Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-41

( 278 41. országos ül ós deczember IS. 1S84 zatok árán szeretettek meg s melyeknél ugy látszik a nagyobb vagy kisebb jövedelmezés nem igen jő tekintetbe. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem t. képviselőház, hogy mind a három irányban sikerült kimutatnom, hogy az államvasutak jelenleg nem felelnek meg az államosí táshoz kötött várakozásnak s mégis nagy reményeket köt a t. pénzügyminister ur az államvasutak fejlődéséhez és ezen reményét előirányzatába már eseomptirozza is. Azonban én tartok tőle, hogy csalódni fog és csalódnak mindazok, a kik azt hiszik, hogy az ország nagy áldozatainak árán megszerzett vasúti hálózat rendeltetésének megfelelhet a nélkül, hogy jelenlegi szervezete gyökeresen megváltozzék. Nem kísérletek és tapogatózások, nem a hatalom és befolyásnak kisebbnagyobb mérvbeni egyikhez vagy másikhoz való ragadása, hanem a már rendkívül nagy terjedelmet elért vasúti hálózat legczélszerübb vezetése és igazgatásának kell a főczélnak lenni. Nem vagyunk mi úttörők t. képviselőház, e téren vannak a mi államvasutaink kiterjedésével egyező államvasuti hálózatok másutt is; mindannyinál találunk ugyan központi fővezetést, de csak a legfontosabb ügyekre nézve, mig a tulajdonképeni vasutüzleti ügyek a külső igazgatóságok által önállóan saját hatáskörükben intéztetnek el. Egy ily szervezet bizonyára nálunk is sokkal olcsóbb volna és tökéletesebben megfelelne, mint a jelenlegi igen drága és a mint talán kimutatnom sikerült, nem is kielégítő centralisalt decentralisatio. Kérem az általam indokolt törlésekre vonatkozó módosítványom elfogadását. (Halljuk!) „A XI. fejezet C. forgalmi és kereskedelmi szolgálatnál előirányzott 78,300 frt többlet, valamint utazási költségekre az összes . szolgálati ágaknál előirányzott 288,600 forintból 68,000 frt, összesen tehát 146,300 frt törültetik és ennek folytán a sze mélyi járandóságokra előirányzott 7.963,600 frt — XVII. fej. 8. ez. — helyett a költségvetésbe 7.817,000 frt vétetik fel." (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hoitsy Pál j egyzö (olvassa a mödosítványt). Szalay Károly: T. ház! A kir. államvasutak átmeneti kiadásai közt az új építkezések is előfordulnak. Szó van a harmadik pont alatt a dombovár-zákányi vonalrész átalakításáról. A mi az átalakítás szükségét illeti, azt elvileg pártolom, de aggályaim vannak azon módozatokra nézve, melyekkel a kivitel javasoltatik s minthogy ez aggályaim eloszlatására támpontot nem találok sem a költségvetés indokolásában, sem a pénzügyi bizottság jelentésében, bátor leszek a minister úrhoz néhány kérdést intézni. (Halljuk!) Aggályom van mindenek előtt az építési öszszegre. Az mondatik, hogy 1.932,000 frtba kerül az átalakítás. Előttünk levő adatok arra nézve, vájjon az építési összeg megállapítására nézve a kellő tárgyalások megtörténtek-e, alapot nem nyújtanak, de azt hiszem azok ez úton meg sem állapíthatók. Hisz a vasútnak átalakítása 5 egymás után következő évben szándékoltatik. Azt is tudja mindenki, hogy a vasút építésének olcsósága vagy drágasága az építés alatt időközben felmerülő körülményektől függ; nem hiszem tehát, hogy oly szakértő legyen a világon, ki azt meg tudná határozni, hogy 5 év múlva a sín ára mibe fog kerülni. így tehát én a költségvetés adatai alapján, az általános összegeket el nem fogadhatom. De nem fogadhatnám el t. ház, azt sem, hogy e vasút 5 éven keresztül alakíttassák át, mert ha eltekintünk is attól, hogy a vasutak ezen építési módjára nézve Magyarország mindenesetre unicumot képezne s eltekintve attól, hogy ezen átalakítás minden esetre forgalmi zavart kell hogy előidézzen, tehát nem láthatom be annak szükségét és czélszerííségét, hogy ez üzleti zavarok o éven át folytonosan előforduljanak. Még" pénzügyi aggályaim is vannak. Hisz t. ház, az indokolás világosan megmondja, hogy ez átalakítással akkor kell készen lenni, midőn a déli vasúttal a cartell-egyezmény lejár, vagyis 1890. január l-re. Ebből tehát én azt következtetem, amint hogy nem is következtethetek mást, hogy a vasút mostani állapotában megfelel azon forgalmi viszonyoknak, melyek 1890-ig előállhatnak. Ha ez igy van, akkor nem értem, miért szükséges ez országban, hol bizonyos kiadásoknál mindig azt halljuk, hogy szegények vagyunk és nincs pénzünk, csupán intercalaris kamatokban azért, mert kelleténél 5 évvel előbb kezdetik meg az építés, elveszteni annyit, a mi az első évi részletnek, t. i. 237,000 írtnak megfelel. Én tehát részemről csak ugy volnék hajlandó ezen tételt a jövő évre és ezzel együtt az 5 éves részleteket megszavazni, ha a t. minister ur biztosítást nyújtana arra nézve, hogy ezen vasútnak kiépítése egyébként nem lehetséges, más esetben én ezen tételt most meg nem szavaznám, mert azt hiszem, hogy 3—4 év múlva is elég idő lesz ezen munkához fogni. De t. ház, ezen aggályom sokkal kisebb mint a másik. A duna-drávai vasút rendeltetése nemcsak az, hogy Budapestet, az ország fővárosát Fiúméval összekösse és ezen a vonalon közvetítse a forgalmat; másik rendeltetése, mely legalább is oly fontos, mint amaz, hogy az alföldnek Fiume felé a direct utat megnyissa, tehát nagyon sajnosán nélkülözöm azt, hogy a dombóvár-báttaszéki vonalról a ministeri előterjesztés egyáltalán nem emlékszik meg, pedig e vonalrész átalakítása még több munkát vesz igénybe, sokkal nehezebb, a mennyiben nemcsak átalakítás, hanem részben átépítés is kívántatik. Ezzel kapcsolatos minden esetre abáttaszék-bajai vonalnak kiépítése, a mely nélkül ez a vonal rendeltetésének megfelelni soha sem fog.