rendezett pénzügyeink és rendezett valutánk lesz, akkor r ezen segítség sem fog rendelkezésünkre állni. És itt, mikor gr. Károlyi t. képviselő ur kereskedőinket szatócsoknak deklarálja. (Felkiáltások balfelöl: Nem mondta! Enyedy mondta!) Tehát Enyedy képviselő ur mondta. (Felkiáltások balfelöl: Az más!) legyen szabad megjegyeznem, miszerint egy Jálics, egy hatvani Deutsch, egy Kohner, egy Tömöri, egy Herzog, Heinrich, Flesch, Strasser és más hasonló czégek, amelyek a világ bármely kereskedői emporiumában nevezetes számot tennének, alapították meg a magyar kereskedelem soliditásának jó hirét és terjesztették terményeinket a tengeren túl. Ezek helyezték el terményeinket Európa azon nyugati országaiban; ezek keresték fel azon utakat, a melyek terményeink kiszállítására egyáltalán alkalmasak. Nagy igazságtalanság tehát ezen kereskedői czégekkel fitymálólag elbánni, (Helyeslés jobbfelöl) a nélkül, hogy ismernék az illetők a helyzetet. (Ugy van! jobbfelöl.) Bátor vagyok Enyedy képviselő urat figyelmeztetni, hogy nem48
