Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-39

39. országos ülés deczember Ifi. 18S4. 23Í egyik kerülete őt képviselővé választotta s én azt neki legkevésbé sem veszem rossz néven. Tudom, hogy midőn nem egy előre elkészített, rendszeres hálózat szerint történik valamely vasútnak kiépítése, ily hálózatnak elkészítése pedig majdnem lehetetlenség — tehát ngy mint gyakorlatilag , épülnek az ily vasutak, majdnem mindenütt előáll az, hogy némely vidék szerencsésebb helyzetben van, több vasutat kap, mint a másik. Azon vidék, melyről a képviselő ur meg van választva, közlekedési szempontból csakugyan a legszerencsétlenebb helyzetben levők közé tartozik. Ezért tettem azt, ha már egyebet nem tehettem érdekükben, hogy a csucsa-nagy-károlyi vonalat állami kezelésbe vettem s kőutat is építtettem. Egyébiránt biztat engem a remény, hogy azon megyén keresztül és talán két irányban is lehet vasutat bevinni és pedig ugyanazon kedvezmények mellett építeni, melyek mellett más helyütt építtettek hasonló vasutak. (Általános helyeslés.) Tors Kálmán t. képviselő ur nagyon sok érdekeset mondott csinos beszédében, mint a hogy mindig szokta tenni. (Derültség a szélső baloldalon.) Remélem, nem veszi rossz néven e bókomat. Legelőször is arra figyelmeztetett, hogy közlekedési politikánkban ne álljunk meg. Nincs mit ettől félnie. A viszonyoknak nagyobb erejük van, minthogy egyesek megállíthatnák. Megindultunk bizonyos határozott irányban, az események hatalma kényszerít arra, hogy tovább menjünk ugyanazon irányban. Remélem, nem körben fogunk forogni, hanem előre fogunk haladni. (Helyeslés.) Ez a czél; ezt önök is elismerték és ha nem mindnyájan haladunk is ugyanazon utón a czél felé, a czél mindenesetre közös. Hogy a közlekedési politikában előhaladást tettünk, azt maga az igen t. képviselőtársam, ismétlem, igen szépen indokolta és ezen az utón tovább fog kelleni menni. (Helyeslés.) 0 maga említette, hogy mértéket kell tartanunk és helyzetünkhöz viszonyítva vasutakra kevesebbet kell kiadnunk és a vízi utakra többet áldoznunk, mint eddig tettük. Ezt magam is nem most mondom, hanem már régebben mondottam. Ismétlem, erős meggyőződésem, hogy közlekedési politikánkban egyik hiba az, hogy a vizi közlekedés mellőzve volt. Egyébiránt volt ennek bizonyos oka, mit mindnyájan el fognak ismerni, a kik különben velem talán nem értenek egyet, hogy szabályozatlan vizet csakugyan nehéz vizi közlekedési eszközül felhasználni. Akárhányszor megtörtént már, bizonyosan méltóztatnak rá emlékezni, hogy a gőzhajó kiment a Tisza medréből a rétekre, a szántóföldekre, ugy hogy akárhányszor igen nagy erőfeszítésbe került, a mig az ártéiből vissza lehetett húzni. (Igaz! Ugy van! Derültség balfélől.) Nem annyira nevetséges pedig, mint inkább siralmas ez a dolog. (Ugy van! a jobboldalon.) A mig ezen a bajon nem lesz segítve, addig arról KÉl'VH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. sem lehet beszélni, hogy használjuk fel vizeinket közlekedési eszközül; felhasználhatjuk azokat igenis, ha szabályozva lesznek. Azt mondja továbbá Tors t. képviselő ur, hogy közlekedési politikánk egyoldalú. Nem mondom, hogy nem az, de hiszen mindenütt a gyakorlatban kifejlődő kérdések akárhányszor mutatnak félszegségeket. Állandó feladatunk a fejlődésnek helyes irányt adni és a helyes utat megtalálva, azon tovább és tovább haladni. (Helyeslés jobbfelöl.) Az államosítást illetőleg oda nyilatkozott t. képviselőtársam, hogy e téren még nem akaimegállapodni. Már ebben a tekintetben nem va gyök teljesen egy véleményen t. képviselőtársammal. Azt tartom ugyanis, hogy nem minden vasútnak kell okvetlenül államkezelésbe menni, hanem csupán azon vasutaknak, melyek a vasúti politika szempontjából jelentékeny állással birnak és a melyek a forgalomban az államnak biztosítják po litikai fölényét. Mihelyt ezek már kezében vannak valamely államnak, nincs miért folytatni tovább az államosítást, mert a nemzetnek sokba kerül, temérdek apparátust igényel és nagy hasznot nem hajt. Kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a jelenleg már keresztül vitt államosításon kivül, habár egy kissé erős és visszamenő az a kifejezés, melyet a pénzügyi bizottság elfogadott, de magam is tovább menni az államosítással indokoltnak nem tartom, államosítani csak akkor kell és lehet, ha ezt magasabb politikai és forgalmi szempontok igénylik. A baleseteket szintén szóba hozta t. képviselőtársam és főleg kellő egyének alkalmazását hangsfilyózván, a bajt ezek hiányában látja. Bátor voltam már mikor e tárgyban hozzám intézett interpellátiójára t. képviselőtársamnak feleltem, jelezni azt, hogy igenis rendetlenség, pontatlanság, nem kellő prompt eljárás volt az, a mi a legutóbbi szerencsétlenségek legnagyobb részét okozták és ha valahol, ugy itt igaz az, hogy nem annyira rendszabályok, mint inkább arra való emberek kellenek. Én az embereket keresem is, első sorban hogy Igazán arra való ember legyen, másodszor. (Egy hang szélső balfélől: Hogy magyar legyen!) Ha magyar embernek vigyázatlansága folytán kitöri valaki a nyakát, bizony az sem fog feltámadni, (Derültség jobbfelől) hanem keresem, hogy az a közeg pontos és kötelességének minden irányban megfelelő legyen és a mellett a mennyire lehet magyar legyen. (Helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt szintén foglalkozom az eszmével, melyet előhozott, hogy vasúti tanfolyamot állítsak fel és pedig ugy, hogy a vasúti tanfolyam különböző egyénekhez mért legyen, mert vannak hivatalnokok és tisztán szolgák és vannak a hivatalnokok és szolgák között álló egyének, a kiknek nagvobb mtívelt30