Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

Í92 37- országos ülés #e«*embw 13 ÍSS4 magasabb lévén, a mienket olcsóbban nem adhatjuk; másodszor pedig azt mondja, hogy külföldre nem igyekezünk a sókivitelt emelni. A t. képviselő urnak mindkét állítása nem áll; mert csakugyan e tekintetben mi semmiképen sem vagyunk korlátozva Ausztria által. A tények mutatják, hogy a külföldre, lehető olcsó áron adunk cl sót. így van kivitelünk Boszniába, Szerbiába és Bulgáriába. Igaz, hogy mind e helyeken eoneurrálnunk kell a román és német sóval, hanem e eoncurrentiát kiállani mindenkor feladatomnak tartom és figyelmemet arra kiterjesztem. A mi Madarász József képviselő ur határohati javaslatát illeti, felfogásom szerint e kérdés még nincs azon stádiumban, hogy dönthessen a ház a felett, hogy a kormány az olcsó marhasó árulására utasittassék. Ily fontos kérdést mellékesen eldönteni akarni a nélkül, hogy az kellőleg előkészítve és annak következményei kellőleg megfontolva legyenek és koczkáztatni oly nagy jövedelmet, minőt a sójövedék ad, nem lehet a képviselőház szándékában. Azért kérem a t. házat, hogy Madarász József képviselő ur határozati javaslatának mellőzésével a tételt elfogadni méltóztassék. {Helyeslés jobb Jelöl.) Elnök: T. ház! A Madarász képviselő ur határozati javaslata tulaj donképen magát a tételt nem érinti. Azt hiszem, legczélszerübb lesz először is a határozati javaslat sorsa felett dönteni. (Helyeslés.) A kérdés az lesz, elfogadja-e a ház a Madarász képviselő' ur határozati javaslatát, igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak feláll ani. (Megtörténili.) A ház többsége nem fogadta el a határozati javaslatot. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a sójövedék czímén 2.660,419 frt megszavaztatott. Rakovszky István jegyző (olvassa): üszszes bevétel 14.896,257 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky István jegyző (olvassa) : Perköltségek. Kiadás 52,600 frt. Elnök: Megszavaztatik. Rakovszky istván jegyző (olvassa): Bevétel 81,600 frt. Elnök : Megszavaztatik, Rakovszky István jegyző (olvassa)'^ Állami jószágigazgatóságok és számvevőségek 144,044 frt. Gaal Jenő (pécskai): T. ház! Ezen czímnél a pénzügyminister úrhoz egy kérelmet intézek és azt pár rövid szóval indokolni kivánom. Már a múlt évben híre járt, hogy a kormány a pécskai jószágigazgatósägot Aradra kívánja áthelyezni. Tudomásom szerint akkor a pénzügyminister ur az ez iránti szorgalmazásokat határozottan visszautasította. A nyáron azonban e hirek ismét szárnyra keltek és a mint maga a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottságban hozzá intézett j kérdésre kijelentette, most már komolyan foglalkozik vele. Miután véleményem szerint e hír megvalósulása az államnak tetemes kárával járna, bátor vagyok e részben a döntés előtt a pénzügyminister urnak néhány tekintetet figyelmébe ajánlani. A kérdésnek két oldala van. Figyelembe kell venni először a helyes jószágigazgatás érdekeit és másodszor a pénzügyi szempontot, mely nézetem szerint a mai körülmények között nagy figyelmet érdemel. A mi az első szempontot illeti: egyáltalán nem lehet állítani, hogy a helyes jószágigazgatási érdek az igazgatóságnak Pécskáról Aradra áttételét kívánná. Mert ha azon terület képét nézzük, melyre azon igazgatás hatásköre kiterjed, azt tapasztaljuk, hogy az ottani kincstári vagyon zöme az igazgatási terület azon részére esik, a hol Pécska van és habár Aradon túl is vannak uradalmai a kincstárnak, melyek a központból igazgatandók, sokkal nagyobb érdekei vannak Pécska körül, hol a birtokok terjedelme mintegy 100,000 holdat tesz. Ezen egész században Pécskán volt az igazgatóság. És ha talán eddig kifogást lehetett volna tenni távolabb eső, de jelentéktelenebb birtokok helyes igazgatása szempontjából, most, midőn az arad-csanádi vasút megnyílt s ennek segélyével nagyon könnyű a közlekedés a kerület minden pontjával, nem látóm be, minő igazgatási szempontok kívánnák az áttételt. Döntő fontossággal bir tehát a pénzügyi tekintet. És e részben hivatkozom arra, hogy a mostani székhelyen az igazgatóság rendelkezésére hét nagy részben díszes épület áll, Aradon ellenben a jószág igazgatóság számára a helyiségeket még csak ezentúl kellene esetleg drágán felépíteni. Az elhagyni készült helyiségeket pedig kellőleg nem fogja a kincstár értékesíthetni, ha a jószágigazgatóságot átteszi. Mert ha a most bérben lakó járásbíróságot és azt a néhány csendőrt, a ki ott van, a mostani kincstári épületekbe teszi is át, több épület ott üresen fog maradni. És a Pécskán fenforgó helyi viszonyok egyáltalában nem olyanok, hogy ezen épületeket például adásvétel utján előnyösen értékesíteni lehetne. De e mellett bizonyos súlylyal bir az a különbség, mely a hivatalnokok lakási és általában életviszonyaira nézve a két hely közt fennáll. A lakás Aradon legalább 100%-kal és az élet is legalább 15—20°/°-al drágább, mint Pécskán. Ha tehát méltányosak akarunk lenni a hivatalnokok iránt, akkor azoknak, kik eddig természetben birtak lakással s azoknak is, kik lakbérrel birtak, tetemes áldozattal kell az államnak a lakbért utalványoztatok Ezen felül a drágasági különbséget is ki kell egyenlíteni, mert különben meggyőződésem szerint nagyon méltánytalanul járnánk el a hivatalnokok iránt.