Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-39

224 38. országos ülé; d»czemí>M- SS. 1884. hagyni kiszámíthatatlan kárunkkal járhatna g azokat a reményeket is, melyeket eddigi áldozatainkhozkötöttünk,il]u8oriussátehetné.Reménylem, lesz soraink között olyan, a ki Í Z általam itt érintett irányra tüzetesebben is utalni fog, Arról is gondoskodni szükség,hogy a már kiépített fővonalak vicinális vasutakban elegendő tápláló ereket nyerjenek. A mi pedig a garantirozott vasutak államosítását illeti, no itt meg pláne nem lehetnék azok nézetén, a kik ezzel fölhagyni kivannak. Vagy helyes az államosítás elve s jó eredményre vezet, vagy káros. Há káros: akkor nagy hiba volt az államosítás addig a határig is, ameddig keresztülvitetett. De én s velem együtt, azt hiszem e ház többsége is, elfogadjuk az államivá tétel elvének helyességét. No akkor vigyük az elvet keresztül utolsó eonseqnenfiájáig s ne állítsuk meg a helyes folyamatot mindaddig, a mig egy garantirozott víssut van az országban. De más irányban sem óhajtanám, hogy a közlekedésügyi ministerium immár elérkezettnek lássa az időt, mikor megpihenhet babérain. A közlekedésügyi p*litika nem áll egyedül a vasutak építéséből. Nem is említve azt, hogy a legtökéletesebb vasúti szervezetet is meddővé teheti a rossz tariffápolitika s hogy e vasutakból csak ugy háromolhatik haszon, ha az árutermelési költsége és eladási ár;

; közti különbözetet a szállítás nem emészti föl, ha továbbá hátrányos kereskedelmi szerződések s fietión alapuló differentiális tariffáknak mások javára alkalmazása a termelőt nem ütik el természetadta helyzetének jogos kihasználásától: csak arra kivánok utalni, hogy a mi közlekedésügyi politikánk eddigelé annyiban egyoldalú volt, hogy csaknem kizárólag a vasutakra fektette a súlyt, inig az olcsóbb vizi útik fölhasználásáról, csatornákról, melyek esetleg egyéb helyzetünkben igen fontos gazdasági igényeknek is megfelelnének s a köz utakról kellőkép nem gondoskodott. [Helyeslés a széhö halon.) Múlhatatlanul szükséges, hogy ezt a kormány fontolóra vegye s mielőbb komolyan hozzálásson pótlásához a mulasztásnak, mely e téren is százados. Nem kivánom a t. ház figyelmét többszöri felszólalásokkal a részleteknél igénybe venni. Méltóztassanak megengedni, hogy röviden reflectáljak a közlekedési ministerium költségvetésének csak két pontjára. (Halljuk!) A múlt hetekben volt szerencsém a minister úrhoz interpellatiót intézni, melyre a választ meg is kaptam. Az akkor váltott eszmecseréből, de különben egyéb bizonyítékokból is kiderül, hogy a vasutaknál előforduló balesetek és nemcsak balesetek, hanam rendetlenségek főokát leginkább abban kell keresnünk, hogy kellő számú és képzett végrehajtó közegekkel nem rendelkezünk. Vasúti hálózatunk, beleértve a nem állami vasutakat is meghaladja a 10,000 kilométert. Tömérdek existentiára nyújt ez kilátást, tömérdek embernek nyújtana megélhetést. Már a tekintetben is nagyon fontos, hogy ezzel foglalkozzunk és különösen foglalkozzék az a minister, a kinek szakmájába ezen ügy tartozik. Megélhetési módokat nyitni az államférfiú gondoskodásának mindig méltó tárgyát képezte, különösen helyzetünkben, a hol nagyon jól tudjuk, hogy közjogi viszonyaink miatt egy oly pálya, mely másutt az intelligens fiatal emberek nagy számának subsistentiát nyújt, a katonai pálya ifjaink előtt el van zárva. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék magáta t. háznak azon hitben ringatni hogy ez előítélet. Még ha előítélet volna is, olyan előítélet, mely megakadályozza a magyar fiatalságot abban, hogy életpályájául válassza. 18 72-ben történt, midőn a fusio első szele fujt, hogy a balközép egyik vezére Ghyczy Kálmán memorandumot terjesztett az akkori Lalközep értekezlete elé, melyben kifejtette, hogy a, magyar hadsereg — nem a honvédség — még a közjogi alapon is fel volna állítandó. Tehát a mit Szentkirályi Albert t. képviselőtársain itt kifejtett, nem volt oly új dolog, mint a minőnek a t. ministerelnök ur jelezte. Már akkor felhozatott ez és érdemes volna ha a balközép akkori vezérének fejtegetéseit a mostani nemzedék figyelemre méltatná. Nem tartozik ugyan e tárcza keretébe, nem is kivánok arra kiterjeszkedni, legyen szabad mégis felolvasnom egy nagyon rövid záradékpassusf. (Halljuk!) „A legfőbb figyelmet a magyar Indsereg felállításának kérdésében azon tekintet érdemli, melyre kellő súlyt fektetni ugy az országnak, mint a felséges uralkodó háznak érdekében áll: hogy a haza és a trón védelmére megingathatatlan hazafiúi lelkesedéssel kész hadseregre s harczképességének egyik főkellékére, művelt ifjainknak fegyver alá leendő önkéntes t-údulására a msgyar hadsereg létesítése nélkül, bárminemű más kisér letek történjenek e czélra, számítanunk nem lehet :< No mikor t. ház, egy ily pálya el van zárv;; ifjaink elől, kétszeres kötelességünk gondoskodni arról, hogy a művelt proletariátus számára ne neveljünk, hanem más pályákra fordítsuk a művelt ifjak figyelmét. És ép azért, miután közlekedési érdekünk is azt parancsolja, de egyéb tekintetek is azt követelik: tisztelettel felkérem a közmunka- és közlekedési minister urat, hogy egy a megnövekedett forgalom igényeinek megfelelő vasúti tanfolyam felállítását fontolóra venni és ez iránt már talán a jövő költségvetésben előterjesztést tenni méltóztassék. (Helyeslés a szélső balon.) Bátor vagyok ez irányban a következő határozati javaslatot beterjeszteni: „ Utasittatik a közmunka- és közlekedésügyi minister, hogy a vasúti forgalom igényeinek megí felelő vasúti tanfolyam felállítása iránt térjeszszen