Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-39

39. országos itlés tLczeinber 15. 1X84. '•%%"& értéke és előállítási költsége között vonjak párhuzamot, noha ellenzéki álláspontomra nézve ez igen hálás egy théma lenne. Beérem azzal, hogy beismerjem, miszerint állami terheink egy igen jelentékeny része csakugyan a közlekedési tárczában találja magyarázatát s hogy ez a táreza a közelebb lefolyt évek alatt csakugyan emésztő táreza volt. Azonban végig tekintve a lefolyt évek eredményein, nem zárkózhatunk el azon örvendetes benyomás elől, hogy vannak immár e tárczának is olyan ágazatai, a melyek eddig tetemes áldozatot követeltek, ellenben vagy épen nem, vagy alig jövedelmeztek valamit, de a melyeknél ma már jelentékeny tiszta jövedelem constatálható. A zárszámadási bizottságnak ama jelentése szerint, melyet a magyar korona országainak 1868—1877-ig terjedő államháztartása eredményeiről 1879. év végén beterjesztett, az államvasutak és gyárak közös czíme alatt 400 ezer forintot látunk tiszta jövedelem gyanánt feltüntetve s a következő évben még ez is 50 ezer frtra csökkent. 1872 ben fölmente jövedelem 1.678,000 forintig, de 1874-ben ismét 75 ezerre szállott alá. 1875-ben, tehát abban az évben, mikor a jelen kabinet a kormányzatot átvette, 1.550,000 frt volt a tiszta jövedelem. 1882-ben már 7.116,000,1883-ban 8.700,000, 1884-ben 10.475,000 s 1885-re már 14.847,000 frt van a pénzügyminister ur tárczájára tiszta jövedelemként átutalva, mig a bruttó bevétel 33.600 ezer, vagyis 6 millióval több mint tavaly. A növekedés szembeszökő; de megtalálja magyarázatát abban, hogy államvasutakat jóformán csak másfél évtized előtt kezdtünk építeni s ma az ország 10 ezer kilométert jóval meghaladó vasúthálózatából 4,267 kilométer az államé. De nem csak a vasutak mutatnak ilyen bevételi növekedést. Posta, mikor a magyar kormány az ország igazgatását átvette, 941 volt az országban, 1868ban a postahivatalok száma fölszaporodott 1,337-re s a postakezelés 188 ezer forint hiányt mutatott föl. 1869-ben lett 148 ezer frt fölösleg, mely azonban 1870-ben 13 ezerre szállott alá. Innen kezdve aztán emelkedett, ugy hogy 1833 végén 3,098 postahivatal mellett volt 1.856 ezer frt fölösleg s 1885-re 9 millió bevétel és 7 millió kiadás mellett 2 millió fölösleg mutatkozik. Ez is a pénzügyminister tárczájának iratik javára. A távirda egész 1883-ig deficittel dolgozott, 1883-ban 2.041 ezer frt bruttó bevétel mellett már 89 ezer frt fölösleget mutat s 1885-re is 20 ezer frt plus van előirányozva. Az állami gépgyár 250, a diósgyőri 350 ezer frt felesleget mutat, tudjuk mindakettő, mily jelentékeny összegekkel terhelte eddig a budgetet. A bevételek tehát e tárczánál jelentékenyen szaporodtak, ugy hogy az általa kezelt összes bevételek 1885-re már 50.468 ezer írtban irányoztatnak elő. Ez emelkedés, mint kimutatni szerencsém volt, nagy részben a közlekedésügyi ministerium kezelésére bizott üzleti ágakra, az állami vasutakra, gyárakra, postákra, távirdákra esik. Ezek immár a pénzügyminister ur tárczájába szivárogtatják jövedelmeiket, holott azelőtt ellenkezőleg igénybe vették; hogyan történik tehát, hogy e jövedelmi többlet, egyesülve az adóból és egyéb forrásokból mutatkozó jövedelemmel, oly kevéssé árulja el magát az államháztartás javulásában, hogy csakugyan még most is egy új Mózes bevárására látszunk utalva lenni, a ki nekünk az államháztartás egyensúlyának igazi és nem csupán fingált igéretföldét megmutassa. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nem egyszer hallottuk e falak közt t. ház, mily irigylendő sorsa lesz annak a pénzügyministernek, a ki majd megéri, hogy a köziekedési táreza üzleti ágai, melyek addig csak áldozatot követeltek, egyszer majd jövedelmezni is kezdenek. Nos hát t. ház, ezt az időt a mai pénzügyminister már megérte, a közlekedésügyi táreza máijelentékeny jövedelmet mutat, a mellett a beruházások is 12 millióval csökkentek a tavalyihoz, 5-tel a folyó évihez képest: a pénzügyminister lehet, hogy már irigylendőnek találja a maga helyzetét, de én megvallom, inkább az ország helyzetét szeretném irigylendőnek találni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igaz, hogy e táreza még mindig követel áldozatot. Követeljen is. Missiója még betöltve nincs és még sok időre lesz szükség, hogy betöltve legyen. S épen azért bizonyos aggodalommal hallok emelkedni oly hangokat, melyek azt engedik gyanítanom, mintha közlekedésügyi politikánk bizonyos tekintetben már megkészülne állapodni azon az utón, mely az eddigi eredményekre elvezetett. Magam is osztozom abban a véleményben, hogy vasúthálózatunk legjelentékenyebb részében már kiépült s a mi még hátravan, nem oly égetően sürgetős, hogy a miatt pénzügyi rendezkedésünknek nélkülözhetetlennek látszó respiciumot ne engedhetnénk. De a megállapodást határozottan perhorrescálni lennék kénytelen s legfeljebb az eddigi rohamos tempó némi moderálása az, a miben belenyugodhatnék. Vasúthálózatunk egy bizonyos irányban épen nincs kifejlesztve, sőt el van hanyagolva s igy