Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-41
276 41 orsz'iro. iilós denwmber !8. !8 4. Számításom alapjául felvettem négy államosított magán vasút és két fenálló a régebbi magyar államvasutak forgalmi viszonyainak teljesen megfelelő magán vasút üzleti kiadásait és azok átlagát pályakilométerenkint össszehasonlítottam a magyar állami vasutak üzleti kiadásaival. A hat magán vasút üzleti kiadása pálya kilóm éter enkint 4,184 frttal, a magyar állami vas utak üzleti kiadása előirányoztatik 4,394 frttal, több tehát az előirányzat a hat vasút átlagánál pályakilométerenkint 210 forinttal, a mely többlet a 4,267 kilométer államvasutnál 896,070 írtra rug. Ha ezen tetemes különbözet okait vizsgáljuk t. ház, először is a személyzeti kiadások magasságában kell azokat keresnünk, A személyzeti kiadások átlaga ugyanis a pályaőrök és vonatkísérő személyzet kihagyásával a fennebbi 6 vasútnál pályakilométerenkint átlag 1,238 frt 08 kr., a magyar államvasutaknál 1,374 58 kr., a külöbözet tehát pályakilométerenkint 136 frt 50 kr., a mely összeg amagyar államvasút hállózatánál 582,500 forintot tesz. E szerint t. képviselőház, egyedül személyzeti kiadásokban közel 600,000 forint lenne megtakarítható, ha az államvasutak kezelése csak olyan olcsó lenne is, mint a társulati vasutaké volt. Egyébiránt ezt a t. minister ur tegnapelőtti beszédében maga is beismeré, midőn azt monda: „az államosítás sokba kerül, tömérdek apparátust igényel". B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Ezt nem mondottam ! Bottlik Lajos: Méltóztassék megengedni, bátor leszek szóról szóra idézni beszédének ide vonatkozó részét. (Olvassa): „Az államosítás sokba kerül, mert tömérdek apparátust igényel." De hogy ez miért van igy, hogy az államvasuti kezelésnek miért kell drágábbnak lenni, mint a társulatinak: azt persze nem magyarázta meg. Feltűnő az előirányzott személyi kiadásoknál a rengeteg utazási költség. Az igazgatóságnál ugyanis 183,600 frt, az üzletvezetőségeknél 105,000 frt, összesen tehát 288,600 frt van előirányozva, a mi pályakilométerenkint 68 forintot tesz, holott nincs vasút, melynek e czímen 50 forintnál több kiadása lenne pályakilométerenkint. Uti költségekben egyedül 76,800 frt lenne tehát megtakarítható t. ház, mert már az csakugyan felesleges, hogy naponkint egész éven át 200 hivatalnok legyen útban, már pedig ha a napidíjakat átlag 4 frttal számítjuk: körülbelől annyinak kellene mindennap utazni. Az uti költségek ezen hallatlan mérve csak abba a curiosumba találhatja magyarázatát, hogy az élőket szállító vonatok a gyakori késések és rendetlenségek miatt, a mint hirlik a kiindulási állomástól a végállomásig hivatalnokok által kisértetnek. Erre t. ház, rendes kezelés mellett absolute nincs szükség, azért az uti költségekre előirányzott 288,600 forintból 76,800 forint feltétlenül törlendő lenne, valamint a t. minister ur által a forgalmi és kereskedelmi szolgálat központi vezetésénél előirányzott 3 felügyelői és 33 hivatalnoki állomás tekintettel a személyi kiadások roppant magasságára, semmi esetre se lenne rendszeresítendő. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy az általam felhozott és kétségbe nem vonható adatokkal kimutattam, hogy az államvasutak jelenlegi kezelése határozottan drágább a magán társulatokénál és igy a t. kormány távolról sem felelt meg az államosítás egyik indokául felhozott olcsóbb kezelés követelményének és a t. minister ur most is megelégszik azzal, hogy a takarékosságot csak a költségvetés indokolásában hangoztatja. Azt láttuk már t. ház, hogy olcsóbb nem lett a kezelés az államosítás folytán, nézzük meg most, hogy vájjon jobb lett-e ? Sajnos e tekintetben még szomorúbb tapasztalásaink vannak. A rendszerváltoztatás az administratio egyik ágába se lehet talán hátrány nélkül oly nehezen keresztül vihető, mint épen a vasútnál. És mit látunk e tekintetben az államvasutaknál? ott örökké organisalnak. Alig hogy a szervezet kezd meghonosulni, lép helyébe a másik. Elébb az egész szolgálat vezetése a központból intéztetett, később életbe léptettettek az üzletvezetőségek kisebb, utóbb nagyobb hatáskörrel, de a központosított ügyvezetés mégis fenntartatott. Az üzletvezetőségekhez beosztott személyzet folyton szaporittatik s már igazgatóságoknak lehetne őket nevezni, ha a központi 1.600000 forintba kerülő igazgatóságnak nem lenne az elhatározás csaknem minden ügyben fentartva és minthogy az üzletvezetőségek előirányzott költsége 857,000 forint, a magyar állami vasutak igazgatásának költsége 2.450,000 forintot meghalad. Mig tehát egyfelől t. ház, ezen szervezet, tekintettel a pálya kiterjedésére, hallatlan költséget okoz, az másfelől a szolgálatra a lehető leghátrányosabb; mert igaza volt a pénzügyi bizottság egyik t. tagjának, a ki e kérdés felvetése alkalmával azt monda, hogy a legnagyobb lángész se tudná áttekinteni az ily óriási hálózat kellő igazgatása^és annak egységes jó vezetésére képtelen lenne. A tények igazolják e feltevést, mert hogy csak a forgalmi eszközök irányítására és a vonatok kihasználására utaljak, az most ugy kezeltetik, hogy aránylag nagy kocsi-állomány és 1,900 darab kölcsönkocsival a kivitel terjes pangása mellett is roppant az az összeg, a melyet határidő biztosítással feladott árúk késedelmes szállítása miatt a vasútnak fizetni kell. Mi történnék
