Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

45. országos ülés január 11 1885. 329 (Félkiáltások a bal és szélső baloldal egyes padjain : A zsidó töke zsarnokságát!) Mindegy, akár zsidó, akár nem zsidó; a tőkének nincs vallása. (Helyeslés.) Az agrar-párt az ingó tőkében s annak túlsúlyában látja a gazdászati válság egyik okát; szerinte a tőke túlsúlyát kell tehát megtörni. De lássuk, melyik téren mutatkozik az állított túlsúly ? A politikai életben az ingó tőke képviselőinek, azt meg fogja engedni mindenki, csak igen alárendelt szerep jutott; a politikai hatalom majdnem kizárólag a földbirtokos-osztály kezében van. A társadalomban a tőke képviselői, mint egészen új elem, még szintén alig verhettek gyökeret s az ingó vagyon képviselői a közéletben legfeljebb a fővárosban tesznek számot. Az ipar és kereskedelem fejlődési foka hazánkban még sokkal csekélyebb, ereje sokkal gyengébb, viszonyai még nem eléggé consolidáltak, sem mint hogy a földbirtokkal szemben már is gazdászati túlsúlyra vergődhetett volna. A magyar gazdasági politika is csak az utolsó néhány esztendő vagy tán másfél évtized óta foglalkozik az ipar és kereskedelem érdekeinek előmozdításával behatóbban, azelőtt mostoha gyermekei voltak az állami gondviselésnek, melynek egész édes áldását évszázadokon át a földbirtok élvezte. Vám- és kereskedelmi szerződéseink, közlekedési hálózatunk, adózási rendszerünk is túlnyomó mértékben a földbirtok érdekeit szolgálják. BáCZ Géza: A zsidó tőke érdekeit! (Zaj a bal és szélső baloldal egyes padjain.) Ullmann Sándor: Én meghallgattam a képviselő urakat, legyenek szívesek engem is végighallgatni. (Helyeslés. Halljuk!) Hol, melyik terén a közéletnek bir tehát az ingó tőke túlsúlylyal, hol és miben érezteti zsarnokságát ? Ha az agráriusok a tőke túlsúlyát azon állítólagos nagyobb arányban vélik látni, melyben a tőke a termelés eredményeiben annak többi factoraival szemben részesül, vagy más szavakkal, ha a mezőgazdasági vagy földhiteltőke drágaságában vélik láthatni, ugy legyen szabad megjegyeznem, hogy az Európában évek óta uralkodó pénzbőség egyrészt s ennek természetes következménye a kamatláb folytonos csökkenése másrészt, ép ellenkezőleg azt mutatják, hogy a tőke keres, de nem talál kellő elhelyezést, hogy használati értéke olcsóbbá lett s hogy a munka, mint termelési factor, becsében nyert. A pénz általános olcsósága a jelzálog-hitelt is tetemesen olcsóbbá tette; elég tán e tekintetben a mindennapi tapasztalatra s hazánk egy köztiszteletben álló gazdasági tekintélyére hivatkozni, ki évtizedek óta; ugy gyakorlatilag, mint elméletileg a földhitel kérdésével foglalkozik ski „Leveleiben" KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. őrömmel constatálja, hogy „Istennek hála, ma már arra való jelzálogra használható kölcsönöket is lehet kapni; (Felkiáltások a szäsö baloldalon: Ki az !?) Korizmics... néhány év előtt — úgymond — még magam sem hittem volna, hogy a földbirtok törlesztéssel együtt 57» százalék kölcsönt kaphasson. " Ennek ellenében a takarékpénztárak s magánosok drága kölcsöneire s a hitelezők gyakori visszaéléseire fognak hivatkozni az agráriusok s látszólag helyesen. Csak hogy egyet felejtenek el s ez az. hogy minél több kézen megy keresztül a pénz, a mig az, az azt felhasználó kezébe kerül, annál drágább és minél több risicóval jár a hitelezés, annál nagyobb a kamat, (ügy van ! jobbfelöl.) Ha tehát egyrészt az a panasz, hogy a földbirtokos hiteligényét egyáltalán nem, vagy nem eléggé olcsón elégítheti ki, akkor ennek oka nem a tőkében rejlik, hanem abban, hogy hazánk tőkeszegény, hogy a hitelszükséglet nagyobb mint a kínálkozó hiteltőke, vagy pedig abban, hogy a hitelt kereső sok esetben kellő biztonságot nyújtani nem képes. Tudom és látom azt én is nagyon jól, hogy a hitelező néha vagy gyakran a helyzetet kiaknázza s alig van itt e házban valaki, a ki e visszaéléseket inkább kárhoztatná, mint csekély személyem; de valamint helytelennek tartanám az egyéni szabadság korlátozását azért, mert egyesek vele rútul visszaéltek, ép ugy, nemcsak helytelennek, de czéltévesztettnek kell, hogy tartsak egy oly mozgalmat is, mely nem a tőkével való visszaélések ellen, hanem maga a tőke ellen irányulna. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Czéltévesztettnek tartanám azt, különösen tőkeszegény hazánkban és a már-már észlelhető válsággal szemben, melyben a tőkének szerény nézetem szerint igen fontos szerep kell, hogy jusson. Ennyit voltam bátor t. ház, a tőke zsarnokságáról hangoztatott felfogással szemben megjegyezni. Álláspontom nem azt jelenti, mintha én a mezőgazdasági hitel kérdését eléggé nem méltányolnám vagy mintha azt hinném hogy a mezőgazdasági hitel dolgában már mi teendő sem jutna s hogy annak mostani organisatiój a akár a közgazdaság követelményeit, akár a gazdaközönség jogos igényeit kielégítené. Sőt ellenkezőleg én is abban a véleményben vagyok, hogy a gazdasági hitel mostani szervezése nem kielégítő és hogy a mezőgazdasági hitel kérdésének szerencsés megoldásától függ sok tekintetben gazdaközönségünk jóléte, közgazdaságunk felvirágzása. A hitelszervezet részleteibe most nem bocsátkozhatom, de annyit legyen szabad megjegyez42