Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

35. országos ülés deczeiaber 11 1884. 141 országnak, még pedig különben értelmes vidékei, hol rendőri kényszerrel lehet esák rávinni az embereket, hogy a diphteritieus beteget elkülönítsék vagy gyógyítani engedjék. A hol a nép érzületébe nem hatolt még be az egészségügyi intézkedések ezélszerűsége, ott egyik napról a másik napra a legjobb törvények és a legjobb rendeletek sem segítenek, (Ugy van! jobbfelöl.) Nein szívesen teszem, de maga a képviselő ur hozta fel, hogy igen, hu kiüt a marhavész Pozsonyban, milyen nagy lárma van és azt minő erővel fojtják el; de ha az emberek halnak, azzal nem gondolnak. Engedelmet kérek, először is a marhavészszel szemben van valami, a mit tenni lehet és a mi az egyedül sikeres. De a mit csakis a marhával lehet tenni (Derültség) és ez a lebunkózás. (Derültség.) Ezzel a ragályt meg lehet állítani. De tovább megyek. Mindennek daczára addig, míg a nép maga meg nem győződött arról — tapasztaltam magam is kárát, midőn még nem győződött meg — hogy a marhavész oly ragályos, mint a milyen, hiába volt a katouai eordon, hiába volt minden: mégis elhurczoltatott a betegség. (Igaz! Ugy van! jobb fel öl.) Csak mikor a népnek öntudatába belemegy az ilyesmi iránt a meggyőződés, csak akkor lehet teljes sikert elérni. Erre hatni, erre törekedni igenis kötelesség. A képviselő ur azt mondja, hogy elborzad az ember, ha látja némely városokban a lakásokat, nem is szólva most a nílhahnozott szállásokról. Igaz t. ház, van sok egészségtelen lakás, még csak nem is a túltömöttekről szólva. De vájjon én vagyok-e felelős azért, hogy évtizedeken és századokon keresztül sok egészségtelen lakás épült? Vagy van-e abban mód és lehetőség, azokat a nedves falu lakásokat akár Budapesten, akár a vidéken leromboltatni s helyettük másokat építeni? Thaly Kálmán: Berlinben teszik! Tisza Kálmán ministerelnök: Nem Magyarországnak, de a világ egyetlen egy országának sem volna rá pénze, hogy ezt megtehesse. Hanem igenis hatni kell oda, hogy egészségtelenül építeni ne legyen szabad; hatni kell oda, hogy az egészségügyi rendszabályok — a mennyiben csatornázás és más hasonlók által lehető —- érvényesíttessenek ; de eltörülni a föld színéről azt a sok bajt bizony nem lehet, {ügy van!) A képviselő ur még azt is felrótta, hogy nincs oly hely a kis városokban, hogy a kertben mákot ne vessenek a gyermekek elaltatására. Meglehet t. ház, hogy vannak ily helyek, de már abban is bocsásson meg a t. képviselő ur, hogy a hol ily esetek, ily irányú visszaélések felmerülnek, azoknak megbüntetésére igenis van mód, ha az illető helybeli hatóságok teljesítik kötelességüket, vagy ha a ki reá jön, nem tekinti azt spicliszolgálatnak, hogy azt, a Id törvényellenességet követ el, az illető hatóságnál feljelentse. De hogy a belügyminister nézéssé meg és tudja meg, hogy hány kertben van mák s ő ellenőrizze, hogy mire használják, ez megint oly dolog, a melyet követelni nem lehet. {Helyeslés joV felől.) A t. képviselő ur — és csak erre akarok még rerlectalni — megtámadja az egész orvosi kart, hogy nem teljesíti kötelességét egyetlen egy ember kivételével az egész országban. T. ház! Hogy az illető igen jeles szakférfiú, azt tudom és elismerem; de felteszem róla, maga, sem fogadná el, hogy ő az egyedüli Magyarországon, a ki kötelességét mint orvos teljesíti. Tessék elhinni, ugy a közegészségügyi tanács jeles tagjai, mint azon megyei főorvosoknak egy nagy része, kiket a képviselő ur szíves volt megtámadni, azt apprehendalván, hogy a főispánnal szeretnek társalogni — mindezek mondom, igenis teljesítik kötelességüket, szoríttatnak is reá, hogy teljesítsék s a menynyiben egyikök vagy másikuk hibás, még fegyelmi eljárásról is — ugy szakszerű, mint administrativ hibákért — kellő szigorral gondoskodva van. De ma sincs elég képzett orvos az országban vidékenként, az bizonyos. Azonban ezeknek épen ugy, mint a gyógyszertáraknak és — a mit nem említett a képviselő ur, de a minél fontosabb talán a gyermekre nézve nincs — a képzett szülésznők számában évről évre van szaporodás, (Ugy van! jobbfelöl) ha nem is lehet századok hiányait egy pár év alatt tökéletesen pótolni. Én tehát azt, hogy egészségügyi szempontból haladás ne történt volna, hivatkozva adatokra, határozottan tagadom, de elismerem, hogy javításra szükség van. És most áttérek azon négy előadóra, a kiknek állását méltóztattak megtámadni, kellemes szokásuk szerint hivatalkinevezési vágyat, kortesszolgálatok megj utal mázasát és más hasonlókat hozva ez alkalommal elő. T. ház! Haván jó egészségügyi törvényünk és ha vannak rendeletek, de azokról azt mondják a t. képviselő urak és sajnos, hogy ez sok esetben igaz, hogy nem hajtatnak kellően végre : ugyan mi módja van annak, hogy a kormány ez ügyre közvetlen befolyást gyakorolhasson és a dolgok állásáról magának meg győződést szerezhessen ? Nincs más, mintha vannak saját orgánumai, a kiket nem kormánybiztosokul küld ki, hanem a kiket kiküld, hogy a helyszínén tapasztaltak szerint adjanak utasításokat, értesítsék közvetlen szemlélet alapján magát a kormányt is a létező bajokról és azoknak lehető orvoslásáról. Szilágyi Dezső t. képviselő ur ugyan mondotta, hogyan akarják a választott közegeket fentartani, mikor a központból kell kiküldeni közegeket azért, hogy ellenőriztessenek? Akár választott legyen az a vidéki tisztviselő, akár kinevezett, semminemű különbség abban nincs, hogy helyes felügyeletet csak ugy gyakorolhat a kormány, ha módjában van saját centralis közegei