Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-37
37. országos ülés ileessember 13. SS84. 19Í Ezen pályázat azonban nem vezetett eredményre. Azon kívül, a mint már a múlt esztendőben kijelentettem, tudakozódtam más államok ilynemű tapasztalatai iránt és pedig fordultam Franczia-, Angol-, Orosz-, Német-, Spanyol- és Olaszországhoz. Ezen államok közül többnek részéről megérkezett Fa válasz, mely szerint sehol sem sikerült ezen kérdést az államnak megoldani. Franezia-, Olasz- és Spanyolországtól még nem kaptam választ, igyekezni fogok előbb ezeket is megszerezni és az ügynek teljes állásáról lesz alkalmam a t. háznak jelentést tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Fájdalom, gyakran vagyunk azon szomorú és visszás helyzetben, hogy a régi Bach-rendszer intézkedéseire, mint sokkal jobbakra kell hivatkozni és mintegy csaknem jobb korra visszasóhajtozni. így vagyunk a marhasóval is t. ház. Hisz a Bach-rendszer kitalálta annak módját, hogy a földműves osztálynak mily marhasót kell előállítani, mely az emberi használatra nem volt alkalmas és a marhatenyésztésre igen nagy mértékben alkalmazható. Ej) azok után, a miket a ministerur méltóztatott mondani, hogy még nem tudom, hány ország megkérdezése és az ottani viszonyok tanulmányozása van hátra, kérem, hogy az Ugron képviselőtársam által említett hosszú tanulmányozási korszak még igen hosszúra ne nyúljon. De t. ház, a sótermelés kérdésének van ennél egy talán sokkal fontosabb oldala is, az t. i.,hogy igyekezzünk, minthogy a természet hazánkat oly roppant mérvben megáldotta a sóval, e sóból nemcsak azt a korlátolt hasznot kivonni, amelyet hazai közönségünk fogyasztásra vesz,hancm igyekezzünk e természeti adományt kiviteli kereskedési ezikké tenni. Már máskor bátor voltam erre nézve tüzetesebb észrevételeket tenni. Felhoztam többek közt azt, hogy azelőtt az erdélyi fejedelemség legtöbb jövedelme a sóból volt, holott akkor semminemű könnyű közlekedési eszközeink, még jó utaink sem voltak, vasúti és vizi közlekedésről egyáltalán szó sem lehetvén és mégis nagy mennyiségben szállították keletre a sót. Most, mikor vasúti hálózat van mindenütt az országban, midőn hajózható folyók állnak rendelkezésünkre, 3—4 sóakna közelében egyetlen egy szem sót sem adunk el külföldre, mert a mi eladásunk régebben Szerbiában volt, azt most már az osztrákok szintén a maguk kezére kaparították és vasúton szállítják a sót Szerbiába, sőt azon anomal helyzetben vagyunk, hogy sóhegyeink közt fekvő határszéli megyék nagy pénzt adnak az Ausztriából és Galicziából behozott sóért. Azt hiszem t. ház, hogy ez oly kérdés, melyet a minister urnak tamümányozni kellene, de nem oly hosszasan, mint a másik kérdést, azon czélból, hogy hazánknak ezen bedugult jövedelemforrását felnyissa és ne csak a mi népünk nyomorítása által szerezzen csekély jövedelmet, hanem a sót a világkereskedelem forgalmába bevivén, nagymérvű bevitelt szerezzen hazánknak. Természetes, hogy ennek egyedüli módja a só árának leszállítása és ennek az európai árfolyamhoz való viszonyítása. Tudom, hogy ez nehézségekbe ütközik, tudom, hogy gátul áll ebben az, hogy Ausztria nem tudja sóját oly olcsón adni, mint mi, kiknek azt ingyen adta a természet, mert nekik mesterséges utón kell azt szerezniök; de azt hiszem, hogy e tekintetben már eljött az ideje annak, hogy emancipáljuk magunkat az idegen érdekek alól és tekintsük azt, a mi hazánk jövedelmezőségét emeli. Ezért ajánlom a t. pénzügyminister urnak, méltóztassék a kérdésnek ezen ágát is tanulmányozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: T. ház! Nem óhajtanám ez alkalmat elszalasztani, hogy a f. ház, a marhasó árulására nézve döntő szavazatát ki ne nyilatkoztathassa; s miután ez javaslatbeadás nélkül nem történhetik, bátor vagyok egy határozati javaslattal szolgálni. Alkalmat kívánok adni reá, hogy megmutassam a t. kormánynak, hogy akkor, midőn azon módokról van szó, hogy az adófizetők könynyebben teljesíthessék kötelességüket, a kellő és lehetőkedvezményekbeniskell, hogy részesüljenek. A t. pénzügyminister ur attól feltételezi a marhasó darusítását, hogy ha majd oly vegyészi módszert találnak ki, a mely szerint a marhasó ember által ne legyen megemészthető, de az állat által igen. No hát í. pénzügyminister ur, meglehet, hogy erre örök időkig fogunk várakozni, meglehet, hogy évtizedekig; de Magyarország földmívelő közönsége nincs abban a helyzetben, hogy évről évre, évtizedekről évtizedekre ily theoreticus ked% r ezménynyel láttassék el. Én idejét látom annak, bár szavazzon le a többség, ez tőle függ, hogy a pénzügyminister ur utasittassék arra, hogy a marhasó minden oly helyeken, a hol sóáruíás van, mérsékelt áron eladassák és e tekintetben, mert meg vagyok győződve arról, hogy ez nem pártkérdés, az ország összes adózó közönségének kérdése, remélem, hogy a t. ház el fogja fogadni következő határozati javaslatomat. (Halljuk!) „Utasittatik a pénzügyminister, hogy még ez ülésszakban terjeszszen a ház elé javaslatot az iránt, hogy az úgynevezett marhasó minden sóáruló helyen kellő mennyiséglen legyen és mérsékelt áron kapható." Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Először is Orbán Balázs képviselő ur néhány nyilatkozatára leszek bátor reflectálni. ügy látszik,a t.képviselő ur ekérdésben legalább nincsen jól informálva, mert azt mondj a először, hogy mi a sónak külföldre való darusítását illetőleg korlátozva vagyunk az ausztriai só által, a melynek ára
