Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. országos ülés Aetzembft 4. 1884. íjjg zet számára az 1867-iki kiegyezés által biztosítva van, nem léptette életbe, hanem feladta azt is, a mit eddig még egyetlen osztrák államférfi sem volt képes kiragadni, kicsikarni a nemzet kezéből, t. i. a Sennyey által sürgetett territoriális rendszert is, mint a magyar nemzeti hadsereg existentiájának egyik főfeltételét. Sőt annyira ment az engedményekben, a jog és érdek feladásában, hogy arra is vállalkozott, mikre 400 év óta egy magyar sem vállalkozott volna, t. i. hogy beleegyeznék abba, hogy 1883-tól kezdve a magyar honpolgárok egy része a közös osztrák hadseregbe soroztassék be. Már igen t. képviselőház, ime lefelé törvény tiprás, j og- és érdekmellőzés, lefelé embertelen, páratlan jogtiprás, fenyegetés, vesztegetés, fölfelé törvényinellőzés, jog- és érdekfeladás, lefelé törvénytelenség, önkény, fölfelé meghunyászkodás törvény mellőzéssel! És hol a nemzet, hol a parlament, mely csak egy szóval az ellen tiltakozott volna ? Nincs sehol! Egy szót sem hallottunk ez ellen s ezért bár fájdalommal, de méltán mondhatjuk, hogy a nemzetnek olyan kormánya, olyan ministerclnöke van, milyet megérdemel! T. ház! Első sorban a parlamentnek kellett volna már több év óta tiltakozni ezen törvénytiprás ellen, de a nemzeti parlament nem élt törvényadta jogával, nem tiltakozott sem maga, sem delegatiója által ezen páratlan jog-és érdekfeladás ellen, nem ellenőrizte kellőleg a ministerelnök ur eljárását, nem vonta felelősségre komolyan, nem tagadta meg soha a költségvetést, hanem ellenkezőleg hivatásának, magasztos feladatának ellenére tüskön-bokron, ugy egészben, mint az egyes képviselőket illetőleg öntudatlanul, megfoghatlan resignatióval követte mindig a cultusminister . . . (Nagy derűik ég.) Jut is, marad is; majd találkozunk a t. eiütusminister úrral is — tehát a ministerelnök ur törvénytelen eljárását és követi a nagy többség ma is. f. ház! Ha áll az Körösi Sándor: Nem áll! Zimándy Ignácz: Pedig áll! (Hosszantartó zajos derültség.) Ezt azért mondtam, mert itt az a megjegyzés történt, hogy nem áll. Tehát, ha áll az, hogy minden állam önállósága, minden állami alkotmánynak egyik alap- és talpköve a nemzeti sereg, nemzeti haderő ; akkor tekintettel arra, hogy a ministerelnök ur minden jogainkat a nemzeti magyar hadseregre eljátszotta, bizonyára azt kell mondanom, hogy bekövetkezhetnek oly idők, melyekben elmondhatjuk, bár vérző szívvel, hogy finis Hungáriáé. Azért, hogy ez be ne következzék, minden erőből, minden alkotmányos eszközt felhasználva, arra kell igyekeznünk, hogy eljátszott hadügyi jogainkat és érdekeinket visszaszerezzük. (Eélyeslés szélső balfélöl.) Minthogy azonban, ezt olyan ministerium alatt | elérni soha sem fogjuk, a mely azt eljátszotta, azért minden erőből oda kell törekednünk, hogy ezen ministeriumot megbuktassuk (Helyeslés szélső hálfélől) és ennek elbukása után állítsuk helyre a magyar nemzeti hadsereget. Ezeknél fogva én legalább nem lehetek bizalommal az egész ministerium irányában és nem fogadhatom el a költségvetést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) BabesiU Vincze: T. ház! Figyelemmel kisértem az eddigi tárgyalást és megvallom, sok felvilágosítást nyertem azokból, a miket ugy a ministeri padokról, mint az ellenzék padjairól hallottam, de mégis igen sok pont létezik és különösen a fő dolog, a valóságos politikai irány nem fejtetett ki, én legalább világosan nem hallottam egy részről sem ezt kifejteni. Legyen szabad tehát nézetemet ez iránt figyelmébe ajánlani azoknak, a kiknek érdekében áll eltérő véleményt is hallani. A kérdés az, hogy az ország materiális állapota jó-e, javul-e, vagy rossz? mert azt senki sem vonja kétségbe, hogy az adók nagyon terhesek és hogy a népességek a létező terhekkel megelégedve nincsenek. Én legalább ezen házon kivül, de még itt sem hallottam senkitől sem azt állítani, de a lapokban nyilvánuló közvéleményből sem vehettem ki, hogy a népesség meg van elégedve s nem érezné nagyon is a létező adók s terhek nyomását. Ha az ember egy budgetet kezébe vesz s megvizsgálja s analisálja positióját, első kérdés az, mily viszonyban állanak ezek és ezek által a budget a megelőzőkkel. Mert magukban véve, akármi nagyok lehetnek a számok, ha bebizonyul, hogy épen olyan arányban, vagy még inkább fejlődött az ország anyagi jóléte, nem lehet azt mondani, hogy a budget túlságosan nagy. Én visszapillantok azon időpontra, a mikor az első monarchiái budget a rendkívüli reichsrath előtt az akkori kormány által beterjesztetett. Nagyon jól tudjuk, hogy 10 évig kormányzott az absolut kormány, a Bach-kormány az egész monarchiában s jól emlékezünk, hogy azon kormány rendszerét nem Solferino buktatta meg, hanem az első budget beterjesztése, illetőleg annak első nyilvános kárhoztatása. Minő volt akkor az összbirodalom budgetje? Ismerjük azt épen annak a rendkivüli reichsrathnak tárgyalásaiból. Csak a legfőbb adatokra, illetőleg számok felidézésére fogok szorítkozni. A mint az akkori birodalmi tanács azt a budgetet megállapította, az összmonarchia költsége volt 340—345 millió, tehát körübelül épen mint a minő Magyarországé ma. S akkor kiszámították, még pedig főleg a birodalmi tanácsnak magyar tagjai, mert ezek vitték a fő szót, hogy ez roppant terhes, sőt elviselhetlen, mert egy lélekre 10 forint adó esik,