Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30. országos ülés deczember 4- 1S84. Vé mint azt a centralisták elhitetni akarnák, hisz azok a mi régi valódi önkormányzatunk idejében ismeretlenek voltak: hanem igenis kifolyásai és fattyúkinövései a jelen helyzetnek, a mely az ön­kormányzatnak csak látszata, a mely csak névle­ges önkormányzat, de valóban a legmerevebb cen­tralisatio. Kifolyása az önök kortes-rendszerének, a mely mindent elnéz, mindent megenged a válasz­tásokkor jó szolgálatokat tett hivatalnoknak. Ki­folyása azon pajtáskodásnak, mely utat nyit min­den rossz és bűnös hivatalnoknak, hogy a kormány palástjába kapaszkodjék s felébb valóiba — kik vele együtt törvénytelenkedtek — ne szigorú fele­letre vonóját, hanem bűnrészesét tekintse. Kifolyása a fegyelmi bizottságok p;rjtáskodásának és a leg­felsőbb felügyelet hiányának, (ügy van! a szélső baloldalon.) E felügyeletet a belügyérnek kellene gya­korolnia, következésképen a belügyministerium élére egy buzgó, tevékeny, az administratióban szakavatott, egészen a közigazgatásnak élő, minden tevékenységét, minden buzgalmát annak szentelő, a közigazgatás minden csinját-binyját értő oly egyént kell állítani, a ki rendre megjárná — nem bandé­riummal s a zenekarok nagy dobszójával — meg­lepné a megyéket és törvényhatóságokat, szigorú felügyelet és ellenőrzés alatt tartaná a tisztikaro­kat, a visszaéléseket, hűtlenségeket, sőt hanyag­ságot is könyörtelenül üldözné és drákói szigor­ral büntetné. Én igen nagy elismeréssel vagyok a minister­elnök ur nagy ni un kab Írósága iránt, azt is be­vallom, hogy ő oly sokra képes a mint kevés ha­landó; de hogy valaki tevékeny ministerelnök legyen, a ki folyton Budapest és Bécs között kény­telen lebegni, hogy a ministertanácsokban itt és ott mindig irányadó részt vegyen, hogy a minis­teriumok mindenikében döntő befolyást gyakorol­jon, hogy delegatióban s az országgyűlés mindkét házában, azoknak bizottságaiban, a pártelubban mindig és mindenütt jelen legyen, mindenütt a vezérszónok szerepét vigye elannyira, hogy minis­tertársait még a parlamenti vitákban való szerep­lésről is leszorítsa, hogy naponta számos küldött­séget fogadjon, ministeriuuiaiha kihallgatásokat adjon, az ügykezelést vezesse, ünnepéíyeségeken, banqnetteken, templomi parádékon, jótékonyczéíú előadásokon, lóversenyeken, sportkedveléseken, easino s nem tudom más mindenféle gyűléseken jelen legyen, saját gazdaságát inspieiálja, tengeri fürdőt élvezzen, (Derültség a szélső baloldalon) a „rózsabokorba" is betérjen magas politikát hang­súlyozni s még mind ezeken felül a nagyon sok­oldalú belügyministeri teendőket is jól el tudja végezni: az t. ház, lehetetlenség, az az emberi képességet túlhaladja; hisz a ki nálunk a belügy ­ministerséget jól akarja betölteni, annak nappalát­éjjelét arra kell szentelnie s még igy is bajosan foghat hivatásának megfelelni, (ügy van! a szélső baloldalon.) De a belügyministeri szék elfoglalása koránt­sem azért történik, mintha ministerelnök ur arról lenne meggyőződve, hogy sokoldalú és bokros teendői közepette a belügyministeri teendőket is jól el tudná végezni, hanem történik azért, mert a belügyministerségre szüksége van neki a kép­viselőválasztások olyképeni vezethetéseért, hogy a hatalmat biztosíthassa a maga számára; mert hát a belügyérség legalább is 50,000 ingyen-kortest biztosít számára; mert hivatalos pressio bün­tetlen gyakorlására, a baloldali választóknak az összeíráskor való kihagyására, a szegény válasz­tóknak a birák, jegyzők és csendőrök általi be­excortiroztatására, a választási elnökök törvény­ellenes erőszakoskodásai elsimítása és felbátorí­tására nagyon kedvező alkalmat nyújt. Ez a valódi oka, hogy a ministerelnök ur 10 év óta miért tartja megszállva a belügj'minis­terséget, a melynek teendőivel tüzetesen szokott foglalkozni minden három évben egyszer: a válasz­tások folyama alatt, ezért van nekünk rubricázásunk ugyan elég, de közigazgatási életünk majdnem semmi, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hát mit mondjak famosus igazságszolgáita­tásunkról, mely lassú és utólérhetlenül költséges, ugy hogy Magyarországon az igazság keresése manapság csak a gazdagok sportjává válik, mert a szegény ember, bár minő igaza legyen is, nem mer perlekedni, ha ügyvéd, stempli s folytonos perújítások költségei által kis vagyonkáját föl­emésztetni nem akarja. Ezen bajon természetesen ez idő szerint nem tudunk segíteni, mert a külföldieskedés itt is bele­sodort a tömkelegbe; de nem tehetem, hogy az igazságügy ér ur figyelmét föl ne hívjam, azon abnormis eljárásra, hogy a törvényszéki birák, bár elég jól vannak díjazva, mégis ha akár magán, akár hivatalos vagy bűnügyben vidékre kiszáll­nak, az őket jogosan megillető fuvardíjon kivül még külön napidíj t is szednek. Hisz ez valódi két­fizetés, mert a mig künn jár, addig benn a törvény­szék vagy járásbíróságnál nem dolgozik, csak egy munkát végez g mégis kettős fizetést húz az állam nagy kárára. Ez még magánügyben sem indokolt, mert a honpolgár azért fizeti a nagy adót s fogyasztja a drága stemplit, hogy az állam képesítve legyen olcsó igazságot szolgáltatni; de hogy hivatalos kiküldetésben is rendes fizetése mellett abiró még külön nagy napidíjakat szedjen, azt huzavonánál egyébnek nem nevezhetem. A költségvetésben nem találom kimutatását az ilynemű kiadás mennyiségének, de hogy az nem csekély Összeget tehet ki, példával ilJustrálom. Régi kerületembe feljelentési tettem a szolgabiré j s néhány jegyző ellen, a kik nyilvánosan veszte-

Next

/
Thumbnails
Contents