Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-37

184 37. országot ülés aeeiember 13 1884. szolgálna; de hogy az igazságos szétosztás azt előbb-később szükségessé teszi. Nem hihetem, hogy önök t. keresztény képviselőtársaim Laskernél is nagyobb zsidók akarnának lenni és legalább elvbe el nem fogadnák a tőzsde-adót. Mert vonjunk egy párhuzamot a földbirtok közt, mely értékben nem növekedett 10 év óta ; de nem is növekedhetett, hisz földjeink nem lettek termékenyebbek, mint akkor voltak, terményeink pedig olcsóbbak lettek, de azért 307° adóemelésben része dtLetett. Es mégis a birtokra vonatkozó bármily haszonbérbe adási vagy vevési vagy más szerződés kötése, de még a béres bizonyítványa bélyeg alá esik. Mig az, ki nem is játszik a borzé]], de úgynevezett solid üzletet köt, mi miután az éitékek kivált állami és vasuti papírok, folytonosan emelkednek, csakis nyerhet, semmi adót, se bélyeget nem fizet. Pedig itt nem kis összegekről, de száz milliókról van szó. A Berlini „Börsencourier" szerint a berlini Kassen-Verein forgalma, mely a „LiquidationsBureau" ügyeit végzi, volt 1879-ben 13,425 millió márka, 1872-ben 27,039 millió. Ezen összegek, mint azon tőzsdelap mondja, a forgalom kizárólagosan solid részét képezik, mely eífectiv átadott és átvett értékekről szól. Ennek 10—20-szorosát tehetik az úgynevezett „Zeitgesehäft"-ek. így érthetők Byron szavai, ki azt mondta a londoni tőzsdéről: Alcinon ezen varázspalotája több vagyont mutat mint a mennyit Britannia képes volna valahíi még azon esetben is veszteni, ha minden atomja tiszta merő aranyból, minden kavicsa Pactolus partjairól volna. így könnyen érthető, hogy lehet ott vagyonokat nyerni perezek alatt és valamely bátyus zsidó, kit a játékördöge megszáll, hogy lehet rövid idő alatt millionariussá és ezáltal at. philosemiták halványává, kik azután ennek szorgalmát, igyekezetét és takarékosságát szemére vetik azon szegény gentrynek és földmívesnek, ki otthon ül és gazdálkodik az állam számára, melynek kormánya aztán a tőlük adóba kicsikart utolsó forintjukat milliomokba összeszedve, odaviszi a bálvány oltárára, csakhogy az tárczáját váltóként egy további évre prolongálja. Tőzsdénken ugyan még aránylag is sokkal kisebb a forgalom, mint a berlinin, mi pénzügyi függésünk egy jele, de ha a börzebélyeget 7io°/o-kal felveszszük, a börzeadó jövedelmét Németországban 300 millió márkára számítják, ennek egy tizedrésze 15 millió forint jövedelmet jelentene. De nemcsak fiscalis, de erkölcsi czélt is kell itt szemünk előtt tartani, mert mint Perrot mondja, nem volna szabad a börzejátékot legálisaim, sőt annak megnyirbálására és kiirtására kell törekednie. Hogy mily veszélyes a féktelen túlcsapongó börzejáték nemcsak a játékosokra, de összes nemzeti gazdászatunkra nézve, ezt szomorúan tapasztalhattuk az 1873-iki krach után, mely nemcsak héber és más zsidókat tett tönkre, de melynek káros hatása még a kisbirtokos földmívelőre is, ki soha részvényt vagy értékpapírt nem látott, nyomott hagyott. Az 1873-iki krach után a haszonbérek és a föld és házbirtokok értéke ijesztő mérvben szállottak alá. De még sokkal veszélyesebb az, hogy a nyerészkedési vágy az erkölcsökre nézve a legvégzetesebb epidémia. Az erkölcs ezen pestisének tulaj donítható nagy részben a mai nap uralkodó corruptio, nem egy keresztény ember hajolt a philosemiták meggondolatlan vagy rosszakaratú tanácsara. Legyetek olyanok mint a zsidók és ti is boldogulni fogtok és elmentek oda a börzére és vagy vagyonukat, vagy erkölcsüket, igen sok esetben mindkettőt otthagyták. {Ugy van! a hal és szélsőbal különböző padjain.) Erkölcsök-e azok, ha hamis híreket táviratoztatnak a börzére egyes ügyesebb börzelovagok, hogy e hazugságok százezreket jövedelmezzenek nekik és ezen hamis kártyásstiklik végett még egy ily sipista elitéléséről vagy elfogatásáról sem hallottam, (Helyeslés a bal- és szélsőbal különböző padjain,) pedig hányszor zavarták fel a békés honpolgár nyugalmát az ily csaló börzehírek és e hamis táviratok mivel jobbak a hamis kártyáknál. Az ott divatozó erkölcsnek csak egy fényes példáját hoztam fel, nem kétkedem abban, hogy a tőzsdének még százszámra állnak a hasonló erkölcsű szokványok, usancok rendelkezésére. Ha a börzeadó semmit sem jövedelmezne az államnak, csak azt érnénk el vele, hogy e bűnbanda elköltözne országunkból, annak ki azt keresztülvinné, sokkal nagyobb volna érdeme, mint az összes eddigi pénzügyminister uraké, kik e díszes társadalmi osztályt nevelték az ország nyakára (Ugy van ! a bal és szélsőbal különböző padjain.) Az összes mozgó tőke a börzén halmozódik össze és mintán a solid kereskedésből az éltető erő, a a befektetendő tőke elvonatik, ebből fejlődik ki ennek a pangása. Azelőtt oly években mikor bő termés volt, mindenütt egy része a tőkének vette az olcsó búzát és eltette ínséges évekre és igy a búza ára nem tudott annyira hanyatlani mint mostanában ; ma ilyen ó divatú speculatio nehézkesnek tekintetik, a tőke félhónapi forgatásra szokott a börzén, ily valósággal hasznos üzlet kiment a divatból és ezt ki szenvedi meg, első sorban a termelő, összes gabonakereskedőink csak a pillanatnyi szükségletre vásárolnak és a mellett főleg a „Diiferensgseftet" űzik, a melyre búzakészlet a legritkább esetben legfeljebb egymás ijesztésére szükséges. Minden iparosnak iparengedélyre van szüksége és tekintve szerény keresetét, igen tetemes összeget fizet ez engedélyért, miért mentek a börze iparlovagjai e kötelezettségtől. Ha a létküzdelemben egyoldalúkig belenyúl az állam, lenyűgözi és