Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

336 45. országos ülés január 12. 1885. legét. A Raiffeisen-féle egyesületek küzdeni akarnak a manchesterségnek veszélyei ellen; azonban megmaradnak a. manchester közgazdaság téves alapján. Én, ki mellesleg mondva, az önsegélynek a jelen korban sokkal tágabb tért szeretnék biztosítani, mint azt pl. Bausznern teszi, mindazonáltal azt hiszem, hogy ezen manchesterség alapján maradva, minden küzdelem sysiphusi munka fog maradni. A mi Bausznern Guido beszédét illeti, melyet nrgy figyelemmel kisértem, a felirati vitánál szemére vetettem volt neki, hogy ignorálta a jelen korszak e téren való legkiválóbb törekvéseit, mint pl. Sehäfflenek hires indítványát, másrészt Bausznern szintén ugy tett, mintha reá nézve a magyar agrártörvény nem léteznék. Ezen két szemrehányást kénytelen vagyok fentartani. — Örömömre szolgál különben ezen alkalommal kijelenteni Bausznern beszédére nézve, hogy figyelmes tanulmányozása után azon meggyőződésre jutottam, hogy indítványa önálló gondolkozás szüleménye. Indítványa lényegében abból áll, hogy a földmívelők testületileg egyesülve űzzék a termelést. Mi által a legintensivebb gazdasági módszert véli elérhetőnek, másrészt kimutatja, hogy az ily módon szükséges tőkék szívesen és könnyen fognak a földművelőknek nyújtatni. Bausznern még tovább megy; azt akarja, hogy ugyan ezen földmívelők a téli évadban szintén testületileg egyesülve nem csupán házi-ipart, hanem rendszeresen gyárilag berendezett iparos munkát végezzenek. Bausznern reformterve nézetem szerint egyrészt azon hiányban szenved, hogy nem adja meg a földnek jogi és természetes jellegét, másrészt pedig az indítvány nagyon is messze megy. Egyrészt nagyon kevés tér jut az önálló szabadságnak. Ez pedig épen a földmívelő népnél igen fontos momentum. A földmívelő „m" akar lenni házában és telkén. (Élénk helyeslés.) Nem hiba ha ezen törekvést támogatjuk s csupán arra szorítkozzunk, hogy biztosítékot nyújtsunk arra nézve, hogy a földmívelő szorgalma és takarékossága legalább némileg meghozza a kellő gyümölcsöt. Azok, a kik a földmívelő népet ismerik s foglalkoztak ezen kérdéssel, azt állítják különben, hogy az, a mit a német „productiv Genossenschaft"nak nevez, Baussnern indítványa pedig nem más mint termelő testület, a földmüvelésre legkevésbé alkalmas s hogy ennek alkalmazása épen a földmívelésre legalább is a legnagyobb nehézségekkel jár. Egyrészt attól kell tartani, hogy a fogékonyság s értelmesség hiányozni fog arra nézve, hogy Bausznern indítványát megvalósíthassuk, másrészt nem látunk biztosítékot arra nézve, hogy ezen termelő testületek nem lesznek szinte prédájává a kereskedelmi conjuncturáknak, hogy azoknak disponensei és urai nem lesznek ismét az üzérek. Nézetem szerint, mielőtt ilyféle reformot való| sítnánk, mindenek előtt arról kellene gondoskodnunk, hogy a különböző osztályoknak legyen módjukban kívánságaik s életszükségeik iránt tisztába jönni; mindenek előtt arról kellene gondoskodnunk, hogy a képviselet valósággá legyen. Mielőtt pedig ez történnék, ámbár az alapos gondolkozó szónoknak köszönetet mondok, mégis azt hiszem, hogy Bausznern reformterv-e az lenne, mit „filiusante patrem"-nek neveznek. A hitel kérdése Bausznern indítványának csakis egyik mellékágát képezi, ő a fősúlyt a közös termelésre fekteti; már pedig tagadhatlan, hogy legelső s legsürgősebb feladatunk a hitelügyet ugy szabályozni, hogy az ne legyen az, a mi jelenleg, a földmívelő megrontója. Schäffle indítványa az, mely ezen annyira fontos és lehet mondani égető kérdést tökéletesen és practicus módon oldja meg. Indítványának az a nagy előnye, hogy a kornak minden factoraival számol. A kornak egyetlen egészséges és jogosult factorával sem jő ellentétbe. Az indítvány módot nyújt, hogy a birtokos gazda szaporíthassa vagyonát, arra is, hogy a kit szerencsétlenség ért vagy a ki vagyontalan, de szorgalmas és takarékos, önálló birtokossá lehessen. Ezen reformtervben az egyénnek meg van adva a szükséges öntevékenységi tér, a szükséges individuális szabadság, Schäffle indítványa nem érinti a személyes hitelt, indítványából tehát a váltóképesség megszorítása sem következik. A föld annak lesz birtokában, a ki legtakarékosabb és ki azt legszorgalmasabban műveli. A föld tehát intensiv módon fog míveltetni. Schäffle indítványa nem fogja visszariasztani a szükséges mozgó tőkét, indítványa nem akar sem többet, sem kevesebbet, mint arról gondoskodni és biztosítékot nyújtani, hogy a kölcsön legalább is valóban gyümölcsöző legyen. Sokat beszéltek ma is majd az amerikai, majd meg az indus concurrentiáról- Higyje el a t. ház. hogy bármily veszélyes legyen is ez, nem ez a megrontója a földmívelő osztályoknak, hanem az, hogy mesterségesen, az egyenlőséget arczul csapva — bocsánat a kifejezésért — a földbirtokkal ugy akarunk bánni, mintha börzepapir lenne, {Igazi Igazi) egy sokszor ismételt hasonlat szerint az igás ótól azt kívánjuk, hogy repüljön, mint a madár. (Ugy van! Ugy van!) Minél jobban megközelítjük ezen czélt, annál függetlenebb, szabadabb lesz az egyén. Ne ámítsuk magunkat üres jelszavakkal. Azon földmívelő, a ki nem csak tényleg roskadozik a mindenféle teher alatt, de a kit aránylag cseké| lyebb betáblázott tőke már is képes tönkre tenni, | ennek függetlensége és önállóságával folytonoson j dicsekedni, valódi irónia. I Ullmann képviselő ur azzal vádolt az imént | minket, hogy mi a mozgó tőke ellen harezot foly-