Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

37. orszásros ülés deezenber 13. 1SS4. 1S9 De. mindezeknél van egy sokkal nagyobb horderejű oldala e kérdésnek, az, hogy a szabad dohánytermelés a dohányosoknak bizonyos kedvező talajú vidékeken való honosulását s igy települési viszonyaink kedvező megoldását is elősegítené és gátot vethetne a már-már ijesztő mérveket öltött kivándorlás elibe, sőt a nemzet által oly hőn óhajtott bukovinai és romániai testvéreink hazatelepítésének is kedvező lendületet adna. Nem tiüzok azt hiszem, a midőn ily nagy várakozásokat kötök a szabad dohánytermeléshez, hisz most is láthatjuk, hogy még azon nevetségesen olcsó árak mellett is, a melyben a mi kincstárunk az osztrákok számára a dohányt beváltja, mégis sok helyt egész községek keletkeztek a dohányosok megtelepülése következtében. (ügy van! a szélső balon.) Azt hiszem t. ház, hogy mindezek eléggé fontos indokok arra, hogy ellensúlyozzák a pénzügyminister ur azon igen is banálison hangzó fiscalis ellenvetéseit, miszerint nem nélkülözheti a dohányegyedárúság j Svédeiméit. Én ennél eddig más ellenvetését e házban nem hallottam. Ámde meg van annak a módja, hogy a mostani — úgyis nem nagyon nagy — tiszta jövedelem az állam számára a szabad termelés mellett is biztosittassék. Kérdje meg a pénzügyminister ur a ministerelnök úrtól, a ki maga is, de még inkább az ő balközépi vezérférfiai oly számtalanszor s oly élesen szólólag bizonyították be, ugy hogy én annak ismétlésével nem akarnám a t. házat untatni. Az akkor kijelölt utak közül akár a dohánynyal bevetett földeknek — a szőlők mintájára való — külön megadóztatása, akár a pipázásra vetett adó által bekaphatja azon pár millió tiszta jövedelmet, mit a trafik utján felcsikar, de a miáltal százszoros kárt okoz nemzetgazdászati fejlődésünk megakasztása révén. (Élénk helyeslés.) Akadály a mi részünkről egyáltalában nem forog fenn; küzdje le a pénzügyér ur azon akadályokat, melyeket a dohánymonopolium fő hasznát élvező osztrákok gördítenek útjába s akkor a dohánymonopoliumot minden pénzügyi nehézség nélkül eltörülheti s nemzetgazdászati és adózási viszonyainkat minden nagyobb áldozathozatal nélkül tetemesen javíthatja, (ügy van! a szélső halon.) Nem adok be külön indítványt, nem akarván azt a leszavazás esélyeinek kitenni; de appellálok pénzügyminister ur magyar és ember voltára, mert az igaz, hogy oly munkakörbe sodortatott, a hol a gyöngédebb emberi érzéseket nem igen ismerik, a hol a szivtelenség pánczéljátés az emberi könyörületet kizáró ridegség paizsát szokták felölteni, még a halottakat is megexequáló s az utolsó befaló kenyeret is kicsikaró közegei; de még se akarom hinni, hogy rövid pár évi pénzügyministersége alatt — az embert átidomító e közösügyes légkörben — egészen kiveszett volna szivéből annak tudata, hogy magyarnak született s hogy első és mindenfeletti kötelessége e nemzet végromlását és e haza tönkrejuttatását nem elősegíteni, hanem megakadályozni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: T. ház! Daczára annak, hogy előttem szólott t. barátom nem ad be határozati javaslatot, hogy a képviselőháznak ne legyen alkalma azt leszavazni, én kötelességemnek tartom határozati javaslattal is járulni a f. ház elé és kötelességemnek tartom ezt azért, mert elébb-utóbb be fogja látni önmaga a kormány és be fogja látni a többség, hogy egy oly államban, mint Magyarország, a mely eddigelé még leginkább a földmívelés terjesztésére van utalva, akkor, midiin oly nyomott árak mellett adhatja el a termelő szemes gabonáját, mint ez idén és valószínűleg igen sokáig fogja még tenni, önmagának a kormánynak kell gondoskodni módokról, melyek szerint megadhassa az államot fentartó elem legnagyobb részének a földmívelőknek a létezhetést, hosrv az állam jövedelmeitől el ne essek. Es mert meg vagyok róla győződve, hogy elébb-utóbb fontolóra kell venni a kormánynak, hogy a termelési egyedárúság megszüntetésével nem lehet-e ugyanazon bevételt, vagy talán még több bevételt is biztosítani az országnak: ezért bátor vagyok a t. képviselőházat arra kérni, hogy méltóztassék a következő határozati javaslatot elfogadni. (Halljuk!) „Utasittatik a pénzügyminister, hogy egy szakbizottság összehívásával és véleménye meghallgatásával vegye fontolóra, vájjon az államnak a dohányjövedékből a most alkalmazott módon oly túlságos kiadásokkal történt tiszta bevétele nem volna-e más alkalmasabb módozatuk által bevehető?" (Helyeslés a szélső balon) Kérem a határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés a szélső balon.) Gr Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Egy szakbizottságot összehívni oly czélból, hogy vegye fontolóra, nem lehetne-e a dohányegyedárúságot megszüntetni s annak mintegy húsz millióra menő bevételét mással pótolni, bátor vagyok kijelenteni, hogy erre hajlandó nem vagyok, mert azt, a mit az ez iránt beadott javaslat czéloz, elérhetőnek nem tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem kívánom pedig megtenni ezen intézkedést a földmívelő gazdaközönség érdekében sem, mert fel is téve azt, hogy ez jövőben, évtizedek múlva egyesekre talán haszonnal járna, az átmenet oly rázkódásokkal volna összekötve, hogy a gazdaközönséget ennek kitenni épen akkor, midőn gabonaválság forog fenn, részemről helyesnek nem tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szakbizottságot ezen czélból összehívni tehát nem vagyok hajlandó. De azt hiszem, mindazoknak, kik e kérdéssel foglalkoznak, tudomásuk van