Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-39

226 ifi. országos ülés deczimber 16. 1884. Magyarország csak azon esetben prosperálhat, ha megadjuk a földmívelésnek, a mezei iparnak azon feltételeket, a melyek által állandó és biztos termelése biztosítva lesz. Azt hiszem, azt se vonja senki a Lázban kétségbe, hogy Magyarország ez idő szerint nehéz válságon megy keresztül. Beismerte ezt a kormány és kifejezte a képviselőház is a trónhoz intézett feliratában. Ha tehát válság pontján állunk, jogosan várhattuk és követelhettük a kormánytól, hogy oly előterjesztéseket fog tenni, a mely által ezen crisis meg fog szüntettetni és oly javaslatokkal lép fel, a melyek segélyével a mezei ipar, a gazdálkodás felvirágzását előmozdíthatja ; ezt azonban daczára annak, hogy a közgazdasági kérdés a nap égető kérdésévé vált, nem tette. Az 1885-ik évi költségvetésben nem találom fel correctivumát a t. kormány által is jelzett veszélynek, közgazdasági bajnak. És ha ennek indokát kutatjuk, nem a takarékossági hajlamban, hanem a kormány rossz poli tikájában találjuk fel. Igen! Ennek oka az ő közgazdasági rossz politikájában s rendszertelenségében keresendő s található fel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Valóban ideje lett volna, hogy a helyzet magaslatára, azon helyzet magaslatára emelkedjék a kormány, melyet a bekövetkezett válság előidézett. T. ház! (Halljuk}) Én a jelenlegi válság fő okát és forrását mindenesetre azon szerződésekben s azon törvényekben találom, melyek az örökös tartományokkal köttettek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azon szerződésekben, azon törvényekben, melyek által hazánk önállóságát s nemzetünk függetlenségét feladták s melyek által rabszolgamunka teljesítésére kárhoztatták nemzetünket (Igás! a szélső" i áloldalon.) Azonban ettől eltekintve s e részét helyzetünknek s állapotainknak most nem szellőztetve, másod sorban a baj okát és forrását keresem abban, hogy nem ott kezdtük vagyonosodásunkat, a hol kezdeni kellett volna. (Halljuk!) Ugyanis elismerem azt és egyáltalában nem vonom kétségbe, hogy a mezőgazdaságra és kereskedésre felette fontos és szükséges a vasúti hálózat. A ki ezt kétségbe akarná vonni, az valóban oly munkát követne el, mely egyértelmű lenne a hátramenés szándékával.De másrészről meg vagyok arról győződve, hogy mezőgazdaságunk hanyatlását az okozza, hogy a vasútépítés mellett teljesen és tökéletesen elhanyagoljuk a vizi utak építését s azon csatornázásokat, melyekkel a talajt javíthattuk, s a termést fokozhattuk voln&.(Hélyeslés a szélső baloldalon.) Szóval erőinket túlszárnyaló nagymérvű beruházásokat és építkezéseket tettünk vasúti politikánk érdekében. A mint már előbb is említettem, a világért sincs szándékom azon vasutak kiépítése ellen felszólalni, melyek a világforgalmat idézik elő. De határozottan hangsúlyozom ismét, hogy a vasutaknak ily nagymérvű építése csak azon államoknál kívánatos, hol a túlnépesedés és a nagykereskedés nagy forgalmat idéznek elő, mig ellenben ott, hol nagy tömegű és nagy súlyú nyers termények képezik a kereskedés tárgyát, hol főképen a földmíveléssel foglalkozik a nép, azon államnak legfőbb tekintetét és czélját arra kell fordítani, hogy a meglévő vizi utakat alkalmas csatornákkal kösse össze, a melyek egyfelől a mindenütt szükséges talajjavítást az öntözés által elősegítik, másfelől pedig a belvizek levezetésére alkalmasak. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Abban látom kormányunk politikájának helytelenségét, hogy egyoldalúlag járt el s minden erejét a vasutak kiépítésére for • dította. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom azt a kérdést vitatni, hogy vicinális vasutaink építendők-e ? Építsen vicinális vasutat ki azt jónak és czélszerűnek látja. Én azonban, a vicinális vasutakkal szemben a kőutaknak adom az előnyt s mindenkor azok építésére fektetném a fősúlyt, mert csak akkor látnám az egészséges közlekedési forgalmat megalkotva, ha a vasutak, a vizi utak és jó kőutak egymást támogatva és egymás forgalmát kiegészítve, mind megannyi életerek hatnák keresztül az ország testét. (Ugy van! a szélső balon.) Én t. ház, azt tapasztaltam, hogy a csatornaépitések iránt még mindig hidegséggel és közömbösséggel viseltetik a közvélemény és hogy a jövő zenéjének tekintik az öntözésre alkalmas csatornák kiépítését, mert sokan nem látják közelinek a veszélyt, mely a magyar nemzetet és a magyar földmívest oly nagy mértékben fenyegeti. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy fordítsuk erőnk egy részét csatornák építésére, mert ne higyje a túloldalon szólt képviselő ur, hogy tisztán a gőznek és tűznek erejével hatalmat és vagypnosságot lehet nemzetünknek megszerezni. És ha a t. képviselő ur III. György korszakától visszamegy II. György korára, mikor Angolországban a csatornák építését megkezdették, megolvashatja Angolország nyilt könyvéből, hogy Angolország nagygyá és gazdaggá léte a csatornák építésével kezdődik. (Ugy van! a szélső balon.) Ha mindig külföldről akarunk példát venni, mikor valami modernisáló törvényjavaslatot alkotunk, merítsünk a külföld fejlődése történetéből okulást anyagi érdekeink felvirágzására vonatkozólag is. Én tehát t. ház, a közellévő és a maga árnyékát nagy mérvben előre vető veszélynek elhárítása czéljából vizeinknek rendezését, azoknak a föld javítására való okos felhasználását tartom legfőbb feladatnak. S épen azért igen sajnálom, hogy akormány ezen feladatot nem tűzte ki oly irányban és mérvben czéljául és feladatául, mint azt helyzetünk kivánná. Ez állításomat maga azon körülmény is igazolja, mely szerint a jelenlegi költségvetésben a vizi közlekedésnek előmozdítására