Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

ÍO. országos ülés deezember 4, 18f4. 21 és communistieus velleitása és aspiratiója daczára | ezen nem fog segíteni; (Derültség balfelöl) mert ez mindig igy volt, ma is igy van s mindig igy lesz. S mert valamint minden cultusministeri fogalmazó nem lehet a magyar nemzet pénzén gazdagon tartott cultusminister, ugy minden szegény, egyszerű falusi lelkész vagy segédlelkész nem lehet a magyar apostoli királyok munifitentiája által gazdagon dotált magyar kath. főpap. (Ugy van! balfelöl.) És ha ez igy van, akkor a t. cultusminister urnak ne sértse könyörületes szemét a magyar katb. főpapság terjedelmesebb vagyona, mert biztosíthatom az itt — fájdalom — jelen nem lévő igen t. cultusminister urat arról, hogy ha ezen terjedelmesebb birtok nem lett volna évszázadokon keresztül a magyar katholikus főpapságnak úgynevezett, ugy gúnyolt holt kezében, hanem lett volna a modern, zsidó, szabadkőműves, pseudo-liberalis, gründer, schwindler és hamiskridások, frakkosbandás hitelbankárok kezében: akkor biztosítom a tisztelt cultusminister urat és a t. képviselőházat, hogy a magyar nemzetnek nem volna itt Budapesten az ország fővárosában már oly régóta tudományos egyeteme, múzeuma, tudományos akadémiája, nem volnának országszerte jogakadémiái, nem volnának százakra menő, ámbár a tudós Szász Károly egykori ministeri tanácsos ur által néhány év előtt tagadásba vett gymnasiumai, tan-, nevelő-, ápolóintézetei, tandíjai, betegápoldái; és biztosíthatom a tisztelt cultusminister urat arról is, hogy a magyar kath. főpapság és annak úgynevezett, ugy gúnyolt holt keze ezen jószágokból évszázadokon keresztül többet áldozott magyar culturalis nemzeti ezélokra, szegények támogatására, betegek ápolására, nemzeti fiatalságunk nevelésére, sokkal többet áldozott mint az említett gründer, schwindler, hamiskridások a magyar nemzet zsebéből és véréből évszázadokon át eltulajdoníthattak, elidegeníthettek, elsikkaszthattak, kiszipolyozhattak. (Derültség. Ugy van! balfelöl.) Áttérve most az előttünk fekvő költségvetésre érdemlegesen, bátorkodom egész nyíltsággal kimondani, hogy én a költségvetést ugy általában, mint különösen nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert én mint a 67-iki közjogi kiegyezésnekrendíthetlen híve, nem lehetek bizalommal azon kormány iránt, nem lehetek bizalommal különösen azon ministerelnök iránt, a ki a többiben és többi közt csak saját érdekében, hogy magát a ministeri székben fentartsa, mindent, a magyar nemzet legvitálisabb jogait is kész feláldozni, kész volt feláldozni azt is, a mi a magyar nemzetnek a 67-ikí kiegyezés alapján biztosíttatott és a mi a magyar nemzet számára stipuláltatott, a mi nélkül Magyarország függetlensége, a magyar nemzet önállósága kifelé nem gondolható, t. i. feláldozta a magyar nemzet roppant j | kárára, Ausztria nagy hasznára a magyar nemzet külügyi jogait, feláldozta, feladta Magyarországnak a 67-iki kiegyezés nyomán is őt megillető külügyi diplomatiáját. T. ház! Magyarország a 67-iki kiegyezés óta politikai házasságban él Ausztriával, ámde épen azért, mert a házasság két félnek egyenjogú egységes élete, Magyarország az ossz birodalom külügyi jogait és érdekeit egészen sohasem adhatja át Ausztriának és pedig azért nem, mert az említett 1867-i kiegyezési törvényczikk 8. §-ában szóról szóra ez áll: a birodalom diplomatiai képviselete a külföld irányában s a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülő intézkedések mind a két fél ministeriumáuak egyetértésével s azok beleegyezése mellett a közös külügyministerium teendői közé tartoznak. íme t. ház, itt a világos törvény szerint Magyarországot, a magyar nemzetet megilleti a külpolitikába való befolyás. És ime mi történt? Mindeddig a világos törvény végrehajtva nincs. Hogy nincs, ki okozta ezt? Nem annyira az osztrák államférfiak, mint saját ministereink, különösen a ministerelnökök, kik csakhogy magukat fentarthassák, csakhogy ministerelnökök maradjanak, készek feláldozni a magyar nemzetnek legvitálisabb érdekeit is. Az első csorbát a magyar nemzet külügyi jogain és érdekein gróf Andrássy mint ministerelnök ejtette az által és akkor, midőn Bécsben saját indítványára, tehát törvénytelenül egy egyszerű kamarai határozat következtében kimondatott, tehát szintén törvénytelenül, hogy a külügyek ezentúl nem ugy, mint az 1867-i kiegyezésben mondatik, a magyar ministeriumnak, hanem csak a magyar ministerelnöknek befolyása és egyetértésével intéztetnek. íme itt flagrans megsértése, fiagrans kiforgatása, flagrans elferdítése a világos 1867-i törvénynek s hol a nemzet, hol a parlament, mely ezen világos törvénysértés miatt panaszt emelt volna? nincs sehol. A nemzet is hallgat, tűri a törvénytelenséget és ezzel szemben vájjon nem lehet-e azt mondani, ámbár vérző szívvel, hogy a nemzetnek olyan kormánya van, milyent megérdemel. T. ház! Ha igaz, hogy minden állami önállóságnak, minden alkotmánynak egyik alapja és talpköve a józan nemzeti szellemben vezetett külügyi politika: akkor tekintve, hogy e külügyi politika ránk nézve ministereink által eljátszatott, vájjon nem félhetünk-e joggal és méltán azon idő bekövetkezésétől, melyben mondhatjuk majd : finis Hungáriáé. És hogy állunk a magyar államiság, a magyar alkotmány másik alapkövével, a nemzeti hadsereggel? (Halljuk! balfelöl.) T. ház! A magyar nemzet harczi erejével szerezte és tartotta fenn ezredévig sok és hatalmas i ellenei közt e hazát. Katonai erényeiről folytonos