Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

46. országos ülés január 13. 1885. 359 egészen másként állanak e részben a viszonyok, mint minálunk. Ausztriában a dohány tisztán fényűzési czikk levén, ebbeli jövedelmét nem adhatja ki kezeiből, mert azt másként nem pótolhatná, mig minálunk a dohánytermelés általános kereseti forrás lenne és a közjólét előmozdítását volna hivatva előmozdítani és az ebbeli jövedelme más úton pótoltathatnék. Ezek volnának azokt. ház, melyeket nemzetgazdászati politikánkról nagyban és egészben elmondani szükségesnek tartottam. Ezen fentérintett elvek és intézkedések összhangba hozatala, következetes keresztülvitele, tapintatos és erélyes alkalmazása lenne képes szerintem a mezei gazdászatunkat sújtó válság következményeit enyhíteni és idővel egészen eltüntetni; ez volna nagyjából előadva az, a mit én önálló, Öntudatos nemzetgazdászati politikának vagyok hajlandó nevezni. Ezen rendszabályok alkalmazása lehetővé tenné az államháztartás egyensúlyba hozatalát a vámjövedelmek czélszerű felhasználása segélyével, lehetővé a mezei gazdasággal szoros összefüggésben levő iparágak kifejlődését a mi viszonyainkhoz alkalmazandó, czélszeríí törvények hozatala és a nagy gyárak decentralisatiójának létesítése által, hatalmas lendületet adhatna a kisiparnak, az úgynevezett mesterségeknek, mint a szabó, csizmadia, szíjgyártó stb. iparnak, a mi hadseregünk magyar lábra állítása által és tetemes jövedelmi forrást nyitna meg mezei gazdaságunknak helyes vámés kereskedelmi szerződés és egy új növény termeivény nagybani kiterjesztése által. Mielőtt beszédemet bezárnám, engedje meg a t. ház, hogy még egy észrevételt tehessek. Volna még egy igen fontos tárgy, melyre e helyen volna a legjobb alkalom az igen t. ház figyelmét felhívni, de előadásom már ugy is túlságos hosszúra terjedt, miért nem akarom az igen t. ház türelmét ezúttal továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Lesz még talán alkalmam a részletes tárgyalásnál még egyszer felszólalnom. Most, mielőtt beszédemet bezárnám, engedje meg a t. ház, hogy még egy rövid megjegyzést tehessek. (Ralijuk!) A csalhatatlanságot, különösen nemzetgazdászati dolgokban, valamint másnál nem ismerem el, ugy magam számára sem veszem igénybe, azért is lehet, hogy tévedtem egybenmásban vagy épen mindabban, a mit itt fölhozni szerencsém volt, ámbár minden erőmből igyekeztem azon, hogy az igazságot megtaláljam vagy legalább megközelítsem. Hogy ez nekem mennyire sikerült, azt a mélyen t. ház bölcsességefogja eldönteni. De egyben ugy hiszem, nem tévedtem és ez az, hogy a magyar földmívelőket végromlással fenyegető válságon nem segíthet sem a jó tanács, sem az egyes tenyészállatok megvásárlása, sem azon néhány százezer forint, mit az igen t. földmívelési minister ur a földmívelés direct támogatására évenkint kiadni méltóztatik, de még a kitűzött pályadíjak sem. {Derültség. Ugy van! Ugy van ! a bal és szélső baloldalon.) Nem tévedtem abban, hogy a beállott gazdasági válság következményeit csakis egy önálló, öntudatos, a jövőre számító, a jelen bajait lehetőleg gyorsan és kielégítőleg orvosló, határozottan követett, czéljaival és eszközeivel tisztában levő nagyszabású nemzetgazdászati politika képes enyhíteni vagy ellensúlyozni. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ha azon irány nem helyes, mit megjelölni szerencsém volt, követtessék más irány, de mindenesetre olyan eljárás, mely az Öntudatos nemzetgazdászati politika fogalmának megfelel. Miután pedig a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium költségvetésében épen ezt nélkülözöm, azért általánosságban visszautasítom ezen költségvetést.(Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Bausznern Guidó: T. ház! „Hannibál est ante portás!" — Ezt kiálthatják a középeurópai államok azon gazdasági invasióval szemben, melylyel a tengerentúli országok, valamint Oroszország és India ezen államok anyagi jólétét veszélyeztetik. Igenis: „Hannibál est ante portás!" mert ha már magában véve az anyagi jólét minden veszélyeztetése a mai korban, a hol épen az anyagi érdekek a főszerepet játszák, az állami jólét veszélyeztetését egyáltalában magában foglalja, a fenforgó veszély annál nagyobb, miután teljességgel nem múlékony közgazdasági fluGtaatióból keletkezett, hanem, már hosszabb idő óta készülve és évről évre növekedvén, tényleg állandó veszélyé válni fenyeget. E veszély gyökeres és végleges elhárítására palliativ eszközök absolute nem érnek be; itt csak általános közgazdasági reform segíthet, mint a minőt három hónappal ezelőtt a felirati vita alkalmával e házban kifejteni szerencsém volt. Lehet, hogy illető reformtervem egyes részleteiben tévedtem; de azon meggyőződéshez rendületlenül ragaszkodom, hogy azon társulási gondolatban, melyen reformtervem szervesen épül fel, a szóban lévő veszély gyökeres és végleges elhárítására való egyetlen és egyedül lehetséges eszköz,'valamint egyáltalában a közgazdasági problémának egyetlen és egyedül lehető megoldása meg vannak adva. Azonban semmi kétséget nem szenved, hogy a czél elérése az általam ajánlott úton aránylag hosszú időt követel, mely alatt a nyugatról és keletről berontó gazdasági invasio hazánkban és a többi középeurópai államokban nagy pusztításokat okozhat és azt hiszem, hogy ez nemcsak saját reformtervemre, hanem mind azon közgazdasági reformeszmékre nézve áll, melyek az utolsó időben felhozattak e házban. A feladat tehát oly eszköz kitalálása, mely által a két frontról fenyegető veszélynek minél gyorsabban és legalább annyi időre elejét lehet venni, a mennyi