Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-30
m 30 országos ülés deeíemfcer 4. 1884. gettek és hivatalos nyomást gyakoroltak; s mivel igen sok volt a községekbe szétszórt tanú, egy vizsgáló-bíró lett hivatalból kiküldve. A vizsgálat megkezdése előtt a vizsgáló-hiró és a vádlott szolgabíró bevezetésül egy nagyot pezsgőztek, azután a vizsgálat ügyrendje ugy osztatott be, hogy ugy ment, hogy a vádlott szolgabíró a vizsg-áíó-biró előtt járt s a tanukat elijesztette, rögtöni bebörtönöztetés fenyegetésével a vallomástól. így természetesen a vizsgálat'eredménytelen lett; de a vizsgáló-bírónak külön fuvar- és napidíj ezímen liquidáltak vagy 400 frtot. Ez egy kissé igen nagy remuneratio volt a hivatalos bünpalástolásért. Ilyen országszerte gyakorlatban levő huzavona következtében természetes, hogy igazságszolgáltatásunk exeellál abban, hogy aránylag legdrágább egész Európában; de hogy legjobb lenne, azt talán az igazságügyéi- se merné állítani. Adó- és illeték-ügyünkről alig merek szólani, mert ez olyan, hogy arról felháborodás és megdöbbenés nélkül nem lehet beszélni. E téren valódi hivatalos pirateria és hajtóvadászat van folyamatban az adózók ellen. Az adókezelés ez országban olyan, hogy ma-holnap kiöl minden iparkodást, minden meggazdagodási hajlamot a nemzetből, megfojt az minden kereskedelmet, minden gyárés kisipart, a mezőgazdászat fejlődését pedig egészen megakasztja. A jövedelmi és kereseti adó kivetése valódi versenygés a kivető közegek közt a felett, hogy melyik tudja gyorsabban kiszivattyúzni és tönkretenni a népet. Az illetékkiszabások és bélyegbirságok valódi sarez jellegét öltik magukra. Mindez ered a pénzügyministerium azon intézkedéséből, miszerint a kémkedők és népnyuzók szivtelenségük fokozata szerint számíthatnak nagyobb jutalom, osztalék és előléptetésre. Hisz ez valódi premium-tüzés az embertelenségre, hisz ez az emberzsarolásnak egész rafinériával berendezett képezdéje. Ne csodálkozzék aztán a pénzügyminister ur, ha kedves rendszere ezrivel teremti a földönfutókat, az eddig nálunk ismeretlen proletariusokat, a kelet felé és Amerikába kivándorlókat. Ha e rendszert tovább is folytatja és fejleszti, megszerezheti rövid időn magának azon gyászos dicsőséget, hogy az embervonta taligákat és ekéket a nép Szapáry szekerének és ekéjének nevezendi el, a mint történelmünk fentartotta a Kun László szekerénekés Basta ekéjének gyászos emlékét. Sokat lehetne még mondani pénz- és közlekedésügyünkről, elárvult földmívelésünk, iparunk és tengődő kereskedelmünkről; de ezt mások részére hagyván fenn, bevégzem beszédem annak kijelentésével, hogy én a költségvetési előirányzatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául s csatlakozom az Ugron Gábor barátom által kenyujtott határozati javaslathoz. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Zimándy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Az előttünk fekvő jövő évi költségvetésre vonatkozó érdemleges megjegyzéseimet megelőzőleg alkalomszerűnek, sőt szükségesnek tartom kijelenteni, hogy én tiszta tudatában lévén annak, hogy nem vagyok valamely egyházi zsinatban, hanem vagyok egy nemzeti parlamentben, sohasem tarthattam és tartom magamat feljogosítva arra, hogy én a magyar katholikas clerus nevében szólaljak fel. (Egy hang a jobboldalról: Azt tudtuk!') Én, mint a magyar parlamentnek egyik érdemtelen tagja, kötelezve tartom magamat beszélni azok nevében és solidaritásban lenni azokkal, kik engemet a magyar nemzet úgynevezett liberális kormányának minden pressiója, fenyegetése és nemzetrontó, erkölcstelen vesztegetései daczára bizalmukkal megtisztelve ide küldöttek. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) S ezen megjegyzésből önként következik, hogy Jánosy t. képviselő ur berúgta a nyitott ajtót, midőn nagy sietve első felszólalásom után azt j egyezte meg nekem, hogy ő a magyar katholikus clerus nevében tiltakozik felszólalásom ellen és kinyilatkoztatja, hogy ő, úgyszintén a katholikus clerus velem solidaritásban nem áll. Mindettől eltekintve, vegyük csak a t. képviselő urnak azon nyilatkozatát, hogy a magyar katholikus clerus solidaritásban velem nem áll, tehát nem antisemita. A t. cultusminister ur pedig Pozsonyban nem rég sajnálattal azt mondotta, hogy különösen a magyar katholikus al-clerus antisemita. Kérem a t. képviselő urat, legyen szíves megmondani, hogy itt kinek van igaza: neki-e vagy a t. cultusministernek? Ez esetben véleményem szerint a t. közoktatásügyi minister ur mondott igazat, a mennyiben az ügy érdemében ugyan helyesen constatálta a tényt, hogy a magyar katholikus alpapság antisemita, de Tielytelenül constatálta az okot, a mennyiben azt mondta, hogy azért antisemita, mert szegény és nyomorult helyzetben van. Engedelmet kérek t. cultusminister ur, ez nem egyezik meg a valósággal, mert keresztény szellemben véve a dolgot a magyar katholikus alpapság nem szegény azért, mert keresztény szellemben levén nevelve, keresztény eszmék és érzemény világában forogván, mindent e világon, a sors csapásait is csakis az isteni gondviselés intézkedésének veszi és igy azzal keresztény szempontból véve meg van elégedve. Félix quia sorté sua contemptus. A ki sorsával meg van elégedve, az boldog; a ki pedig boldog, az nem szegény. (Derültség balfelöl.) Azt mondja a tisztelt cultusminister ur r hogy a katholikus alpapság nagyon szegény, mig a főpapság nagyon gazdag s ezen segíteni kell. En a t. ház engedelmével azt mondom, hogy a tisztelt cultusminister ur minden socialistikus
