Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-46
46. országos ülés ja«ni4r 13 1885, 355 szór, hogy a határon épen semmi vagy nagyon csekély vámokat szedvén, ez által is olcsóbbá teszi az általa szükségelt csakis a külfölddről beszerezhető czikkeket a belföldi fogyasztók számára. Ha ez helyes: akkor ezen elv alkalmazása okvetlenül a magyar terület elkülönítését vonná maga után, miután Ausztria semmi körülmények közt sem egyezhetnék abba, hogy ipara a külföldi ipar által károsíttassék meg. A védvámos azt a ezélt törekszik elérni, hogy egy ország ipara, a tőle jogilag külön álló többi országok fejlettebb vagy kedvezőbb körülmények közt levő iparának versenye ellenében megoltalmaztassák. Ha ezt az elvet fogadjuk el helyesnek, akkor területünket okvetlenül el kell választanunk Ausztriától, mert Ausztria ipara sokkal fejlettebb a miénknél, a mi iparunk tehát ennek szabad versenye folytán ki nem fejlődhetik. A vám- és kereskedelemügyi viszonyok azonban Európában még nem fejlődtek oda, hogy akár a tisztán szabadkereskedelmi, akár a tisztán védvám rendszert bármely állam is alkalmazhatná; ezt tehát nekünk sem lehet tenni, még az esetben sem, ha vámterületünket egészen függetlenné teszszűk is Ausztriától. Vám- és kereskedelmi szerző dések szükségesek arra, hogy egyik ország a má sik irányában biztosíthasson magának bizonyos előnyöket más oly előnyök árán, melyeket amazok érdekében föláldozni kénytelen. így nekünk a vámés kereskedelmi szerződés megkötésénél legfőbb érdekünk abban áll, hogy ott törekedjünk eladni nyersterményeinket, a hol legjobban megfizetik és ott igyekezzünk bevásárolni az iparczikkeket, a hol azokat legolcsóbban kapjuk, e mellett azonban ne zárjuk ki lehetőségét annak, hogy saját iparunk fokozatos kifejtésére megtehessük az időnként szükségesnek mutatkozó védintézkedéseket. Az Ausztriával fennálló \ ám- és kereskedelmi szerződésünk e czélnak legkevésbé sem felel meg, sőt annak egészen ellenkezőjét eredményezi, mert mig mi biztosítjuk Ausztria iparczikkeinek a magas vámtételek által még meg is drágított piaczot minálunk, az alatt ők a mi nyersterményeinket kiteszik az elnyomó világverseny behatásának ő náluk; magas vámtételek és a velünk való szabad közlekedés által lehetetlenné teszik az ipar kifejlődését minálunk és nyerstermónyeink árának mesterséges lenyomása által egyedüli jövedelmi forrásunkat csökkentik a minimumra. Ez már magában olyan helyzet, mely még sokkal erősebb oeconomikus szerkezetű országot is rövid időn képes volna gazdászatilag tönkre tenni, mint Magyarország és ennek minden áron véget kell vetni, ha vagyoni végelpusztulásunkat nem akarjuk előidézni. Tisztán gazdászati szempontból véve a dolgot, az tökéletesen mindegy, vájjon mi Ausztriával vagy más állammal vagy államokkal kötünk olyan vámszerződést, mely érdekeinknek leginkább megfelel,vagyis a lehetőleg drága eladást és olcsó vételt biztosítja számunkra. Azt hiszem, nekünk nemlesz nehéz bármely iparüző államtól tetemes előnyöket nyerni cserébe azon tekintélyes piaczért, melyet iparczikkekre nézve Magyarország képez. De itt lép előtérbe a politikai szempont, mely nézetem szerint nagy mértékben kívánatossá tenné azt, ha mi ezen vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával köthetuők meg, még az esetben is, ha ez némi áldozatba kerülne is részünkről, természetesen nemzetközi jellegének szigorú föntartása mellett. Vannak és voltak esetek, politikailag egészen független nemzetek egymással érintkezésének történetében, midőn politikai előnyök miatt ideiglenesen kötött vám- és kereskedelmi szerződések alakjában gazdászati áldozatok hozattak egyik vagy másik szövetséges fél részéről. Az által, ha a gazdászati szempont elkülönítve vétetik bírálat alá a politikai szemponttól, sekkal tisztábban áll előttünk a kérdés, a mi egyszerűen abban áll, hogy mekkora legyen a gazdászati áldozat, a mit azon politikai előnyért meghozhatunk, hogy nemzetközi helyzetünk, államunk önállósága biztosíttassák, megszilárdittassék Ausztriával való szoros szövetségünk által. Ezen áldozatnak semmi esetre sem szabad oly nagynak lenni, hogy gazdászati kifejlődésünket lehetetlenné tegye, mert ez által a szövetség politikai czélja, az együttes erővel való védelem tévesztetnék el vagy gyöngittetnék meg, miután a védképesség nem csupán a hadseregek számától függ, hanem nagy részben az illető országok gazdászati fejlettségétől és erejétől feltételeztetik. Ezen áldozat legvégső határát azon elv képezi, melyet fönnebb kimondottam, hogy a mi nyersterményeink olyan védelemben részesüljenek ő náluk, mint az ő iparczikkeik minálunk, ugy is átengedjük ez által Ausztriának azon roppant értékszaporulatot, mely a nyersterménynek iparczikké való feldolgozásából származik. Hogy én az Ausztriával kötendő ilyen méltányos szerződés tiz évre történő megkötését kívánatosnak tartom, azt föntebb volt szerencsém előadni, de hogy az egyáltalán lehetséges-e, az két körülménytől függ és pedig először is a magyar kormány magatartásától és másodszor attól, vájjon Ausztriának van-e egyáltalán szüksége nyersterményeinkre. Ha van szüksége, lehet méltányos vám- és kereskedelmi szerződést kötni, ha pedig nincs, akkor ne várjunk méltányos szerződést Ausztriától. A ministerelnök ur többször említette, hogyha Ausztriával nem kötünk kereskedelmi szerződést, Ausztria vámot vet nyers terményeinkre, a mi máskáp annyit tesz, hogy azokat nem nálunk, hanem másutt fogja beszerezni. A fő dolog tehát, tudni azt, hogy van-e ezekre Ausztriának szüksége 45-