Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-39

39. országos ülés deözember 16. 1881. 229 keresztül vonulva megy Moldvába, legkevésbé sem veszélyezteti Romániát, mivel az országnak fenneső kis sarkára van irányozva, közel sem ugy, mint a Brassótól Bukarestig irányuló vonal, Es miért fejt ki ellenzést Oláhország ezen vonal ellené­ben, mert Oroszország kormányának pressiója alatt áll, mert fontos stratégiai okai vannak Orosz­országnak arra, hogy Oláhországot ellenállásra ingerelje. Tavaly történt, midőn ezen vasút lanci­rozása és engedélyezése végett Klapka tábornok Romániában megjelent, mily zivatart idézett elő. A házban is szóba hozatott a kérdés. Nem tudom, hogy a minister ur mit tett, azért óhajtottam volna hallani előbb a minister urat, mert talán felvilágosí­tást adott volna az iránt, hogy létrejött-e már a csatlakozás. De a mig erélyes fellépést nem látok, én nem hiszem a sikert, mert az 1870. és 1879-iki conventio értelmében Oláhország köteles volna a Magyarország által kiépített határszéli kőutak folytatását saját területén tovább építeni és mit látunk ? Ugy a tölgyesi, mint a gimesi és urvölgyi utak építését Oláh ország nem folytatja ezen con­ventio ellenére, minek következése, hogy Magyar­ország azon része a moldvai kereskedéstől elütte­tik, vagy ha el nem üttetik, oly nehézségeket kell legyőznie, melyek a kereskedés kifejlődését és nagy terjedelemben felölelést akadályozzák. (Ugy van l Ugy van! a szélső baloldalon.) A minister ur figyelmét kell hogy kikérjem az erdélyi részekben még egy fontos vizünkre, mely a keleti kereskedés érdekében szintén fel volna használható. Ez az Olt vize. A 1820-as és 30-as években az Olt vizén a Vöröstornyon túl jelentékeny hajózás és kereskedés indult meg, mely a bekövetkezett háborús és viszontagságos évek alatt elveszett. De az, hogy egyszer hajózási közlekedés volt ott, kötelességünkké teszi, hogy ezen közlekedést, ha lehetséges újból életre hív­juk. Az Olt vizének három nagy esése van: az egyik a Vöröstorony, a másik Fogaras körül, a harmadik Alsó-Rákoson. Ezen zátonyok eltávolí­tásával a következő czélokat lehet vele elérni: a tutajozás számára meg lehet nyitni és hajózhatóvá tenni. Már az államvasutak forgalmára nem meg­vetendő hasznot képez, ha az Vrekig tétetnék hajózhatóvá, mert akkor a szebeni szárnyvonal jobban érvényesülhetne és jelentékeny forgalmat közvetíthetne kis Oláhország felé. A fogarasi és alsó-rákosi zátonyok eltávolítása pedig azon vidékeket az évenként nagy mértékben történő vizáradások és kiöntések nyo morúságától mentené meg. De ha erre a t. minis ter ur figyelmét fel­hívom, nem azért teszem, hogy azon szabályozás azonnal megtörténjék, hanem azért, hogy a mi­nister ur tanulmány oztatván, az később a közle­kedési ministerium munkarendjébe felvétessék. Magyarország vasúti közlekedése rendkívül nagy kiterjedést nyert. Kétségtelen, hogy hiányok, hibák, ferdeségek vannak jelen a vasutigazgató­ságnál, melyek talán a vasutak rohamos növekedésé­ben fekszenek, fekszenek talán abban is, hogy az államosított vasutaktól igen sok hivatalnokot kel­lett leltárilag átvenni, a kik most az államvasutak­nak nemcsak költségvetését, de talán ügykezelé­sét is terhelik. De mégis van a ministerium és a vasutigazgatóság közt fennálló viszonynak egy­némely oly pontja, melyet nem tudok elhallgatni, mert abban igen sok veszedelmet, az üzlet további jó irányban való fejlődésének gátját látom. (Halljuk!) Ez pedig abban áll, hogy a ministerram, midőn az államvasutak igazgatóságánál az állásokat betölti, nem jár el kellő körültekintéssel. Az államvasutak igazgatóságához kinevez főfelügyelőknek oly egyéneket, kik nem az államvasutak szolgálatában és annak ügykezelésénél és szakélete körében nőt­tek fel és fejlődtek, hanem a ministeriumból helyez át egyeseket, kik ott egész más, ellentétes, az államvasutak kezelésével össze nem függő ügy­osztályban foglaltak helyet. Hiszen t. ház, ha a ministeriumból egy concipistát kineveznek főfelügyelőnek és elébe teszik a többi főfelügyelőknek, mit okoz ez ? Okozza azt, hogy elkedvetleníti azokat, a kik ott szolgál­nak, (Helyeslés a szélső baloldalon) de okozza azt is, hogy oly ember állíttatott egész szakosztály élére, melynek ügykezelésével nem lehet ismerős, csak akkor, ha kezdettől végig az állam-vasutak­nál nevelkedett volna fel. (Ugy van! a szélső' bal­oldalon.) Magában az, hogy 1200 frtos fizetéssel biró fogalmazó főfelügyelővé neveztetik ki2500frt fizetés és 600 frt lakpénzzel, mily érzést kelt ez fel azoknál, kik éveken keresztül alantas állásban szolgálnak a magyar államvasutaknál és a minis­teriumoknál és hasonló előléptetésben nem része­sülnek? A ministerium beavatkozik az állam-vas­úti kinevezések legapróbb részleteibe, pedig azon nézetben vagyok, hogy az igazgatást teljesen el kell különíteni az ellenőrzéstől: a ministeriumé le­gyen az ellenőrzés, az állam-vasut igazgatóságáé pedig az igazgatás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ki pedig az igazgatásért a felelősséget kell hogy viselje, az kell, hogy a személyi kérdések elintézésénél döntő szavazattal bírjon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az államvasutak személyzete, már elég nagy arra, hogy önmagát kiegészítése és mindaddig mig a ministeriumból hivatalnokok hivatnak át a vasutigazgatósághoz, addig a vasutak igazgatásá­ból a kapkodás, a hiány, a ferdeségek nem fognak eltűnni. Ez nem megy kölcsön nélkül. Az állam vas­utak igazgatóságának személyzetéből ismét a köz­munka-ministeriumba vannak berendelve s ezek közt vannak olyanok, kik a tariffa-ügyosztályban lényeges szolgálatot tesznek, de vannak olyanok

Next

/
Thumbnails
Contents