Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-35
138 äő. országos ülés deczember 11. 1884. ur eló'ttünk körülményesen fejtegetett (ügy van! a zzéhő baloldalon) és hogy a t. képviselő ur sokkal tovább ment a maga fejtegetéseiben, mint Szilágyi Dezső képviselő ur mai napon, mert ha jól értettem, t. képviselőtársunk beszédének egyik része nemcsak ellenünk, hanem társa ellen is volt intézve. Én nem értettem félre Grünwald t. képviselőtársunkat, valamint nem azon czélzatot, mely a mérsékelt ellenzéket vezérli, visszaemlékezve azon kitűnő beszédre, melyet Szilágyi t. képviselő ur ezelőtt egynehány esztendővel az állami közigazgatás szervezése tárgyában e házban tartott. Igenis, én jól tudom, hogy az, a mit t. képviselőtársaink óh íjtanak, nem a merev centralisatio, melynek példányképét Francziaország szolgáltatja. Önök t. tagtársaim, a mint azt Szilágyi Dezső ur mai nap is előttünk kifejtette, a kinevezési rendszerre nem fektetnek annyi súlyt, mint inkább azon ellenőrzésre, melyet a helyhatóságok fognának az államilag kinevezett tisztviselőkkel szemben gyakorolni, ügy de megengedi nekem a t. képviselő ur, hogy én azon hatalomnak befolyását, mely a tisztviselőt kinevezi, fizeti, elmozdíthatja vagy előléptetheti, sokkal nagyobbnak tartom azon hatalomnál, mely ott helyben a helyhatóság révén a tisztviselőt csak ellenőrzi, (Ugy van! a szélsőbal oldalon) Hiába ellenőrzi a helyhatóság, ha feleletre nem vonhatja, hiába intéz megrovást, rosszalást az ő tette ellen, ha a hatalmon ülő minister őt továbbra is megtartja állásában. (Igaz! Ugy van! a szélső bal oldalon.) T. képviselőtársam hivatkozik Angliára és Németországra, különösen Poroszországra, a mely utóbbiban azon neme a közigazgatásnak, amelyet Ő tart szeme előtt, leginkább van kifejlődve és a mint magam is elhiszem, a legiidvösebb gyümölcseket termi. De ne méltóztassék elfelejteni, hogy Angliának közigazgatása nem annyira a megyei, mint inkább a községi rendszeren alapul, a községi tisztviselő pedig nem a kormány által neveztetik ki, a községi tisztviselőt, a ki pedig, ismétlem, az angol közigazgatásnak lényeges közege, maguk a polgárok választják. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi ott megyei administratio létezik, azt a békebirák gyakorolják, a békebirák igaz, a kormány által neveztetnek ki, de kineveztetnek élethossziglan oly polgárok sorából, a kiknek ugy értelmi, mint vagyoni állásuk függetlenséget biztosít még azon kormány irányában is, mely őket kinevezte, mert ha a kormány őket el is akarná tenni, ezzel ok épen vagyoni állásuknál fogva nem sokat gondolnak, mert ő rájuk nézve nem nagy előny, a megtiszteltetésen kívül inkább teher, mintsem haszon a hivatalviselés. Nálunk t.képviselő ur,azon kivül hogy a megyei önkormányzat alkotmányunknak egyik talpköve, nálunk ma már nem számíthatunk arra, hogy oly tisztviselői kart legyünk képesek, bár a kormány kinevezésével előteremteni, mely necsak szellemi képessége, hanem vagyoni függetlensége által is a kormánynak irányában is minden tekintetben függetlenül viselje magát. A t. képviselő ur idézett Kossuth egyik czikkéből egy helyet, mely engem, ki már azon időben ismertem a megyei közéletet, nem lepett meg. Igenis ugy volt, akkor is a közgyűlések első nap nagyszámú közönség jelenlétében tartattak, midőn fontos politikai, közjogi kérdések forogtak szőnyegen és a midőn azután a közönséges administratio tárgyai kerültek elő, ezek kevés helybeli táblabíró és a tisztviselői kar jelenlétében intéztettek el. Akkor is sajnáltuk ezen állapotot, de enyhítette azon körülmény, hogy egyrészt nem egy mindenható főispán, másrészt pedig nem oly tisztviselők állottak a közigazgatás élén, a kik annyira függésben lettek volna tartva a központi kormánytól, mint a maiak. Én t. képviselő ur, valamint nem rajongtam a 48 előtti megyéért, annak minden kinövésével, ugy őszintén szólva, a mai megye szervezetét talán még kevésbé szeretem. Én az önkormányzatnak hive vagyok, de nem azon tartalommal, a melylyel az ma bir; az én eszményem sem a múltban, sem a jelenben nem található, az a jövőben van. Én a megyét reformálni akarom, mint önök. Vannak a megyei közigazgatásnak kinövései, a melyeket le kell nyesni, de magát a törzset feltétlenül fenn kell tartani, (Helyeslés a szélső baloldalon) ha fenn akarjuk tartani jövőre is az alkotmányt, a melynek a megyék a múltban egyik bástyáját és biztosítékát képezték és meglehet a jövőben is e^ryik biztosítékát vannak hivatva, hogy képezzék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De azt kérdi tőlünk a t. képviselő ur, hogy mikép véljük mi hát a megyei közigazgatást reformálandónak ? A nélkül, hogy részletekbe bocsátkoznám, mert hiszen erre nem voltam elkészülve, — legyen szabad egy-két eszmét megpendíteni. Én melegen üdvözöltem azt a törvényt, a mely a tisztviselők képesítése iránt intézkedik, nem mintha azt hittem volna, hogy azzal minden, a. mi a közigazgatás javítására szolgál, ki volna merítve, hanem mert azt egyik feltételnek, első lépésnek tekintettem ezen czélhoz. A megyei tisztikar, ugy a mint azt ma látjuk, nem felel meg a várakozásnak. Miért? Egyik oka a nepotismus. A megyékben némely család, némely klikk, vagy némely párt oly döntő befolyást gyakorol a választásra, hogy nem mindig a legérdemesebbet, a legképesebbet szemeli ki, hanem azt, a ki annak a családnak a tagja, ahhoz a klikkhez tartozik, vagy pedig annak a pártnak a hive. De vájjon, ha a kormány kezében lesznek a kinevezések, nem ugyanazon visszaéléseknek leszünk-e kitéve? Nem azt látjnk-e, hogy a kormány maga is nem mindig | a képességet és az érdemet tekinti a kinevezésnél,