Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

194 37. oriíágos filés decsember 13. 1884. a bérhátralékok leírásánál micsoda vezérelvek vezetik a kormányt, nehogy annak a gyanúsításnak adassék alap, mintha a bérleti hátralékok elengedése, jogosulatlan proteetio vagy elővigyázatlan könnyelműség útján gyakoroltatik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Másfelől az is kérésem, hogy méltóztassék a minister ur az 1,000 írtnál nagyobb bérhátralékban lévő államjószági bérlők részletes kimutatását csatolni a jövő évi költségvetéshez, avagy pedig a legközelebb benyújtandó zárszámadásokhoz, hogy ekként a háznak alkalma legyen megtudni, kik azon bérhátralékosok és megnyugtatást szerezni a felölj hogy vájjon nem épen a haszonbér szerződés megkötésénél járt el a kormányzás könnyelműen és hogy oly egyének kezébe adatnak ki az államjószágok haszonbérbe, kik később a haszonbért megfizetni képtelenek, avagy hogy a hátralékok behajtásánál járnak el rosszul alkalmazott kiméléssel, avagy pedig protectióval, mert igen sok embernek szeget ütött a fejébe és szeretné a rejtélynek kulcsát találni, hogy mikép történhetik az, hogy az államjószágok haszonlérleténél néha a bérlő maga tönkremegy és hátralékban van, a bérlő neje azonban dúsgazdaggá válik. (Derültség a szélső báloldalon.) T. ház! Midőn igy az elsőre nézve a naszódvidéki uradalomra vonatkozólag kérdést intéznék a t. pénzügyminister úrhoz, ugyanakkor kérem a t. minister urat, hogy ezen második kérdésemre is megnyugtató választ adni méltóztassék. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! A naszód-vidéki ügyben méltóztatik tudni, hogy az nem tisztán a pénzügyministert illeti, hanem befolyása van rá •— épen azon stádiumban, melyben az ügy most van — más collegáimnak is és arra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen szerződés nem 10 évvel ezelőtt, hanem azt megelőzőleg néhány évvel köttetett. Hogy annak jövedelmei hol számoltatnak el, arra nézve, utalok a zárszámadásokra, abban azon járadékokat, melyek utána fizettetnek, mindig meg fogja találni. Magára a kérdésre nézve bátor vagyok kijelenteni az összes kormány, illetőleg- a velem együtt érdekelt ministereknevében, hogy igyekezni fogunk ez ügyben, azt hiszem, már a legrövidebb idő alatt az erre vonatkozó jelentést a ház asztalára letenni. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő ur említette még az államjószágok bérhátralékainak kérdését. Ezen kérdéssel találkoztunk a pénzügyi bizottságban s ott is ugy állíttatott fel, mintha tudja isten, micsoda visszaélések, protectiók szerepelnének itten azon állami bérhátralékok és általában az államjószágok kezelése körül. Hogy miképen áll ezen hátralékok ügye, arról a főbb összegekben bátor leszek előterjesztést tenni és ha a zárszámadásokat méltóztatik megtekinteni, méltóztatik látni abból, hogy a hátralék évről évre apad, igaz, részben leírások következtében is. Volt alkalmam e kérdésben többször nyilatkozni, hogy ezen hátralékok igen nagy része nem annyira most, mint a régibb időkben keletkezett, melyeket, nem lévén sem biztosítva, sem behajthatók, mint követeléseket nyilvántartani nem véltem helyesnek. És ha ezen eset beáll, melynek megbirálásánál a kormány különben a legnagyobb szigorral jár el, intézkedtem, hogy azok leírassanak. De részint leírások, részint befizetések folytán a hátralékok ügye ugy áll, hogy a bérhátralékok 1878 végén IOV2 millióra mentek. De ezen hátralékok nem olyanok, melyek feltétlenül behajthatók lennének, van ezek közt ott több, igy a párkándi, a nagykikindai, überlandi, rudolfgnadi, nagymargiti, zichyfalvi, melyek 4 milliót tesznek és melyeknél a hátralékok per alatt lévén vagy ítélet vagy egyezség útján fognak tisztába hozatni, tehát igen tekintélyes összegek lesznek leirandók. Maguk a hátralékok — mondom — 1878 végével IOV2 millióra mentek, az 1883-iki zárszámadások szerint pedig 7.169,000 irtot tesznek. Azon tárgyalások és befizetések folytán, melyek a folyó évben létesültek teljes, alapos kilátásom van arra, hogy a helyzet ez évben ismét javulni fogós hogy a hátralékok összege ez év végével — a mi az 1884-iki zárszámadásokból lesz látható — hat millióra fog apadni. Ha tehát ezen hátralékok összege 1878-tól 1884 végéig 10 millióról 6 millióra apadt — és még ezen 6 millióból vannak tekintélyes összegek, melyek egyezség folytán leirandók lesznek — azt hiszem, nem lehet a kormánynak szemrehányást tenni, hogy nincsen elég elő vigyázata ezen hátralékok behajtására nézve és hogy nem fordít kellő gondot azoknak apasztására. De t. ház, szemben azon gyanúsításokkal, melyeket mint mondtam, már a pénzügyi bizottságban is hallottam és már akkor feltettem magamban, hogy itt fogok a házban válaszolni azon gyanúsítással szemben, hogy isten tudja, micsoda kedvezés történt és hogy azon lista, amely be fog mutattatni, isten tudja, micsoda leleplezésekre fog szolgálni. Bátor vagyok kijelenteni, hogy a zárszámadásokhoz csatolni az 1000 frt tartozásban levő hátralékosok kimutatását évről évre, azért nem volnék hajlandó megtenni, mert'ez oly halmaz, melyet az igazgatóságoktól beszedni igen bajos volna és felfogásom szerint, czélhoz nem vezetne, hanem csak az administrationális munkát szaporítaná, ami, véleményem szerint, nem volna helyes. De miről van itt szó, hanem arról, hogy van-e itt visszaélés vagy nincs és hogy nincs visszaélés, arra nézve szintén kinyilatkoztatom, hogy már meg is tettem az intézkedést, hogy a folyó év végéig terjedő hátralékosok névjegyzéke, a kik 1000 frtnál nagyobb hátralékban vannak, ez egy-