Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-46

46. országos Ülés január 13. 1885. 345 kékre nagyobb vámot vetünk, sújtjuk a franeziákat, használunk az angol, német, sőt megengedem, a magyar iparosnak is, de a magyar gazdának nem használunk, hanem másodszor is sújtjuk, mert ennek szüksége van iparezikkekre, azokat ped g drágábban fogja megfizetni, mivel egy eoncurrens ki lévén zárva, az iparczikk ára fel fog szökni. Részemről tehát illusiónak tartom, hogy ez utón lehetne az orvoslást keresni. Nem máshol kell keresni az orvoslást, mint ott, a hol a baj constatálható: a nyerstermelés terén, nem másban lehet látni a panaeeát, mint ezen eddig is sülyedt és soha kellő mértékig nem emelkedett nyerstermelésünk fokozásában. És itt, mint múltkori beszédemben, most is kifejezem, a mit kezdeményezni elodázhatlannak tartok, a nyerstermelés fokozását. Kern véletlenül használom ezen kifejezést, hanem szándékosan, mert nézetem szerint ezzel helyesebben fejezem ki az eszközt, melylyel a czélt: a tiszta jövedelem fokozását elérni kívánom, helyesebben mint'-az eddig gyakran hangoztatott olcsó termelés kifejezése által. Ezen utóbbi jelszó, a mely helyesen használható Francziaországban és állhat bizonyos fokig Németországban, nálunk egyáltalában nem alkalmazható, vagy legalább helyesen nem alkalmaztatik; mert olcsóbb termelésről — ismétlem — Francziaországban lehet beszélni ott, a hol az iparnak túlzott és mesterkélt emelése drágította a gazdasági napszámot. Ott a gazda-osztály követelheti az államtól hogy eltérve az eddigi úttól, olcsóbbá tegye a munkát; de nálunk ily viszonyok nem állanak fenn. Nálunk az arány a befektetett tőke, az épület, a marha érték és a jövedelem közt rendkívül kedvezőtlen; nálunk a napszám olcsó, itt tehát a termelési költségnél megtakarításról szó sem lehet, hanem csak — a mi végczélban megengedem ugyan arra irányul — a nyerstermelést lehet fokozni nagyobb investitio által, a melynek következtében nagyobb mértékben fog emelkedni a nyerstermelés, azaz a nyersbevétel, mint a mily mértékben emelkedik a költség és így az eredmény ugyanaz lehet: a tiszta jövedelem emelkedése. A nyerstermelés fokozása csakis egy általánosságban és nagyszabású rendszerrel alkalmazott talajjavítás útján lehetséges, a mely ép ugy, mini: minden az xVjabb korban életkérdéssé és elodázhatlanná vált intézkedés kell, hogy országszerte alkalmaztassák, kell hogy minden factor, a kormány ép ugy, mint'a társadalom és a törvényhozás hozzájáruljon; kell, hogy annak legyen egy központi kapcsoló orgánuma, kell hogy legyenek kiü szervei országszerte. Ezen központi kapcsoló orgánumot, nézetem szerint leghelyesebben egy a fővárosban székelő talajmívelési bankban látom, a mely hatalmas pénzeszközökkel ellátva, az ország mindazon réKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET, szében, a hol talajjavítási műveletek hasznosaknak mutatkoznak és az érdekeltek az azoknak foganatosításával járó áldozatra készek, ezeket kiviszi és bizonyos évszakon át az érdekeltektől azoknak költségeit beszedi. Ezen talajmívelési bankot akként képzelem, hogy a mívelési keretek szerint, melyeket felölel, négy osztálylyal lenne szervezendő. Azon sorrendben elősorolva az osztályokat, melyben fontossággal bírnak a nyerstermelés emelésére, lenne az első az öntözési vállalatok osztálya, a második a gazdasági ipartelepek osztálya, a harmadik a teher vasutak osztálya és a negyedik a borászati osztály. Legyen szabad az egyes osztályok működési kereteiről szólnom. Az öntözés fontossága nálunk is mindinkább elismertetik. A fejlettebb gazdasági viszonyokkal biró országokban azt lehet mondani, hogy annak nem czélszerűségéről és fontosságáról, hanem nélkülözhetlenségéről vannak meggyőződve és hogy ott öntöznek mindenütt, a hol csak lehet, azaz a hol viz van, még pedig mindent, nemcsak réteket, hanem szántóföldeket is, nemcsak azon növényeket, a melyek öntözés nélkül nem termelhetők, hanem a gabnanemííeket és a szőlőket is. Igaz, hogy a szőlők öntözésének vagy helyesebben, elárasztásának indító oka nem a nyerstermelés fokozása volt, hanem a phylloxera pusztítása elleni védekezés. Ámde mit látunk azon területeken, a hol az elárasztás alkalmaztatott óriási költségekkel épített csatornák által ? Azt látjuk, hogy a phylloxera pusztítása által, a legcsekélyebb, 6—7 akó termésre lesülyedt szőlők 3 év alatt tökéletesen regenerálva lettek, ismét vissza tért a rendes holdanként! mintegy 200 akót tevő évi termés, sőt volt alkalmam eonstatálni egy ily 4 éven át elárasztott szőlőben 477 akó termést, még pedig oly minőségű borból, mint az öntözés előtt. Itt tehát természetes, hogy a phylloxera már nem catastrophalis eseménynek, hanem egy incidensnek tekintetik és hogy öntözés nélkül magának a tulajdonos szőlőt többé nem is képzel és az öntözést mindörökké folytatni is fogja, mert meggyőződött azon óriási hatásról, melyet az a termelés emelésére gyakorolt. Ismétlem tehát, hogy azt lehet mondani, hogy a külföldön mindenütt öntöznek, a hol viz van és majdnem mindent öntöznek. Az öntözésnek hatása nálunk nemcsak ép ilyen nagyfontosságú, hanem még nagyobbak és még kézzel foghatóbb volna annak hatása; mert egyrészt oly rendkívüli szárazságok, minők nálunk néha uralkodnak és melyek oly nagy mérvben csökkentik aj övedelmezés állandóságát, ama sokkal nedvesebb éghajlattal biró országokban nem igen fordulnak elő. Azért a különbözet az öntözés előtti és utáni termelés közt sokkal nagyobb volna nálunk, mint azon országokban. Másrészt olcsóbb lévén a munka és anyag, az 44