Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos ülés január 12. 1885. 337 tatunk, hogy mi nem ismerjük a mozgó tökének fontos állami szerepét, sőt ugyanazt teszik a socialdemocraták és anarchisták. T. ház! Ezen vád nem áll. Beszédemből vi­lágosan látják, hogy én a mozgó tőkének jelentő­ségét teljesen elismerem. Törekvésem csak oda irányul, hogy azt valóban gyümölcsözővé is te­gyük. Engedjék, hogy három és negyed év előtt mondott beszédem következő szavait ismételjem: Adjuk meg a mozgó tőkének, a mi a mozgó tő­kéé, ámde arra kérem önöket, adják meg önök is a fekvő birtoknak azt, a mi a fekvő földbirtoké. (Élénk Jvlyeslés a hal és szélsőbal különböző padjain.) Alig szükséges arra utalnom, hogy a testület nem valami kaszt, melyet korlátok zárnának el a többi testülettől. A testület, nem élvez semmiféle előjogot, abba beléphet mindenki, a ki földet bizo­nyos maximum hátáráig venni képes, meg levén különben a mód is adva, a mint mondám, arra nézve is, hogy az egyszerű munkás, a takarékos zsellér önálló birtokossá lehessen. Schäffle indítványa azonnal és practice min­den akadály nélkül keresztülvihető. Bármi újnak és idegennek látszik is ezen indítvány az első pilla­natra — a mit miután tulaj dónképeni nemzeti éle­tünk, azaz nemzeti intézményeink önálló fejlődése tényleg 36 év óta félbeszakadt, némileg termé­szetesnek kell tartanom, (Mozgás) mindazáltal nem hiányzik az elvi összefüggés a magyar agrártör­vényekkel. Schäffle indítványa a nélkül, hogy a jelenkor­nak factoraival ellenkezésbe jönne, meghagyja és megadja a földbirtoknak természetes és jogi jel­legét. Az indítvány biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a fekvő földbirtok megfeleljen fontos, lehet mondani magas, állami és társadalmi missiójának. A régi korban a privilegisalt nemes osztály tette ezt és igaz oly módon, hogy a privilegisalt osztály hatalmi állása és a földbirtoknak jogi és állami szerepe összevágtak. Nincsen előnyösebb és helyesebb, mint hogy a jelenkorban ezt a helyes democratia szellemében azok testülete vagy társulata tegye, a kik a föld­nek mívelésével foglalkoznak. Hogy a szőnyegen forgó kérdés Magyar­országra nézve életkérdés, ezt a magyar képviselő házban hosszasan bizonyítgatni valóban felesleges nek tartom. De másrészt ismételt felszólalásaim alkal­mával sohasem tagadtam a kérdésnek különféle nehézségeit. Ismételten utaltam arra, hogy épen ezen kérdésben felette fontos, hogy minden theo­reticus vélemény szigonían ellenőriztessék, a min­dennapi élet tapasztalatai, a praxis, a tényleges factorok által. Ismétlem, hogy csak mindnyájunk­nak pártkülönbség nélkül való vállvetett működése fogja ezen kérdést megoldani. A t. ház talán meg KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. II. KÖTET, fogja bocsátani, ha ezúttal lemondok arról is, hogy ezen kérdés megoldásának egyik főfő akadályára rámutassak. Lemondok arról ismételve ráutalni azokra, kik öfszes, hatalmas eszközeikkel azon fáradoznak, hogy ezen égető kérdés elodáztassék vagy, ha lehet, eltemettessék. Bátor vagyok tehát felszólalásomat egy in­dítványnyal befejezni, melyet a t. háznak és min­denkinek, a kit a kérdés érdekel, szíves figyel­mébe ajánlok. {Halljuk! Halljuk!) Indítványom egyszerűen ebben áll, hogy vá­lasztassák előkészítő bizottság. Ezen bizottság, szakbizottság lévén, ne csupán párt és cabinet­tactikák szempontjából állittassék össze. Teendői lennének jelesen: először mindazon statistikai adatok megszer­zése, melyek ezen kérdés alapos megoldásához okvetlen szükségesek; másodszor, igyekezzék a bizottság az elvi összefüggést régi évezredes agrar-törvényhozásunk­kal és a jelen korral létrehozni, régi törvényeink­nek üdvös, lehet mondani örökbecsű vívmányait és igazságait az újkor jogos és egészséges vívmányai szellemében valósítani és fejleszteni. Egy szóval e bizottság feladata lenne a kö­vetendő agrar-politika fő irányelveit a háznak jelen­téstétel végett tárgyalni és tisztába hozni. Nem adtam be ezen indítványomat külön tör­vényjavaslat alakjában, tettem ezt azon okból, hogy más nálamnál tekintélyesebb parlamentaris tag, talán olyan, kinek politikai állása kevésbbé prononcirozott, mint az enyém — bár nem válnék dicsőségünkre, ha még ilyesmi is akadályt képezne — tegye ezen indítványt magáévá. Ha ezt a ház más pártjainak tagjai tenni vona­kodnának, teljes bizonyítványát szolgáltatnák, hogy itt az országházban más párt, mint az anti­semita-párt nincsen, mely kellő bátorsággal bir az üdvös reformoknak útját egyengetni, az egészséges haladás és szabadságért küzdeni. (Mozgás és helyeslés a bal és szélsőbal különböző padjain.) Ne feledjük, hogy agrár-törvényhozásunk annak hiányai daczára volt az, a mely ezen nemzetnek létet biztosított. Szí­vesen bevallom én azt is, hogy ezen törekvés a különböző, ezen hazában élő fajok és felekezetek csendes munkájának, ép ugy mint nyilvános poli­tikai életüknek szüleménye. Valóban itt az ideje t. képviselőház, hogy lerontsuk a minden felekezetek közt való korlá­tokat s felekezeti és fajkülönbség nélkül egyesüí­j'ünk vállvetve ezen nagy és fontos munkához. Kovách László De veletek nem lehet! Simonyi Iván: Valóban ideje, hogy ne tűr­jünk tovább oly rendszert, mely tudvalevőleg csak egy faj és egy felekezetnek biztosít gazdaságot, hatalmat. Magyarországnak van csődtörvénye, van váltó­törvénye, van bányatörvénye, sőt a legmagasabb 43

Next

/
Thumbnails
Contents