Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-43

4 3. országos ülés deczember 20. 1884, 309 lanul bizonyos aránytalanságok származnak, mert nagyon lényeges különbség, hogy a fegyelmi büntetés mikor következett be valamely elsőfolyamodású törvényszéki bírónál, vájjon a szolgálati idő kezdetén, vagy pedig több év lefolyása után. Ehhez képest bekö vétkezhetik az, hogy valaki, bár több év befejezése után enyhébb büntetést szenved, mégis hosszabb idő múlva lép csak tketésjavításnak élvezetébe, mig a másik, a ki súlyosabb fegyelmi vétségben vált vétkessé, elébb nyeri el a fizetésjavítást. Valóban megfontolandó tehát, hogy ez ügyben történjék-e törvényes intézkedés, illetőleg a törvénynek módosítása. A kérvényi bizottság határozati j avaslata ennélfogva az, hogy a kérvény kiadassák az igazságügy ministernek. (Helyeslés.) Elnök: Ki fog adatni az igazságügyminis térnek. Szathmáry György jegyző (olvassa): Kumán község az úgynevezett „Ueberland" földekre vonatkozó 1882: XXVIII. t.-cz.2. §-ának értelmét, különösen az e §-ban említett „birlaló" fogalmát hiteles törvénymagyarázattal megállapittatni kéri. Vámos Béla előadó: T. ház! Az a különbség, a mely felfogás tekintetében az úgynevezett Ueberland-földek iránt uralkodott, annakelőtte egyfelől a nagy-kikindai kerület községei, másfelől pedig a kincstár közt, még ma sem szűnt meg, hanem most már átvitetett a vita az illető községek és községi lakosok közé, a kik közt a kincstártól megvásárolt Ueberland-föídek felosztás alá jönnek. Ezen ügy a birói elintézés és ítélet tárgyát képezi; a kérdés mindössze is csak az, vájjon a birói ítéletben nyilvánuló felfogás elejét veheti-e e tárgyban újabb nagyszámú perek keletkezésének vagy sem és szóval, szükség van-e jogbiztonság szempontjából a törvény magyarázatára vagy sem. Ezt a kérdést eldönteni természetesen az igazságügyminister ur van hivatva. Azért a kérvényi bizottság azt javasolja, hogy ezen kérvény adassék ki az igazságügyminister urnak. (Helyeslés.) Elnök: Ki fog adatni az igazságügyminister urnak. Ezzel a kérvények 4-ik sorjegyzékének tárgyalása befejeztetett. A ministerelnök ur kivan szólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A napirend befejezése után kérek egy pár percznyi időt azért, mert tegnap, távollétemben egy Ígéretemre történt hivatkozás. Ha ez Ígéretemre a házban nem történt volna hivatkozás, természetesen én nem nyilatkoznám iránta a házban, mert azt tartom, hogy csakis a házban történtek azok, a mikre a nyilatkozatadás kötelesség, sőt a mikre nézve nyilatkozni jog; (Általános helyeslés) nem pedig azok, a mik egyes kirlapokban közöltetnek, vagy magán körökben tétetnek. Abban a képviselő urnak, a ki Ígéretemre hivatkozott, igazsága van, hogy az államtitkár az | iratoknak kutatását megtagadta. Igen jól tette, f mert ez oly ügy, melyben határozottan csak a | ministernek vau joga intézkedni. Abban is igazj sága van, hogy hozzám íordulván, én megígértem neki, hogy utána fogok nézetni, hogy Joanovits Pál bajai orvosra vonatkozólag vannak-e és minő iratok a belügyministerhmíban. Ismétlem, ha a képviselő ur ezen igéretemet a házban nem említi j fel, magánúton adtam volna meg neki az értesítést; j de igy kötelességem itt tudatni, hogy igéretemet beváltottam, (Általános helyeslés.) Minthogy a képviselő ur szíves volt azt mondani, hogy a volt szerb fejedelem Mihály elleni merénylettel kapcsolatos ügyekben fordul elő azon bajai urnak a neve; megnézettem az irattárban 1868-tól 1884. deczember 9-ig minden olyan természetű actát, mely ilynemű ügyekre vonatkozik. Ezen egész idő alatt — nem beszélve most azon ! actákról, melyek a megtámadottnak kitüntetésre i ajánlására vonatkoznak és 1856-ig és az 1859-iki ] cholera idejéig visszamennek — az ő nevével j találkozunk 1873-ban, midőn a cholera alkalmával | tett szolgálataiért kormányi elismerést nyert. Ugyancsak 1873-ban előfordul egy Joanovits Pál az actákban, a ki pancsovai lakos, de ez is előfordul ugy, mint a ki nyomdát állított fel s igy más egyén. Én azt gondolom, hogy a t. képviselő ur is tévedésbe jutott, mert igen is e szerb merénylettel kapcsolatosan a 68dki iratok közt több vonatkozás van egy Ivanovits és továbbá Joanovits Vladimír nevű emberre, de Joanovits Pál bajai orvost illetőleg semminemű ily dolognak nyomára nem lehetett akadni. Ezzel akartam tanúsítani, hogy beváltottam igéretemet és egyúttal a tényálladékot is tudattam. (Általános helyeslés.) Olay Lajos: T. ház! Én nagyon köszönöm a belügyminister és ministerelnök urnak, hogy szives volt a levéltárban kutatást rendelni és ezzel szives igéretét teljesítette. Ezért köszönetemet tartozom neki nyilvánítani; engedje meg azonban az igen t. ministerelnök ur, hogy röviden én is kifejthessem a saját álláspontomat. Én kijelentettem itt a házban, hogy ezen adatokat Pál Antal alispán, volt főispáni helyettestől kaptam, hogy ő gr. Ráday szegedi volt kormánybiztostól kapta az illető rendeletet. Ha tehát a ministerelnök ur volt kegyes utána nézetni az iratoknak, egyszerűbb volna és sokkal jobban lekötelezne vele, ha alaposan megvizsgáltatná és ieirna Bács-Bodrogmegyéhez, a hol Pál Antal főispáni helyettes és alispán volt, hogy az ő idejéből kerestessék föl rendelet, melyet ő gr. Ráday tói kapott és a melynek aktján Pál Antal főispáni helyettes és alispán a rendőri felügyelet alá való helyezésre vonatkozó határo• zatot hozta. Mert hogy az meghozatott, az kétségI telén az elnök urnái letett telegrammból. Nagyon