Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

46. országos ülés január 13. 1885. 353 verainnek tartja, de nem tudhattam azt, hogy esa­latkozhatlannak is tartja magát és rossz néven veszi, ha kételkednek állításai helyessége felett. Hermán képviselő ur ismét a szabad­elvűségről és pedig nem a kormánypárt szabad­elvtíségéről, hanem az én szabadelvűségeinről el­mondottakra vicczeit, elferdítve szavaimat és azt hiszem, hogy egyrészt a képviselő ur —- kiről tudom, hogy ért a philloxerához, de ő rólam még annyit sem tud, mert mikor a phylloxera-bizottság­ban együtt működtünk, én nem nyilvánítottam né­zetemet ki — mondom a képviselő ur — beszédemet sem nem hallotta, sem nem olvasta, mert egyes mondataimat egész elferdítve adta elő, ez esetben is nem azt nézte, hogy mit mondok, hanem hogy ki mondj a és mert kormánypárti képviselő vagyok, vicczeit szabadelvűségem felett és elferdítve ipar­kodott nevetségessé tenni állításaimat. T. ház, megvallom, hogy ezen küzdési mód alkalmazása mellett igen természetesnek tartom azt, ha a többséghez tartozó egyes képviselőnek nem igen van kedve magát annak kitenni, hogy vele gorombáskodjanak, vagy nevetségessé tegyék szavainak elferdítésével, hanem arra fog iparkodni, hogy minél ritkábban szóljon és azt fogja mon­dani „vae victis! szavazzunk!" Nem állítom, hogy ez helyes, de constatálom, hegy az emberi termé­szetben rejlik, hogy az erőszakos támadással szemben a nyers erő eszközeivel is védekezzék. (Mozgás bal felől.) Elfogadom a költségvetést. (Helyeslés jobb­felöl.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk!) Az előt­tem szólott képviselő ur nem szokott le azon mo­doráról, melyet a múltkor tanúsított, t. i. a lecz­kéztetés modoráról. A ki leczkéztetni kezd a parlamentben, az legyen kész arra, hogy a leczkét vissza fogja kapni. (Helyeslés a szélső halon.) Min­denféle modort szívesen fogadok t. ház, mert tu­dom, hogy a parlamenti tér küzcltér. Mérünk eny­hébb és mérünk keményebb csapásokat egyinásrn és a ki kapja, el szokta azokat viselni, mint a küzdelem díját; de a praepotens hang az, melyet nem szoktunk meg e házban és annak, ki praepo­tentiával lép fel, azonnal körmére koppantunk, hogy szokjék le róla. (Élénk tetszés a szélső balon.) Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy én magamnak souverainitást követeltem. Nem tudom, de mint Magyarország népének egyik része, mint a törvényhozásnak tagja érzem magamban, hogy souverain vagyok, de szentnek és sérthetlennek személyemet nem tartom, mint a t. képviselő ur, a mi csak souveraineket illet meg. Ha a t. kép­viselő ur fájlalja a háznak kaezaját, a mi néha a vele szemben felhozottakra elhangzott, arra csak egy orvoslás van, az ember ne tegye magát KÉPVH NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. nevetségessé s nem fogják kinevetni. (Élénk, hosszantartó helyeslés és tetszés a szélső baloldolon.) Hermán Ottó: T. képviselőház! (Halljuk!) Személyes kérdésben vagyok bátor szót kérni. Meg fogom találni az alkalmat arra, hogy a t képviselő urnak akkor, a mikor mostani beszédé­nek egész szövegéről értesülni fogok, tüzetesen felelhessek. Mindaddig is kijelentem a következő­ket : A mikor én birálatot mondtam, beszédét nem csak elolvastam, hanem iparkodtam azt szóról szóra meg is hallgatni, mert a t. képviselő ur köz­vetlen közelében foglaltam helyet és ha a t. kép­viselő ur nekem meg fogj a magyarázni azt, hogy a botbüntetést mikép lehet összeegyeztetni az igazi liberalismussal, akkor legyen neki igaza. (Élénk derültség és tetszés balfelöl.) Szentkirályi Albert; T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a fóldmívelés, ipar és keres­kedelem ministeriumának költségvetésénél helyén lehet azon válságot, mely a földmívelő osztályt fenyegeti és ezen válság következményeinek enyhítésére szolgáló módokat általánosságban is szellőztetni, mint ez minden európai parlamentben történt és még folyton történik. A költségvetés közönségesen tükre szokott lenni ama működésnek, melyet az illető ministe­rium saját ressorfja körében kifejt: legelőször is tehát ezen költségvetést kell figyelemmel átolvas­nunk, ha meg akarjuk tudni, miféle intézkedések történnek és terveztetnek földmívelési érdekeink előmozdítására. Kitűnik mindenekelőtt ezen költ­ségvetésből az, hogy levonva az erdőkezelésre, lótenyésztési telepekre, általános culturalis érde­kekre vonatkozó összegeket, alig marad ezen tiz milliós költségvetésnél néhány százezer forint a mezei gazdaság direct előmozdítására. Innét ma­gyarázható aztán, hogy sok olyan intézkedés marad el, a mely a legjótékonyabb befolyást gya­korolhatná a mezei gazdálkodásra ; mig más részről nem tartózkodom elismerni azt, hogy az igen t. földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi minister ur ezen csekély összeget a lehetőleg czélszerűen igyekszik felhasználni és szép eredményeket képes felmutatni a szakiskolák körül, az állattenyésztés emelésénél, a selyemtenyésztés segélyezésénél, a talajjavítás érdekében a culturmérnöki intézmény által stb, kifejtett nagy szorgalomra és magas­fokú szakértelemre valló működése következtében. Az állam semmi körülmények közt sem lehet hivatva a földmívelő osztályt külön pénzsegélyezé­sekben részesíteni, mert ezt csak a többi osztályok rovására tehetné, a mi sem igazságos, sem méltá­nyos, de még lehetséges sem lenne , mert hol van az a gazdag állam, a mely 2—3 frtos buzaárcsök­kenést pénzsegélylyel lenne képes kiegyenlíteni. De t. ház! mig egyrészről az olyan földmívelő osz­tályt, mely saját talaja kihasználásából és e téren 45

Next

/
Thumbnails
Contents