Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

\4:0 "^ »rszás:os üléí deezember 11. 18S4. Dezső képviselőtársamat, a ki azt mondotta, hogy a minősítési törvényt az ő oldalukon nem ellenezték. Igenis, onnan sokan ellenezték, mint a választási jog korlátozását és gyanusittattam is szorgalmatosan, hogy ez által akartam az országra ráerőszakolni a kinevezési rendszert. Ezt csak mellékesen jegyezvén meg, igen furcsán hatott rám Orbán Balázs t. képviselő urnak azon nyilatkozata, hogy a szóban levő intézkedés csak azért lett a törvénybe behozva, hogy egy-két bukott földesúr hivatalt kapjon. Én, t. ház, igazán mindennap tapasztalásokat teszek abban, hogy mikor mivel vádolnak. Azt, hogy a magyar középbirtokos osztály fenmaradhatásával, jólétével nem gondolok, évekig hallottam. Most meg megrontottam a minősítési törvényt csak azért, hogy a vidékek kisbirtokosai hivatalt kaphassanak. Sem egyiket, sem másikat. Hanem én az igazságot és méltányosságot tekintem még akkor is, ha talán azon dispositio folytán épen egy-két olyan ember kap hivatalt, a ki nekem személy szerint nem tetszik. Orbán Balázs t. képviselő ur, ugy látszik másként fogja fel a dolgot. (Derültség jobb felöl.) Felhozatott az ország határainak kérdése és ez már fontos kérdés és az, hogy miben vannak ezen ügyek. Maga a t. képviselő-ur, a ki felhozta, kimondta, hogy ez olyan tárgy, melyre a budgetnek egy tétele sem vonatkozik. Igen természetes tehát, hogy nem lehetvén elkészülve arra, hogy ezen tárgy ma jön szóba, minden egyes kérdésre részletes felvilágosítással most nem szolgálhatok. De igenis megmondhatom először általánosságban azt, hogy mindenütt, hol az ország határainak kérdéséről van szó, a kormány kötelességének tartja az ország érdekében eljárni. Vannak egyes esetek, melyek csak a határok megújítására vonatkoznak, midőn a határ holléte nem kétséges. Ezek tehát, mint a- t. képviselő urak is tudják, rendesen maguk a helyi hatóságok által megírj itta tnak. De vannak mások, hol maga a terület kétséges. Itt. igenis részint vegyes bizottságok, részint kormány kiküldöttek feladata constatálni a határokat. S még egyet megjegyzek, mielőtt specialiter a legfontosabb határkérdésre, a Romániával való határjárásra térnék át, hogy meggyőződésem szerint mindannyiszor, midőn az ország határainak bár a legkisebb részben módosulása következnék be, ennek másként nem, mint csak törvényhozási utón szabad történni és nemcsak szóbeli vagy írásbeli jelentés, hanem valóságban törvényhozási aetusra való felhívás által kell a kormánynak ez ügyben eljárnia. (Helyeslés.) A mi már a román határjárás dolgát illeti: ott a határjárás a bizottság által igenis befejeztetett, Abban is jól van értesülve a t. képviselő ur, hogy a bizottság néhol területi kicseréléseket proponált, egyetértőleg a két részről kiküldött bizottság némely pontokra nézve, eltérőleg más pontokra nézve. Ezen bizottsági jelentés alapján szükséges a kormányoknak igyekezni arra, hogy egyetértő elintézésre, megállapodásra jussanak, mely természetesen Magyarországra véglegesen kötelező csak akkor lesz, ha az igy megváltoztatni proponált határok törvénybe iktatása iránt a belügyminister által a ház asztalára letett javaslat a törvényhozás által elfogadtatik. Mert ismétlem, itt igenis van arról szó, hogy czélszerűségi szempontokból néhol bizonyos beszögelések kicserélése eszközöltessék, a mi által el volna érhető az, hogy a mindig kellemetlen határszéli súrlódások ismét és ismét megújulhassanak. A másikra, a sichelburgi határkérdésre vonatkozólag is mondhatok annyit, hogy itt is a helyszíni vizsgálat megvolt; azonban épen ezen vizs gálát s az azóta folyt kutatások újabb okiratok felfedezésére vezettek, melyek alapján ezen kérdést most a monarchia két állama közt újra megbeszélés tárgyává kell tenni és azután a maga utján elintézni. A határkérdésekre ennyit mondhatok. Minden egyes részletre természetesen nem emlékezhetesn és ezért részletesebben nem nyilatkozhatom; de, gondolom, általánosságban kifejeztem, hogy ezekkel a kérdésekké] szemben mi az az álláspont, a melyet elfogadandónak tartok. Reménylem, hogy az az alkotmányosság követelményeinek teljes mértékben megfelel. (Helyeslés.) A második, a miről tüzetesen volt szó s a mi már szorosan a budgethez és épen a központi kiadásokhoz tartozik, az egészségügyi előadók dolga, általában pedig az országnak egészségügye. Nem lehet tagadni t. ház, hiszen nyíltan beszélnek a hivatalos jelentések is, hogy egészségügyünkben igen sok teendő van; de engedjenek meg, ha igazságosok akarnak lenni, nem lehet, hogy el ne ismerjék, hogy az az előlépés, a mely egészségügyi tekintetben Magyarországon létezik, 1876 óta történt, valamint hogy előlépés van. Azóta szűnnek meg t. ház. azon területek létezni, a hol 14 • mértföldön — mint egy képviselő ur mondotta — nincsen orvos; azóta szaporodnak a gyógyszertárak, azóta van törvényszerű kötelesség arra nézve, hogy épen a gyermekek — akikre a képviselő ur hivatkozott és helyesen, mert itt van a főbaj és főleg itt kell segíteni — kellő orvosi ápolásban részesittessenek. Bocsássanak meg azonban uraim, ily dologban minden bajt egyszerre elenyésztetni vagy gyorsan haladni akkor, a midőn küzdeni kell az országnak igen sok részében a népnek elfogultságával, nem lehet. Hiszen felhozta a képviselő ur, a ki ezt az ügyet tárgyalta, azon igen sajnos esetet, mely Eélegykázán történt ; továbbá hogy a székelyföld egyes községeiben még ma is nagy mértékben dühöng a diphteritis. Uraim, küzdünk a bajok ellen, de vannak az