Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

330 45. országos filés január 12. 1885. nem, hogy a hitelkérdés helyes megoldása csak akkor lesz elérhető, ha oly szervezeti alakzatokat teremtünk., melyek tekintettel lesznek a földhitel különböző fajaira; a vételárhátralékokra és az osztályos kielégítésekre egyrészt s a beruházások és a gazdasági üzemre megkívántatott hiteltők ékre másrészt. A földhitel-igények tán jelzálog-intézetek, a mezőgazdasági üzem hiteligényei pedig szövetkezetek és előlegezési egyletek útján lennének kielégíthetők. Ezen szervezet megalakítására első sorban a társadalom és az érdekelt körök volnának hivatva. De minthogy gazdaközönségünk anyagi ereje nem olyan, hogy a szövetkezetek vagy előlegezési egyletek — a mint az a múltkor állíttatott — tőkeszükségletüket tagjaiknak megtakarított filléreiből előteremteni képesek lennének, az ily szövetkezetek és egyletek akár együttesen, akár pedig azon központi intézetek által, a melyekkel kapcsolatban kell hogy álljanak, ismét csak a pénzpiaeznak azt a sokat kárhoztatott tőkéjét fogják igénybe venni. Vájjon ezzel szemben helyesen jár-e el az agrar-mozgalom, midőn a tőke ellen kikel s azt a földbirtok ellenségének, zsarnokának nevezi, vájjon e mozgalom épen most, a midőn a tőke elleni támadások a socialisticus és anarchista mozgalomnak is szolgálnak alapul, időszerü-e és politikai szempontból czélirányos-e ? erre a válasz, ugy vélem, komoly nézeteltérés tárgyát nem képezheti. De tán szem előtt tartotta-e e mozgalom magának a földmívelésnek aetualis helyzetét? Ma, midőn a külföldi verseny folytán gazda sági növelésünknek lényegesen át kell alakulnia ; midőn, ha versenyképességünket meg akarjuk őrizni, gazdasági, termelésünk hozadékát tetemesen emelnünk, az előállítási és szállítási költségeket olcsóbbá tennünk, a termelés egyes tényezői közötti aránytalanságot megszüntetnünk, gazdaságainkat jobban felszerelnünk, a talajt javítani, a gabnatermelést a takarmánytermeléssel és állattenyésztéssel jobb arányba hoznunk, szóval a többet jövedelmező mívelési ágakra áttérnünk, sőt egészen új mívelési ágakat meghonosítanunk kell; ma, midőn gazdaságunk jövője és felvirágzása nagyszabású befektetéseket igényel s igy a gazdaságot nagyobb mérvekben mint valaha, a tőkével való szövetkezésre s jó egyetértésre utalja, az olyan mozgalom, mely a tőke ellen szit, ugy járna el, mint az az orvos, ki betegjével az orvosságot megutáltatná. Hitem s meggyőződésem szerint a tőkének gazdasági életünkben regeneratív szerep jutott s a tőke lesz az a forrás, a melyből nemcsak mezőgazdaságunk, de egész gazdasági létünk fog új életerőt meríteni. De t. ház, téves egyoldalúság volna közgazdaságunk felvirágzását csakis a mezőgazdaság emelésétől remélni, mert a XIX. század végén a kizárólagos agricultur állam egymaga már nem képes az államélet magas culturalis és hatalmi szükségleteit fedezni: szövetkeznie kell a fejlett iparral és kereskedelemmel, mint a melyek nélkül gazdag földinívelés már nem is létezhetik. Közgazdasági politikánk feladata tehát nem a gazdasági termelés egyes ágának ápolásában áll a másik ág rovására, hanem a gazdaság összes tényezőinek békés együttfejlesztésében és áldásos harmóniájában rejlik. A közgazdasági politika nagy feladatai magaslatán csak akkor fog állani, ha a gazdasági termelés összes ágainak fejlesztését és felvirágoztatását hordja szivén, (Helyeslés a jobboldalon.) S mert kormányunk közgazdasági politikája eddigelé sem az egyik, sem a másik irányban erről az egyedül helyes útról le nem tért s mert mindenha csak a magyar közgazdaság valamennyi ágainak harmonicus felvirágoztatására törekedett intézkedéseiben, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Enyedy Lukács: T. ház! Horváth Gyula t. képviselőtársunk azzal kezdte beszédét, hogy a közgazdasági kérdéseket óhajtotta volna pártszinezetükből kivetkeztetni. (Halljuk!) Ez igen jellemző felfogás t. ház, igen jellemző általános közgazdasági politikánkra. Jellemző azért,mert ha a t. többségnek egyik kiváló tagja azt véli, hogy azon ellentétek, melyek a nemzetek között gazdasági tekintetben megvannak, megoldhatók a nélkül, hogy politikai ellentéteket képeznének, ebből világosan kitűnik, hogy azon az oldalon és azon kormánynál, a melynek pártjából a képviselő ur felszólalt, közgazdasági politikát hiába keresünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S azt hiszem, hogy ez bebizonyittassék, arra nem épen Horváth Gyula képviselő ur beszéde szolgáltatott alkalmat, mert volt alkalmunk erről meggyőződni máskor is elég gyakran. Ha tekintjük azon tételeket, melyek a közgazdasági minister ur költségvetésében előfordulnak, már magából ezen körülményből meggyőződhetünk, hogy a minister ur valóságos közgazdadasági politikát nem folytathat. Elismerem, hogy nagyon fontosak és eredménydúsak mindazon dolgok, melyek az előirányzatban szerepelnek. De nem találok benne tételeket, melyek Magyarország közgazdaságának előmozdítását jeleznék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A 48-ki törvények azért állítottak ministert a földmívelés-, iparés kereskedelem élére, mert azt akarták, hogy államférfiúi teendőket végezzen. (Helyeslés a szélső-