Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-31
30 31. erf-üígos ülés tlorsrember 5. 1884 nemzetünk politikai hatalmát biztosítani képes s mivel nemzeti társadalmunk ezen derekát képező földi irtokos középosztályunk és magyar iparos osztályunk ÍI nyomasztó adó és közösügyes vámrendszer vészes hatása alatt pusztulni kénytelen, azért hanyatlik az ország anyagilag s következőleg erkölcsileg, mert minden anyagi hanyatlás méhében hordozza már az erkölcsi sülyedést is. (ügy van ! a szélső baloldalon.. kz anyagi hanyatlás s a megélhetés nehéz volta nemcsak a középosztály hanyatlását, majdnem megsemmisülését vonta maga után, hanem még azt is eredményezte, hogy a corruptio mármár végromlással fenyegeti a nemzet közszellemét, hogy az országos közvéleményt ma már pénzen vásárolják, (ügy van! a szélső baloldalon) hogy hivatalért, javadalmazásért árúba bocsáttatik még a legszentebb meggyőződés is (ügy van! a szélső baloldalon) s hogy az igazi jellem sem politikai, sem társadalmi téren nem részesül többé az őt megillető tiszteletben, (ügy van! a szelső baloldalon.) A gazdasági katastropha és az ezzel kapcsolatos társadalmi vész ellen csak egyetlen egy óvszerünk lehet, Magyarország gazdasági függetlensége Ausztriától. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Fel kell állítanunk a külön vámterületet, hogy hazánkat nyerstermelő gazdaságából az iparosán művelt államok sorába emeljük, nemzeti kereskedelmet teremtsünk, országunk ezredéves alapját a magyar földbirtokot intensiv mezőgazdasággal a további romlástól megóvjuk s mindennek segélyével hatalmas középosztályt teremtsünk, mely a magyar állam szükségleteit fedezhesse, eulturalis missioját megvalósíthassa s a közszellem újraébredésével a corruptio tovább terjedésének gátul szolgáljon A közös vámterületben pedig sem a nemzeti ipar s a nemzeti kereskedelem nem fejlődhetik, sőt az osztrák gyáripar nemcsak tönkre tette kézműves- és házi iparunkat, hanem a védvámok szárnya alatt annnyira megerősödött, hogy azzal nem versenyezhetnénk többé, ha fülig adós kincstárunk fele jövedelmét a magyar gyárakra pazarolná is s a t. ministerelnök ur mégis azt állítja, hogy a magyar nyerstermelő csak a közös vámterületben élhet meg!? Hiszen Magyarország 1877 óta már az óriási védvámokat is fizeti s megvédték-e azok a magyar ipart? Nem! mert ezek daczára, illetve ezek mellett is évenkint 300—320 millió frtot fizetünk legnagyobb részben iparczikkekért az osztrák kereskedőnek és iparosnak. Kétségtelen tehát, hogy anyagi helyzetünk — bármit mondjon is a t. túloldal«— sötét és bonyolult (ügy van! a szélső baloldalon) és még a javulás reményével sem kecsegtethet, mert minden életre való gazdasági és társadalmi reform képtelenséggé vált a közös vámterületben, mert a földbirtok válságát megszüntetni, nemzeti ipart, nemzeti kereskedelmet teremteni s a forgalmat saját termelési érdekeinek föltétlen szolgálatára kényszeríteni lehetetlen a közös vámterületben s mert végre törvényes önállóságunkat, nemzeti függetlenségünket, fajunk politikai hatalmát fentartani lehetetlen a közös vám terül étben! Nekünk ma a közös vámterületben már csak buknunk lehet. —Elfogadom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Győrffy Gyula: T. képviselőház! A költségvetés tárgyalását oly fontosnak tartom, hogy még az is figyelemre méltó, mi azok által hozatik fel, kik oly csekély helyet foglalnak el e házban, hogy különben szerénytelenség nélkül fel sem mernék szavukat emelni. De másfelől mivel a költségvetés nemcsak a nemzet anyagi és szellemi fejlődésének irányát, hanem annak biztosítékait is tartalmazza és minthogy ezen biztosítékok feltételeit saját állampolgáraitól kéri és azok is nyújthatják, felszólalni kötelességem. Most a vita végén teljes mértékben átérzem ezen kötelesség egész súlyát. S mégis teljesítenem kell ép azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a költségvetés nem pártkérdés, azt pártszempontból megítélni nem lehet és az a felett folytatott vitának csak ugy van meg a kellő erkölcsi értéke a nemzetre és a kormányra nézve egyiránt, ha az a minden olda ] ról felhozható érvek mérlegelése után álhtpittatik meg. Ha ezen szempontból tekintem a költségvetést s a többség magatartását azzal szemben: ugy látszik nekem, mintha sokkal kevesebb ok szóin;; annak támogatása mellett, mint * mekkora a készség arra, hogy az elfogadtassék. Bizonyítja ezt t. ház, azon megelégedés, melylyel a beterjesztett költségvetés eredményére, vagyis azon 21 millió frt deficitre tekintenek, melyet az igen t. előadó ur is mint deficitet jelzett. Tegyük fel azt, ho-^y a 21 millió frt deficit valóban csak ennyi és nem több. Ok-e ez a megelégedésre t. ház? A pénzügyi tudomány elvei szerint az államháztartásban jelentkező deficit nem minden esetre az. Sőt ha a. deficit oly productiv befektetések eredménye, melyek hatása, az állampolgárok jólétének emelkedésében észlelhető; ha a termelés minden neme, a forgalom és a kereskedelem élénkebb mozgalomnak indul: akkor a deficit az államháztartásban nemcsak hogy nem baj. de imperativ létjogosultságot is nyer, melynek nem terhei, de áldásai észlelhetők. Hogy azonban ezen siker bk?tosittassék, soha sem szabad az ily deficitet adóemelésekkel, hanem mindig csak államkölcsönökkel fedezni, mert csak ez által lehetséges, hogy az állam túlköltekezése által élénkebb productio létesüljön, hogy az adófizető kezében maradjon a többlet, hogy vagyonszaporításra mód nyujtassék,
