Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

3§Q 46. országol ülés JauuSr 13. 18S5. azon szerves reform keresztülvitelére szükséges, mely a középeurópai államokat közgazdaságilag oly mérvben emeli és megerősíti, hogy azok mind mezőgazdasági, mind ipari tekintetben bár milynemü, a világpia ez okon való verseny ellen mesterséges védeszköz nélkül is minden jövőre nézve biztosítva vannak. A mi most már az ilyen védeszköz kérdését illeti, az arra való válasz oly közel fekszik és oly egyszerű, hogy valósággal Columbus tojására emlékeztet. Miután t. i. itt oly veszély forog fenn, mely nem csak Magyarországot, hanem a többi középeurópai államokat is fenyegeti, világosan semmi sem fekszik közelebb és semmi sem egyszerűbb, mint az, hogy ezen államok Magyarországgal együtt a közös veszélylyel szemben közös védelemre egyesülnek. E közös védelem pedig semmi egyébből nem állhatna, mint középeurópai vámszövetségből, mely előlegesen csak a három középeurópai főhatalmat: Frímcziaországot, Németországot és Ausztria-Magyarországot foglalná magában, de később természetszerűleg Belgaországra, Hollandiára, a Svájczra és az északi Balkán-államokra is kiterjedne. A közép európai vámszövetség eszméje nem új. Már Liszt Frigyes, ezen második Luther Márton a nemzetgazdászat terén, 45 évvel ezelőtt Anglia ipari és kereskedelmi túlhatalmával szemben a középeurópai államok gazdasági érdekeinek együttlegességére utalt és ezen államok kereskedelem-politikai eonföderatiójukat az egyetlen mentő védeszköznek Anglia pusztító versenye ellen kinyilatkoztatta. A mit Liszt Frigyes Anglia úgynevezett „insuk'.r-suprematiajára" nézve mondott, az lényegileg a mai gazdasági helyzetre is alkalmazható, mert mint akkor, ugy veszélyezteti Anglia ma is a középeurópai államok közgazdasági fejlődését. Ha most hozzászámítjuk azon veszélyt, mely túlnyomólag mezőgazdasági tekintetben a tengerentúli országok, valamint Oroszország és India felől fenyeget, azután csodálni kell, hogy a középeurópai államok ama két párhuzamosan haladó veszélylyel szemben még mindig el nem határozhatják magukat az egyetlen mentő védeszköz alkalmazására: középeurópai vámszövetség alakítására. Ez annál csodálatosabb, miután a középeurópai vámszövetség eszméje —- egészen eltekintve a boldogult osztrák minister báró Bruck az ötvenes években való nagyérdemű illető törekvéseitől — a legújabb időben is ismételten szerepelt az európai sajtóban. Nevezetesen a franczia nemzetgazdász Molinäri volt az, a ki ezen eszmének a , Journal des debats" 1879. január 24-én megjelent számában ékesszóló kifejezést adott. A híres franczia tudós illető czikkét követte azután a franczia és német sajtóban ugyanazon tárgyra nézve publicistikai dolgozatok egész sora, melyek közt az 1880-ban Parisban megjelent tanulmány: „L'association douaniére de l'Europe centrale" Kaufmann Rikárdtól, valamint a Berlini „Post" ugyanazon év október 26-án megjelent számában való czikk a Francziaország. Németország és AusztriaMagyarország közti vámegyesülésről különösen kiemelendők. Én részemről az akkor legalább magasabb inspiratio hirében állott jjberlini lap ezen nagyjelentőségű enuntiatiója alkalmából három czikket közzétettem a „Pester Lloydsban,melyek közt a két első az Ausztria-Magyarország és Németország közti gazdasági egyesülés kérdésére vonatkozott, mig az 1880. november 10-én megjelent zárczikkemben a berlini „Post* által felvetett eszmét legmelegebben támogattam. Mondhatom, csak fájdalmas elégtétel reám nézve, a mai gazdasági helyzettel szemben arra utalhatni, mennyire igazam volt, midőn több mint négy évvel ezelőtt említett zárczikkemben a francziákhoz intéztem a következő intő szavakat: „H

a Francziaország mérvadó körei eléggé tisztában vannak azzal, mit hazájuk jól felfogott érdeke tényleg megkövetel; ha főleg — minden egyébtől eltekintve — tudatával birnak azon veszélynek, melynek ellenében Francziaországnak és vele együtt valamennyi többi középeurópai államnak még idejekorán kell intézkednie, hogy őket ugyanazon sors ne érje, mely Ázsiát leverte virágkora után, t. i. azon ^gazdasági veszély ellenében, mely nyugaton Északamerika felől fenyeget és keleten kezet fog ama veszélylyel, mely Oroszország felől fenyegetvén, egyelőre ugyan mégkiválólag csak politikai jellegű, de nem messze időben Európát gazdasági tekintetben is annyira szorongathatja, mint a hogy ezt az Egyesült-Államok folytonos növekedésben lévő tömeg termelésük- és kivitelükkel már ma is megtenni készülnek; ha mondom, Francziaország] mérvadó körei egyedül csak ezen óriási veszélyt egész nagyságában és horderejében felfogják, akkor a berlini „Post" által felvetett eszmének: a Francziaország és a két középeurópai császárság közti gazdasági unióról, mint az említett veszély ellen egyedül lehetséges védbástyáról minden gondolkodó francziának egyforma tetszését kell meglelnie." T. ház! Másfél évvel később, t. i. 1882. május 10-én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam az 1882-ki osztrák-magyar vámtarifa tárgyalásának alkalmával parlamenti beszédet tartott, melyben a t. gróf ur szintén a mellett nyilatkozott, hogy a középeurópai államok a közgazdasági világhatalmakkíű: Amerikával, Oroszországgal és Angliával szemben magas védvámok által közös védelemre egyesüljenek. Ugyanazon eszme végre szolgál alapjául azon határozatnak is, mely a szövetkezett magyar mezőgazdasági egyesületek végrehajtó bizottsága által a múlt hóban hozatott és oda irányul, hogy a jövő magyar országos