Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-36

36. urszígos ülés deezember 12. 1884. 149 engedtem volna, kötelességemhez képest az illető panaszlók meghatalmazottját megkérdeztem, hogy ki hatalmazta föl őt ezen levélnek közlésére és kijelentettem, hogy mielőtt erre vonatkozólag felvilágosítást nem ad, ezen levélnek felolvasását a biráló bizottságban megengedni nem fogom. Erre a panaszlók meghatalmazottja és képviselője kinyilatkoztatta, hogy ő maga sem bir tudomással arról, hogy mi utón került ezen levél a panaszlók kezébe és ő maga is belátja indokaimnak'helyességét, hogy egyáltalán egy magánlevél felolvasására jogosítványt csak az adhat, a kihez a levél intézve van, vagy a ki azt irta, de más nem. Ennek folytán ő is belenyugszik abba, sőt kéri, hogy ez a levél fel ne olvastassák a biráló bizottságban mind az ideig, mig magának felvilágosításokat e tekintetben nem szerez. Ez volt a felfogása e levélre vonatkozólag magának a meghatalmazok ügyvédének és képviselőjének, Győry Elek urnak. Bár — mint mondám — ezen levél a biráló bizottságban nem olvastatott fel, mégis már az előtt az összes lapokban közöltetett és mindenki tudomással birt róla. Természetesnek fogja találni mindenki, hogy annak daczára, hogy ez a levél alaki szempontból visszautasittatott, a biráló bizottság tagjai tudomást igyekeztek szerezni arról, hogy vájjon egyáltalában volt-e ezen levélnek a választásra és minő befolyása. Miután ugy tüntettetetí itt fel az egész dolog, mintha ezen levél szerint oly visszaélés követett volna el, mely magát a választást meghamisíthatta, azt hiszem, a nélkül, hogy indiseretiót követnék el, jogosítva vagyok két dolog iránt a háznak felvilágosítást adni. Az egyik az, hogy mindazon választók, a kik az u. n. telekvásár által lehettek volna megvesztegethetők, papjaikkal együtt az ellenpárt jelöltjére, az ellenzéki jelöltre szavaztak. Ezt a választási szavazási lajstromból mindenki megláthatja. A másik, a melyre nézve szintén kötelességem felvilágosítást adni, az, hogy ott egyáltalában semminemű kincstári telek áruba nem bocsáttatott. Erről a pénzügyministeriumban szereztem magamnak tudomást, a mit magának ott mindenki megszerezhet. Még eddig arra t. ház, nem volt példa, hogy ! a ház bírósága által eldöntött ügyek a ház tár- ! gyalásai alá vonattak volna. Hogy czélszerü-e ez, vagy nem, azt vita tár- j gyáva tenni nem akarom: de azt kötelességszerű íeg ki kell jelentenem, hogy abban az esetben, ha az ily ügyek újabb tárgyalás alá vétetnek a házban, ez által, nézetem szerint, nem fog egyéb eléretni, mint az, hogy a kik a ház által birásko- i dásra kiküldettek, daczára a törvény és szabályok rendelkezéseinek, tartózkodni fognak ily bíráskodásokban résztvenni; mert valamint én meg vagyok arról győződve, hogy a biráló bizottságoknak ellenzéki tagjai a legjobb lelkiismeretük szerint Ítélnek, ugy megkövetelem és jogosan megkövetelem azt, hogy hasonló eljárást tanúsítsanak irányunkban is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt voltam bátor az ügyre vonatkozólag elmondani. Elnök: Csak azt kell megjegyeznem, hogy tulajdonképen a ház tanácskozásai e tárgyra tegnap nem terjedhettek ki, minthogy az illető képviselő ur egy magánlevelet olvasott fel, melyre nézve tudomásom sem volt arról, hogy az a bírálóbizottság előtt volt-e vagy sem. (Helyeslés) Most következik a napirend, az 1885-iki állami költségvetés tárgyalása és pedig a belügyi tárczának az országos csendőrségre vonatkozó rovata. Rakovszky István jegyző (olvassa) : Országos csendőrség és a predeali nemzetközi vasútnál rendőri szolgálat szükséglete 2.766,870 frt. Irányi Dániel: T. ház! Alig hogy szervezíeíett a csendőrség, már is, fájdalom, több esetet olvastam a hírlapokban, melyekben a csendőrök a kezükbe került vádlott, némelykor csak gyanúsított személyeket kínzással igyekeztek vallomásra bírni, daczára annak, hogy a kínzást már az 1791-iki törvény eltörölte, daczára annak, hogy hasonló bűncselekmények miatt a törvényszékek több csendbiztost súlyos fenyítésre Ítéltek. Hogy ezen esetek alkalmasint nagyobb számban fordultak elő, onnan következtetem, mert legközelebb a királyi curia elnöke indíttatva érezte magát, hogy megkérje az igazságügyministert, hasson oda, hogy a csendőrök kényszer-eszközökkel ne vallassanak, illetőleg a vallatástól tartózkodjanak, miután ez hivatások körén kívül esik. En, miután csak a lapokból értesültem ezen tényekről, nem tudom mennyire igazak és menynyire alaptalanok; a t. belügyminister urnak bizonyosan tudomása lesz azokról és azt hiszem, fel fogja világosítani a házat, s én örvendeni fogok, ha e híreket meg fogja czáfolni, valamint viszont remélem, hogy ha alaposak voltak, akkor egyúttal arról is tudósítani fog minket, hogy az illetők, kik hatalmukkal visszaéltek, a kellő megfenyítésben részesültek. Ugyancsak a hírlapokból értesültem, de közelebbről egyik képviselőtársunk is említette a házban, hogy némely helyt a választásoknál a csendőrség helytelenül és illetéktelenül használt;; fegyverét. A t. belügyminister ur ezen vád ellenében kijelentette, hogy a vett hivatalos értesítések szerint azon panasznak semmi alapja nincs shogy a csendőrség azon esetekben nemcsak helyesen járt el, sőt a legnagyobb mérsékletet tanúsította. Én reám nem tartozik t. ház, annak eldöntése, hogy melyik tudósítás, hogy melyik állítás való. A belügyminister ur kétségkívül a vett hivatalos jelentések nyomán, s ennélfogva jóhiszeiuűleg tett jelentést a háznak. Csakhogy megbocsásson a t. belügyminister ur, ha azt a megjegyzést koc;;-