Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

24 30. országos ülés deezeinber 4. 1884. hozzáadva a községi, megyei, közlekedési, iskolai stb. terheket. Tehát akkora népesség terhe volt egy lélekre 10 forint. Ma nálunk ezen terhek sokkal nagyobbak. A kivitel és behozatal, azaz a külfölddel való forgalom tett 275, illetőleg 300 milliót, ugy hogy körülbelül 20—25 millióval volt nagyobb a bevitel, mint a kivitel, tehát a monarchia kereskedelmi mérlege a külfölddel passivvolt. Nálunk eme mérleg még tüzetesen megállapítva nincsen ; de nehezen kedvezőbb. Az állandó adósság, melyet csinált azon 10 évi absolutisticus kormány, a mely az egész monarchiát reorganisalta s nagy háborút viselt, volt 1300 millió, tehát épen annyi, mint most Magyarország adósságának azon része

v a melyet a magyarkormány 1868 óta csinált. És akkor általában, de nemcsak akkor, hanem későbben, az 1861. évi országgyűlésen és azóta is minduntalan azt hangoztattuk valamennyien, hogy ez a budget elviselhetetlen, hogy azon terhek tönkreteszik az országot, a népet. És amaz osztrák kormánynak az a nyilatkozata, hogy a deficitet, a mely akkor 45 — 50 millió írt volt, hogy mondom azt a deficitet egyelőre fedezni lehetetlen, ez volt az az ok, mely az absolutismusnak végét vetette és a melynél fogva az alkotmányossághoz, illetőleg a parlamentarismushoz folyamodtak. Azóta 24 év múlt el, illetőleg 17 év a mióta Magyarországon a parlamentaris kormány átvette az ország vezetését. Ismerjük az adatokat, tudjuk, mi módon jutottunk oda, hogy hazánk budgete, melyet 140—150 millió frttal vett át a hazai kormány, ma már sokkal több mint 300 millió. Tudjuk azt, hogy egyenes adókban 95 milliót fizet az ország. Az igen t. pénzügyminister ur felvilágosítást adott az iránt, hogy ebben a 95 millióban benne van az úrbér kármentesetési kamat és törlesztés összege; hanem még e nélkül is 75 millió marad az egyenes adókra, aránylag sokkal több, mint volt az a monarchia absolutismusa alatt, sőt sokkal több mint a szinte 95 millió, mely a monarchia lajtántúli felét terheli. A többiről, t. i. az indirect adókról is tudjuk, hogy nagyon terhesek, de mégis, ámbár az egész ország érzi ezt, a kormány és annak pártja azt állítja, hogy az elviselhető. Az ellenzék részéről természetesen határozott ellenmondások nyilvánulnak. Most tehát az a kértlés, hogy kinek van igaza? Azon adatok, melyeket az ellenzék felhoz, meggyőzők- de azon értelmezés is, a melylyel szolgált egy pár izben az igen t. pénzügyminister ur, szintén megnyugtatók lennének, ha még egynéhánynyal megtoldatnának. Ha nekem az igen t. pénzügyminister ur azt tudná kimutatni, hogy ugyan azon irányban fejlődik ki az ország vagyonosodása és jóléte, akkor én azt mondanám, hogy nincsen alapja annak a közelégedetlenségnek. (Felkiáltások a jobboldalon • Nincs is.) Igen, ha meg tudná mutatni nekem a t. pénzügyi minister ur, hogy Bach alatt több, vagy legalább nem kevesebb volt az adó-executio nálunk mint ma — azon adó-executio, mely európaszerte ugy jellemeztetik, hogy a világon párja nincsen és mely természeténél fogva, a vagyontőkét teszi tönkre; ha mondom ezt meg tudná nekünk mutatni a t. minister ur, akkor azt mondanám, hogy nincs nagyobb erőltetés, nem terjed az elszegényedés. Ha azt mutatnák ki, hogy a bevitel sokkal kisebb mint a kivitel, hogy tehát sokkal több pénz folyik be az országba, kész lennék azt hinni, hogy bizony nem épen rosszabb, hanem inkább jobb a közgazdaság. De ez iránt eddig még semmit sem hallottam. Ha pedig figyelembe veszszük, hogy nemcsak az államadósság, hanem a magán adósság is igen nagy; ha tekintjük, hogy Ausztriának 1860—61ben 1300 millió adóssága volt, nekünk pedig ez ideig igaz, csak a kormány által felvett adósságunk 1300 milliót tesz, de ha hozzászámítjuk a függő adósságot, melyről azt sem tudjuk, mennyiben illet minket, ha hozzászámítjuk azt a 30 milliót, melyet évenként fizetünk Ausztriának, és mely 600 milliót képvisel tőkében és még némely más adósságokat, gondolom már túl vagyunk a 2 milliárd adósságon. Ha hozzáveszszük a népesség magán adósságának állapotát, már egy kis próba mutatta, hogyahypothekalis adósság közel 1 milliárd és ha a personalis kreditet is hozzácsatoljuk, ki jön a másik milliárd. És én szeretném, ha a t. pénzügyminister ur képes volna megczáfolni engem és kimutatná, mert meglehet, hogy adatai vannak, hogy az országot nem 2, illetőleg 3—4 milliárd terheli, mert a mi a népességet, az az országot terheli, akkor megvallom, nem tartanám aggasztónak az országállapotát, habár ismétlem, még nem hallottam senkit azzal dicsekedni, hogy őt nem nyomja a roppant teher, mi főleg azóta érezhető, mióta kezünkben van az ország. Akármint veszem a dolgot, bizony nem tartom a budgetet olyan rózsaszínűnek, mint a t, kormány, mindenesetre roppant nagy az . és ha ezt constatáljuk, természetesen én is kérdezném, mint Wolff t. képviselőtársam kérdezte, hogy mi java van ebből az országnak. Es bizony ezt nem hallottam . elősorolni — ugy hogy a terhek ma Magyarországra olyanok, mint 20—25 év előtt az összes monarchiáé voltak. Ez megezáfolhatatlan, tehát az a kérdés, miért van ez igy? Én, mint tudom, csak akkor jogosult az olyan teher, akár milyen legyen az, ha megfelel az ország czéljainak. En részem-