Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

( 278 41. országos ül ós deczember IS. 1S84 zatok árán szeretettek meg s melyeknél ugy lát­szik a nagyobb vagy kisebb jövedelmezés nem igen jő tekintetbe. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem t. képviselőház, hogy mind a há­rom irányban sikerült kimutatnom, hogy az állam­vasutak jelenleg nem felelnek meg az államosí táshoz kötött várakozásnak s mégis nagy remé­nyeket köt a t. pénzügyminister ur az állam­vasutak fejlődéséhez és ezen reményét előirány­zatába már eseomptirozza is. Azonban én tartok tőle, hogy csalódni fog és csalódnak mindazok, a kik azt hiszik, hogy az ország nagy áldozatainak árán megszerzett vasúti hálózat rendeltetésének megfelelhet a nélkül, hogy jelenlegi szervezete gyökeresen megváltozzék. Nem kísérletek és tapo­gatózások, nem a hatalom és befolyásnak kisebb­nagyobb mérvbeni egyikhez vagy másikhoz való ragadása, hanem a már rendkívül nagy terjedelmet elért vasúti hálózat legczélszerübb vezetése és igazgatásának kell a főczélnak lenni. Nem vagyunk mi úttörők t. képviselőház, e téren vannak a mi államvasutaink kiterjedésével egyező államvasuti hálózatok másutt is; mind­annyinál találunk ugyan központi fővezetést, de csak a legfontosabb ügyekre nézve, mig a tulaj­donképeni vasutüzleti ügyek a külső igazgató­ságok által önállóan saját hatáskörükben intéz­tetnek el. Egy ily szervezet bizonyára nálunk is sokkal olcsóbb volna és tökéletesebben megfelelne, mint a jelenlegi igen drága és a mint talán kimutatnom sikerült, nem is kielégítő cen­tralisalt decentralisatio. Kérem az általam indokolt törlésekre vonat­kozó módosítványom elfogadását. (Halljuk!) „A XI. fejezet C. forgalmi és kereskedelmi szol­gálatnál előirányzott 78,300 frt többlet, valamint utazási költségekre az összes . szolgálati ágaknál előirányzott 288,600 forintból 68,000 frt, összesen tehát 146,300 frt törültetik és ennek folytán a sze mélyi járandóságokra előirányzott 7.963,600 frt — XVII. fej. 8. ez. — helyett a költségvetésbe 7.817,000 frt vétetik fel." (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Hoitsy Pál j egyzö (olvassa a mödosítványt). Szalay Károly: T. ház! A kir. államvas­utak átmeneti kiadásai közt az új építkezések is előfordulnak. Szó van a harmadik pont alatt a dombovár-zákányi vonalrész átalakításáról. A mi az átalakítás szükségét illeti, azt elvileg pártolom, de aggályaim vannak azon módozatokra nézve, melyekkel a kivitel javasoltatik s mint­hogy ez aggályaim eloszlatására támpontot nem találok sem a költségvetés indokolásában, sem a pénzügyi bizottság jelentésében, bátor leszek a minister úrhoz néhány kérdést intézni. (Halljuk!) Aggályom van mindenek előtt az építési ösz­szegre. Az mondatik, hogy 1.932,000 frtba kerül az átalakítás. Előttünk levő adatok arra nézve, vájjon az építési összeg megállapítására nézve a kellő tárgyalások megtörténtek-e, alapot nem nyújtanak, de azt hiszem azok ez úton meg sem állapíthatók. Hisz a vasútnak átalakítása 5 egymás után következő évben szándékoltatik. Azt is tudja mindenki, hogy a vasút építésének olcsósága vagy drágasága az építés alatt időközben felmerülő körülményektől függ; nem hiszem tehát, hogy oly szakértő legyen a világon, ki azt meg tudná hatá­rozni, hogy 5 év múlva a sín ára mibe fog kerülni. így tehát én a költségvetés adatai alapján, az általános összegeket el nem fogadhatom. De nem fogadhatnám el t. ház, azt sem, hogy e vasút 5 éven keresztül alakíttassák át, mert ha eltekintünk is attól, hogy a vasutak ezen építési módjára nézve Magyarország mindenesetre unicu­mot képezne s eltekintve attól, hogy ezen átala­kítás minden esetre forgalmi zavart kell hogy elő­idézzen, tehát nem láthatom be annak szükségét és czélszerííségét, hogy ez üzleti zavarok o éven át folytonosan előforduljanak. Még" pénzügyi aggályaim is vannak. Hisz t. ház, az indokolás világosan megmondja, hogy ez átalakítással akkor kell készen lenni, midőn a déli vasúttal a cartell-egyezmény lejár, vagyis 1890. január l-re. Ebből tehát én azt következtetem, amint hogy nem is következtethetek mást, hogy a vasút mostani állapotában megfelel azon forgalmi viszonyoknak, melyek 1890-ig elő­állhatnak. Ha ez igy van, akkor nem értem, miért szükséges ez országban, hol bizonyos kiadásoknál mindig azt halljuk, hogy szegények vagyunk és nincs pénzünk, csupán intercalaris kamatokban azért, mert kelleténél 5 évvel előbb kezdetik meg az építés, elveszteni annyit, a mi az első évi részletnek, t. i. 237,000 írtnak megfelel. Én tehát részemről csak ugy volnék hajlandó ezen tételt a jövő évre és ezzel együtt az 5 éves részleteket megszavazni, ha a t. minister ur biztosítást nyújtana arra nézve, hogy ezen vasútnak kiépítése egyébként nem lehetséges, más esetben én ezen tételt most meg nem szavaznám, mert azt hiszem, hogy 3—4 év múlva is elég idő lesz ezen munkához fogni. De t. ház, ezen aggályom sokkal kisebb mint a másik. A duna-drávai vasút rendeltetése nem­csak az, hogy Budapestet, az ország fővárosát Fiúméval összekösse és ezen a vonalon közvetítse a forgalmat; másik rendeltetése, mely legalább is oly fontos, mint amaz, hogy az alföldnek Fiume felé a direct utat megnyissa, tehát nagyon sajno­sán nélkülözöm azt, hogy a dombóvár-báttaszéki vonalról a ministeri előterjesztés egyáltalán nem em­lékszik meg, pedig e vonalrész átalakítása még több munkát vesz igénybe, sokkal nehezebb, a mennyi­ben nemcsak átalakítás, hanem részben átépítés is kívántatik. Ezzel kapcsolatos minden esetre abátta­szék-bajai vonalnak kiépítése, a mely nélkül ez a vonal rendeltetésének megfelelni soha sem fog.

Next

/
Thumbnails
Contents