Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

142 35. or-zágos ülés ^-czember 11. 1881. által a helyszínén szerezni magának meggyőződést. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, kérem tehát ismételten, hogy ezen felügyelőkre ÍI költséget megszavazni méltóztassék. És megnyugtatásául azoknak kik kortesszolgálatok jutalmát keresik ebben, csuk egyre hívom fel a figyelmüket. Háromszáz vagy mondjuk összesen 413 kerületben tett kortesszolgálatokat négy alárendelt állás rendszeresítésével nemcsak nem lehet megjutalmazni, de ha azok a főorvosok mind a kormány kortesei volnának is, ugyan mi lehetne az eredmény? Az, hogy ez állásokra jogot képzelne birni 60, ki lehetne nevezni négyet, megharagudnék 56. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Méltóztassék legalább még gyanúsításaikban is a valótlanság teljes bebizonyítható voltára figyelemmel lenni. (Tetszés a jobboldalon.) Még van egy-két dolog t. ház, a mire kiterjeszkedni akarok, de előzetesen azt kívánom megjegyezni, hogy azon esetekre, melyeket Ugron Gábor képviselő ur felhozott, most nem refleetalok. Egyikére nem refleetalok azért, mert nem tartom helyesnek, hogy egy még a bíróság előtt levő ügyben itt ilynemű, annak praejudicalni látszó nyilatkozat történjék; a másik kettőre nem, mert nem kételkedem, hogy azok, a kiket ő személy szerint vádolt, képesek is lesznek, akarni is fogják a maga utján és módján megtámadott, nem mondom becsületüket, de jó hirnevőket megvédeni. De nem szólok azért sem és egyáltalában nem szólok főleg azért, mert a személyemet érintő gyanúsításokkal szemben nem akarom többé a ház idejét tiltakozásokkal rabolni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Tudom, hogy „calumniari audaeter, semper aliquid haeret". Ez egy régi elv. Tiz esztendőnél régebben, még mikor ellenzéki voltam, elkezdődött s mióta a közpályán élek, gyakorolják ellenem. Talán a rágalom eredményeként néha-néha ragadt is reám valami, de azt tudom, hogy a mit igy rám ragasztottak, az is lehullott, midőn a félrevezetettek meggyőződtek az ellenein emelt vádak alaptalanságáról. (Élénk helyeslés jobbfelöl) A közigazgatás nagyfontosságú kérdéséről ez alkalommal szólni nem akarok; maguk az igen t. képviselő urak is, a kik fejtegették, elismerték, hogy ezen kérdés ma megoldás tárgyát nem képezheti. De biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy mindazt, a mit elmondottak nagy figyelemmel kisértem és elismerem, hogy ma, kivált Szilágyi Dezső képviselő úrtól, sok nagyon érdekes fejtegetést hallottam. (Derültség a szélső baloldalon és felkiáltások: Közelednek!) A képviselő urak azt

v mondják, hogy közelednek. Hát én megmondom a t. képviselő uraknak, hogy mi néha, mikor a nézetünk találkozik, közeledünk, mikor nem találkozik, széjjel megyünk. (Élénk derültség.) De különben, t. képviselőház, még egyet is megmondok s 'ez az, hogy én az által, ha valaminek fontosságát, szép voltát elismerem, még nem mondtam azt, hogy minden pontját aláírom. Mert én

r ha szép, jeles, okos, el tudom ismerni, még ha legjobban ellenem is van irányozva. Persze ez nem nagyon szokásos a mai időben. (Élénk derültség és tetszés.) Hanem ismétlem: egynek részemről nagyon örülök és ezt jelzem már ma. Ez pedig az, hogy a közigazgatási bíráskodásnak nem lényegére nézve, mert hiszen erről a képviselő ur ma nem is nyilatkozhatott, hanem formájára nézve, ha jól fogtam fel beszédét, azt hiszem, nagy különbség annak idején nem lesz köztünk; mert hiszen az az első alap, a melyet, merem mondani, én vetettem meg, bármennyire haragusznak is érte némelyek — a közigazgatási bizottság — épen azon elv nyomán lett construalva, hogy a választottaknak ott többsége legyen, de befolyásával a kormányzati elemeknek is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem mennek el!) Már kérem, ha az erre jogosítottak nem mennek el, akkor aztán nem lehet többséget adni sehol sem. (Igaz! Ügy van!) Magára a közigazgatási bíráskodásra nézve megjegyzem, hogy igenis azzal én is foglalkoztam és remélem, ha ugyan a tárgyalások menete lehetetlenné nem teszi, hogy habár nemezen ülésszak, de ezen törvényhozási cyclus alatt fogok ez irányban javaslatokat tenni. De a kik oly könnyen mondják ki e szót, méltóztassanak előre meggondolni, hogy nincs nehezebb feladat, mint a közigazgatási bíráskodást behozni ugy, hogy egyfelől czéljának megfeleljen, másfelől a közigazgatást meg ne bénítsa és annak hatását lehetetlenné ne tegye. Én tehát ismétlem, hogy foglalkozom vele, szándékozom iránta ezen törvényhozási cyclus alatt a javaslatot be is nyújtani, de bátor vagyok annak nehézségeire előre is figyelmcztni. Végre Szilágyi Dezső képviselő ur a választási szabadság és a választási tisztaság biztosításáról szólott •— ha jól fogtam fel — jelezve azt, hogj'" vagy a kormánynak kell ez iránt javaslatot beadnia vagy ha ez a kormány részéről nem történnék, az ellenzék fogja ezt megtenni. Hogy fog-e t. ház, a választási törvény revisiójára a kormány propositiót tenni, azt ma nem mondhatom meg; de elismerem, hogy proponálni joga van utoljára, ha a kormány nem teszi, másnak is. Egyről biztosíthatom ugy a t. képviselő urat, mint a t. képviselőházat, hogy mindazt, a mi különben hazai viszonyainknak megfelelő, a választások tisztasága és függetlensége érdekében lehető, akár proponálni, akár pedig, ha proponálni mások fogják, elfogadni mindig kész vagyok. De előre is kérem, méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy a választások függetlenségét és tisztaságát kell védeni a corruptio, kell védeni a hivatalnoki túlságos befolyás ellen; de kell védeni a minden rendet megtámadó izgatások és ai azon térén gyakorlott bármiféle