Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-45

322 45. országos ülés január !2. 1885. tegyen; másfelől, hogy tulajdonképen a Tiszavölgy számára fölveendő kölcsönök ugy fognak tekintetni, mint földhitelkölcsönök, milyenek voltak eddig, holott eddigelé ugy tekintették, mint oly beruházási kölcsönöket, melyek nem ott a Tiszavölgyben találják garantiájukat, hanem az állami jótállásban. Pedig a ki a Tiszavölgy viszonyával ismeretes, meg lehet győződve, hogy a Tiszavölgy értéke sokkal lényegesebb, alkalmasabb és nagyobb garantiát nyújt, mint a minő garantiát képes adni e tekintetben a kormány vagy pedig a törvényhozás. És most t. ház, nem tehetem, hogy meg ne említsem azt, hogy Magyarország közgazdaságának, illetőleg földmivelésének fejlesztésére az állami tevékenység sok tekintetben igen jótékony befolyást gyakorolt. Csak egy pár példával vagyok bátor ezt illustrálni. Itt vannak mindjárt az állami jószágok, melyek a kereskedelmi ministerium kezelése alatt állanak. Ezen állami jószágok befolyása azon vidékekre tagadhatatlanul mindenütt mutatkozik. Példa erreamezőhegyesi állambirtok. Méltóztassanak körültekinteni s látni fogják, hogy egész Csanádmegyének gazdasága úgyszólván átváltozott ezen állami birtok helyes és czélszerű kezelése nyomán. És igy mindazok a költségek, melyek helyesen ruháztattak be az állami birtokokba, nemcsak ezen birtokok emelkedését, hanem azon vidékek és környék emelkedését is eredmé nyezték. Egy ily fontos és kiváló gonddal kezelt ügy a kereskedelmi ministeriumnál az állategészségügy. Az állategészségügy helyes kezelése melleit Magyarország állatkivitele úgyszólván biztosíttatott. Addig, mig egyik marhavész a másik után fenyegette a keleti tartományokat, nálunk az állategészségügy helyes kezelése alatt az állattenyésztés mind erősebb felvirágzásnak indult És épen ezen helyes kezelés tette lehetővé, hogy mikor velünk szemben repressaliákkal akartak élni, ezekkel Bzemben alkalmas eszközökkel rendelkeztünk, ilyen eszköz volt például a pozsonyi marhavásár a bécsi repressáliával szemben. És most t. ház, mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni még csak két észrevételt. (Halljuk !) Az egyik vonatkozik arra a tételre, hogy Magyarországon a társadalom tevékenysége igen csekély. Ezt a tevékenységet bizonyos tekintetben én is csekélynek érzem, de nem a tekintetben, hogy a magyar társadalomnak nagyobbmérvíí pénzbeli áldozatokat kellene hoznia. A kereskedelmi, közlekedési, nevelésügyi tárczäk nagy budgetjei, melyek azt mutatják, hogy itt bizonyos functiókat, melyeket más államokban a társadalom teljesít, az állam vett magára s midőn azokat magára vette, egyszersmind az adózókat pénzügyileg is igénybe vette. Társadalmi tevékenységre főleg a közgazdasági és kereskedelmi kérdésekben volna szükség. Vannak ugyan, a kik e téren is fejtenek ki tevékenységet, de ezek inkább a látszatra gondolnak és kevésbé törődnek a lényeggel, pedig t. ház, ezen kérdések előmozdítására a kezdeményezés igen nehezen jöhet akár a kormánytól, akár a törvényhozástól. Csak azok a körök, melyeknek e kérdések körül nagy érdekeik vannak, tehetik meg leghelyesebben, legczélszerűbben az iniciativát. A törvényhozásnak nézetem szerint csak az lehet feladata, hogy támogassa a társadalom köréből eredő kezdeményezést; a kormánynak meg csak az lehet feladata, hogy ne álljon útjában a fejlődésnek. De hogy a kezdeményezés innen jöjjön, vagy pedig a kormánytól jöjjön, az — nézetem szerint — a pyramisnak hegyére való állítása. A másik, a mi újból a költségvetési vitánál mondatott, az, hogy az mindegy a végén, hogy ha a magyar birtokos változik, a társadalom egyik vagy másik rétege kiesik, a másik veszi át és az a másik következik utána és az fogja hivatását teljesíteni. Én ezen nézetben nem vagyok; nekem az erős meggyőződésem, hogy Magyarország egyetlen egy társadalmi rétegét, a mely valódi alapon nyugszik, nem nélkülözheti és nagy hiba volna, hogy ha egyik-másik társadalmi réteg közti ellentéteket keresnénk. Azt természetesnek tartom, hogy azon parasyta fajok, a melyek különböző társadalmi rétegek között fel szoktak mindenütt nőni, irtassanak ki, de azt, hogy egyik társadalmi réteg ellen vegyünk fel küzdelmet, azt egészen természetellenesnek tartom. Magyarország közép birtokossága, aristokratiája, népe nehéz időkben teljesítette kötelességét. (Igaz!) Ezek, valahányszor az állam érdekét kellett összeegyeztetni, mindig megtalálták az érdekegységet, a hol az első főúr az utolsó munkással fogott kezet és együttesen védelmezték az ország érdekét. Most a nemzet rétegei között ellentéteket akarni keresni, az nem volna egyéb, mint a magyar állam vitális érdekei ellen való törekvés. (Fölkiáltások: Kik azok?) Csanády képviselő ur azt kérdi, hogy kik azok. Nekem régen van szerencsém a t. képviselő úrral egy házban lenni, láthatta és tudhatja, hogy én nem szoktam sem egyéneket, sem pártokat gyanúsítani, kimondom véleményemet, meggyőződésemet anélkül, hogy abból akár egyénekre, akár pártra valami nem tisztességes, valami piszok maradna fenn. Azt kérdi a képviselő ur, kik azok ? Itt beszéltek többen és tiszteletre méltó férfiak, hogy bizonyos társadalmi osztálynak lehetnek bizonyos érdekei, lehetnek ellentétes érdekei. Ezzel szemben jogom van kimondani, hogy én az ellentéteket nem hiszem, hanem azt hiszem és arról vagyok meggyőződve, hogy Magyarország összes társadalmi rétegeinek az a feladata, hogy együtt,