Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-35

35. orszáeros illés deozémbcr 11. 1884. 139 vagy a jutalmak osztogatásánál, hanem szintúgy protectiót osztogat azoknak, kiket a maga emberei ajánlanak és a kik a választásoknál, vagy egyébként szolgálatokat tettek neki. (Ugy van! a szélső hátoldalon.) A kinevezés tehát e tekintetben nem nyújt több biztosítékot, mint a választási rendszer, de hogy a megyei választásoknál előforduló ezen helytelenségek elkerültessenek, azt hiszem, ennek is lehet módját, nyitját találni. Hogy alkalmasabb tisztviselőket kapjunk az autonóm közigazgatásban, arra nézetem szerint egyik, a városoknál igen ezélszerunek bizonyult mód a tisztviselőknek nyugdíjjal ellátása. Igaza van a t. képviselőtársamnak, hogy az a tisztviselő, a ki máról holnapra, illetőleg egyik választásról a másikra nem biztos abban, vájjon megtarthatja-e azt az állást, a melyet ő magának életfeladatul kitűzött, az a tisztviselő nem is felelhet meg a maga hivatalos kötelességének oly mértékben, mint az, a ki ez iránt aggodalommal nincs eltöltve. Különösen ma, midőn azt látjuk, hogy a birtokos osztály, a birtokos osztálynak az a része, a mely maga kezeli gazdaságát, a fáradalmas és sok munkával járó tisztviselői pályát nem igen szereti választani és olyanok kezében kell hogy legyen a megyei administratió, a kik kevés vagy semmi vagyonnal nem birván, a fizetésre reá szorulnak. Hogy tehát ezek ne aggódjanak, legalább ne aggódjanak szerfelett a maguk jövője iránt, erről ;>zt hiszem, a nyugdíjazás behozatalával lehet gondoskodni. Itt van Budapest városa, Pozsony, Baja s annyi más város, a hol ámbár mint tudjuk, szintúgy választatnak, mint a megyékben, a tisztviselők nyugdíjképesek, s azért a közigazgatás azt hiszem sokkal jobb, mint oly helyeken, a hol a jövőjük iránt nincsenek biztosítva. És tettek kísérletet egyes megyék is és én óhajtom, hogy e kísérlet folytattassék addig is, míg netalán törvény fog ez iránt intézkedni. A másik módja a közigazgatás javításának a közigazgatási bíróságok behozatala. E nélkül hiába áhítozunk jó közigazgatás után. Mig a közigazgatási bíróság intézménye, még pedig nemcsak oly részleges, a mely harmadéve rendeltetett el és csak a pénzügyi dolgokra terjeszti ki hatalmát, hanem általános közigazgatási bíróság nem hozatik be, addig nézetem szerint a jó közigazgatás pium desideriuma marad a magyar embernek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát azt gondolom t. ház, hogy ámbár mi a közigazgatásnak mostani állapotával és a megyéknek mai szervezetével nem vagyunk megelégedve és nincs megelégedve talán az országnak egyik pártja sem: ebből nem az következik, hogy tehát a választási rendszert elvetni és ennek helyébe a kormányi kinevezést kellene ültetni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) A t. képviselőtársam maga is megvallotta, hogy ámbár a jelen pillanatban nem félti az alkotmányt oly csapásoktól, a minőknek az a múlt időkben ki volt téve, mindamellett biztosítékot sem magában nem érez, sem azt másokkal éreztetni nem kívánja, hogy oly esetek, minőket a történelem a múltban feljegyzett, nem fognak ismétlődni. Fontolják meg ezt t. képviselőtársaim és ne akarják azon alapot, mely alkotmányunk egyik fentartója volt, kísérletek által lábaink alól elvetni. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Ez az én nézetem s azt hiszem, hogy e nézetben Magyarország polgárainak nagy többsége osztozik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: Csak egyetlen megjegyzést kívánok tenni, nem előttem szólott t. barátom beszédére, hanem inkább az esetleges félremagyarázás kikerülésére. Midőn a particularismusróí szólottam, sokan ugy fogták fel szavaimat, mintha Grrünwald t. barátom beszédét czáfoltam volna. Megjegyzem, hogy a particnlarismus felemlítése beszédemben azért történt, mert képviselőtársaim a szomszédban ugy értették, mint ha particukrismus alatt az önkormányzati intézmények értettek volna; és azt akartam kizárni, hogy particularismussal megjelöltessenek az önkormányzati intézmények, a mi felfogásunk szerint félreértés. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök és belÜgyniinister: T. képviselőház! Felhozattak a vita folyamán egyes dolgok, melyek a belügyministeri költségvetésre határozottan vonatkozván, természetesen kötelességemmé teszik némelyeket nyilvánítani. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezt tenném, csak egy pár igen rövid szót kívánok a különben elmondottakhoz szólni. A mai nap legelső szónoka azt méltóztatott mondani, hogy a minősítési törvényt módosítani kell az átmeneti intézkedések miatt, azaz azon intézkedések miatt, a melyek megengedik, hogy a ki nem bir is a törvényben a jövőre nézve megállapított theoreticus képességgel, ha ugyanazon a téren szolgált, azon a téren alkalmazható legyen. E tekintetben kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a törvénynek ez; adispositiója, ezen átmeneti intézkedése szerintem okvetetlenül szükséges volt. Az én eredeti javaslatomban nem volt oly széles alapra fektetve, de benne volt; a kiszélesítése történt a bizottságban és a t. ház kebelében. Én hozzájárultam, mert méltányosnak tartottam s mert ma sem tartanám méltányosnak — bármit mondjon is Orbán Balázs képviselő ur — hogy egy törvény által egy tollvonással megfosztassanak a hivatal viselése jogától azok, kik az eddigi törvény szerint jogosítva voltak reá, viseltek is hivatalt, szolgáltak is. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy tévedésére kell figyelmeztetnem Szilágyi 18*