Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-37
37 orstógos fiiéi deezenber IS. 1S81, 187 tatnak, Hogy ha ezt a visszaélést elhárítani, megszüntetni sikerül: az állam a társadalmi jórend érdekében nélkülözhetlen okiratok bélyeg alóli felmentésénél r szenvedett kárt bőven megnyeri, visszakapja. Állítom pedig, hogy a kötvények bélyegzésénekbehozatala, illetve ellenőrzése könnyen eszközölhető, az által, hogy a pénzügyminister ur a mint a váltóürlapokkal történik, nyomtatott és felbélyegzett kötvény-űrlapokat hoz forgalomba kimondásával annak, hogy csak az ily űrlapokon kiállított kötelezettségek lesznek törvény értelmében érvényesek. Béíyegadóról levén szó, bátor vagyok még egy másik dolgot is a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani. Nevezetesen, mikép előbb mondtam, mint a íégyraj a legtöbb bosszúságot okozza, hanem öl is csipkedéseivel: épen ugy a bélyegadó minden állampolgárnak legtöbb kellemetlenséget szerez. Tapasztalásból mondhatom, miszerint, hogy a bélyegesonkítás bűnébe oly sokan esnek, annak egyik oka abban rejlik, hogy a pénzügyminister ur a bélyegjegyek eladását nem elég practiee és a közönség igényeinek nem eléggé megfelelően rendezi. A vidéken, természetesen arról a vidékről szólok, a melyet itt képviselni szerencsém van, három-négy falun végig mehet az ember, mig bélyeg -eladásra akad. Mi természetesebb, mint az. hogy aki valamely okiratot állít ki,gyakran ha akarja sem teheti fel arra a bélyeget, mert nem tud hozzá jutni. Nézetem szerint az állam érdeke, hogy a bélyesrárulás hiánvain minél előbb segítve legyen. Es ha a t. ház megengedi, e tekintetben egy módot ajánlok. Minden községben van bíró, elöljáró. Ha már a biró és elölj árókrabizza a törvény és a pénzügyminister a község évi adójának beszedését, kezelését, adóhivatalba való beszállítását; s ha a községi bírónak, illetőleg elöljáróságnak e tekintetben hite! nyujtatik: nem látom át, hogy miért ne legyen neki hitel nyújtható bélyegeladás tekintetében is és miért ne lehetne arra a bélyegeladást bizni ? Nem indokolom t. ház, tovább csekély véleményemet, de ismételve kérem a pénzügyminister urat, legyen kegyes rendeletileg intézkedni, hogy az állami és társadalmi jórend érdekéhen nélkülözhetetlen okiratot, mint a születési, esketési stb. bizonylatok, valamint a cseléd-könyvek bélyegadó alá ne vonassanak és hogy bélyeg minden községben szerezhető legyen. Elnök l Az összeg; ellen nem tétetvén kifogás, azt hiszem, kijelenthetem, hogy bélyeg czínién 181.000 írt kiadás megszavaztatik, Hagy István jegyző (olvassa): Bevétel: 8.456,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa) : Jogilletékek és díjak. Eendes kiadás. XVI. fejezet. 19. czím. Rendes bevételek V. fejezet. 31. és 32. czím. Kiadás 34,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa): Bevétel. Jogilletékek 16.131,000 frt. Elnök; Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa): Díjak: 330,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa): Fémjelzés. Rendes kiadások. XVI. fejezet. 20. czím. Rendes bevételek. V. fejezet. 33. czím. Kiadás 9851 forint Elnök: Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa): Bevétel 25,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa): üt-, hid- és révvám Horvát-Szlavonországban. Rendes bevételek. V. fejezet. 34. czím. Bevétel 26,063 forint. Elnök: Megszavaztatik. Nagy István jegyző (olvassa): Dohányjövedék. Rendes kiadások. XVI. fejezet. 21. czím. Rendes bevételek. V. fejezet. 35. czím. Kiadás. Dohányjövedéki központi igazgatóság 79,964 frt. Orbán Balázs: T. ház! Az állam nyereséghajhászása csak addig és csak annyiban jogosult, a mig a honpolgárok érdekeit és létfeltételeit nem veszélyezteti, mig a közgazdasági követelményekkel összeütközésbe nem jön; de mihelyt az a minden áron való pénzszerzés szenvedélyévé fajul el, mihelyt az az állani pillanatnyi hasznáért a fejlődés kerekeit akaszsza meg: azonnal oly kárhozatos visszaéléssé fajul, a mely minden gondolkozó és érző hazafi elitélését és rosszalását kell hogy szükségszerű]eg maga után vonja. Ilyen rombolókig ható nyereséghajhászat a dohány-egyedárúság, az önkényuralomnak e szomorú emlékű öröksége, meiy nemzetgazdászati életünk fejlődése elé oly veszélyes akadályt gördít, a minek következményei kiszámíthatlan károkat okoznak. Hogy ezt megérthetővé tegyem, egy kissé tüzetesebben kell mezőgazdászat]' viszonyainkat fejtegetnem. Magyarország nyers termelő, főleg gabonatermelő ország. Fájdalom, épen e téren uralg az elhagyottság, sőt ami ennél is rosszabb, a kizsákmányolásnak egy oly rendszere, amely földmívclő osztályunknak elkerülhetlen tönkrejutását eredményezi. Iparunk, kereskedelmünk alig jöhet számításba, mert a mi csekély lendület e téren mutatkozott is, azt csirájában elfojtotta és elfojtja kormányunk iszonyatos adórendszere s főleg a közös vám- és bank-egyezmény által s igy hazánk még sokáig a nyers termelő országok közzé fog tartozni. 24*
