Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

188 "7. orszásos ülé* r?e"zember IS. 1S84. Ámde e téren is nagyon aggályos jelenségek mutatkoznak, gabonatermelésünk két oldalról van megtámadva és veszélyeztetve némely szomszédos országok túltermelése és távol világrészek kiszorító versenye által. A mi kiélt s mégis nagy értékű földünk csak roppant szorgalom, folytonos javítás, nagy és drága munkaerő alkalmazásával termel nagyon középszerűen s e gyenge termésünket változó és bizonytalan éghajlatunk gyakran teszi kétessé (dannyira, hogy átlagos két középszerű termésre egy rossz következik. Megnehezíti a földmíves osztály ez erőfeszítését a túlságos nagy adóteher, a tőke, s gyakran a munkáskéz hiánya. Ez utóbbit pótolhatnák ugyan gépekkel, de ehhez olcsó hitel szükségeltetik, a mit teljesen nélkülözünk. Mig ellenben Románia, Beszarabia, Bulgária és Dél-Muszka országban a föld olcsó, roppantul termékeny éghajlata kedvező, ők kevés munkával és olcsón sokat, mig mi nagy munkával bizonytalanul és drágán keveset termelünk. A különbözetet, a mit talán a szállítások nehézségei támasztottak, eltünteti a mi kedves kormányunk, a midőn hazánk által 9 millióval subventionáltatja azon hajókázási vállalatot, értem a trieszti Lloydot, a mely 80 gőzhajójával vissztehérként csaknem ingyen szállíttatja a román, bolgár és muszka gabonát a mi természetes piaezainkra s a mienket onnan kiszorítani segít. És ott van Amerika túltermelése, a mely őtet egész Európa szükségletét fedező kivitelre utalja, sőt már a korábban termelő Afrika, Kanada s a polgárosodásnak hatáskörébe bevont Ausztrália is megjelennek a versenytéren s azok térfoglalása a mi kiszorításunkat eredményezi; oda jutunk maholnap, hogy gabonánkat még olcsón se tudjuk eladni csak elvesztegetni, a mint ez idén is mutatkozik. Nagyon is bekövetkezett a segítség ideje, de a mi szerencsétlen kormányunk az adóemelés és az adó könyörtelen felexequalásánál más expedienst nem talá] és nem is keres, megelégednek a mi kormányférfiaink egyes jelszavak hangoztatásával, ha a nemzetet nagyobb tevékenységre,intensivebb gazdálkodás folytatására, a mezőgazdaságnak marhatenyésztésre való átváltoztatására sarkalják. Könnyű azt ugy elméletileg hangoztatni, de a gyakorlati életben ahhoz nagyobb befektetés, ehhez pedig olcsó hitel szükségeltetik. De hát gondoskodik-e e kormány olcsó hitelről, amint az kötelessége lennel Avagy nem épen a kormány kergeti-e a bankszerződés által népünket az uzsorakölesönök kényszerhelyzetébe, a midőn oly bankkal szerződött, a mely a földhitelt — mire oly égető szükségünk van — kizárja üzletköréből, a mely csekély dotatiójával a kamatlábat felszökteti s a pénzt mesterkélten megdrágítja; a midőn csak a nagybirtokosokat szolgáló földhitelintézetünk mellett a kisbirtokosokat a takarékpénztárak 10 százalékos rövid lejáratú kölcsöneire kényszeríti, ami rosszabb a semminél, mert ott, hol a birtok alig ad — még jó években is — 5,százalék tiszta hasznot, ott a 10 százalékos rövid lejáratú kölcsön a biztos tönkrejutás elősegítése. Itt csak a külön vámterület és olcsó földhitelt nyújtó nemzeti bank segíthetne gyökeresen. (Ugy van 1 a szélső baloldalon.) Ámde kormányunktól e téren segélyt nem várhatunk, hisz a ministere]nök ur a rózsabokorban s itt a házban tett nyilatkozatai által már előre elhervasztotta reményeink virágait, s előre felbátorította az osztrákok telhetetlenségét a kik bolondok lennének, ha más nótát kezdenének, a midőn előre láthatják, hogy a mi mindenható ministerelnökünk oly készségesen tánezol az ők dreisrittjére. (Élénk derültség.) Ily körülmények között kedvezőbb nemzetközi viszonyok teremtéséről, intensivebb gazdászat folytatásáról, nagyobbmérvű marhatenyésztés kezdeményezéséről nem álmodozhatunk; tehát keresnünk kell oly reformokat, a melyek segélyével nagyobb befektetések nélkül is segíthetünk sanyarú helyzetünkön. Ezek egyike lenne nézetem szerint, ha oly termelési ágat karolnánk fel, mely ha nagyobb munkával is, de minden nagyobb pénzbefektetés nélkül a mezőgazdászat jövedelmezőségét emelné, mert kétségtelen, hogy ha pénzt nem. de nagyobb munkaerőt tudhat befektetni földmívelő osztályunk s fog is, mihelyt annak üdvös eredményéről meg fog győződni. Ilyen termelési ág lenne a dohány, a mi a mostani osztrákok szabta csekély árfolyam mellett is holdanként 200, sőt több forint jövedelmet is ad, mig ha szabadon termelhetnők és az európai árfolyam szerint értékesíthetnők, 3—400 frt hasznot is adna holdanként, nem sokkal több munkával mint amennyit például a tengeri-vagy a káposztatermelésre fordítunk, vagy legalább oly munkatöbblettel, a mit gyermekek is végezhetnek; mint fűzés, fülesztés, szárítás stb., mely munkálatok különben is oly korszakra esnek, midőn más mezei munka szünetel. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt szokták ellenvetni, hogy a. dohánytermelés csak korlátolt téren mozoghat s igy nem fogná enyhíteni a mi nemzetgazdászati calamitásunkat. Igaz, hogy most korlátozva van az egyedárúság békói által, amidőn termelési engedélyeket leginkább kortesérdemek jutalmául szoktak osztogatni ; de nem kétlem, hogy ha a termelés szabaddá tétetnék, az általánosítaná a dohánytermelést hazánk csaknem minden vidékén, a termelés talán megtízszereződnék s azáltal mezőgazdáink oly jövedelemre tennének szert, a mi nemcsak adójuknak könnyebb és pontosabb fizetésére, hanem gazdászatuknak intensivebb felszerelésére és a marhatenyésztés fejlesztésére is képesítené.