Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

SO. országos ülés deezember 4. 1884. I és aggodalmaink ellenében a szavazásnál rendesen Bremiuskép kardját szokta belevetni a viták mérlegébe és ezen kard nemcsak sújtó, de egyszersmind sértő is lehet önöknek. De mi teszszük ezt azért, mert mi a nemzetnek történeti jogait képviseljük, teszszük azért.hogy mi folytonos ellenzéket képezzünk azon kislelkű megalkuvó politikának, mely a nemzet anyagi erejének teljes kimerítésével következetesen rakja fészkét azon kétfejtí sas gyomrába, mely már nemcsak nemzeti önállóságunkat falta fel, de a nemzet financiális existentiéjának is igen szomorú temetése lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Teszszük ezt t. ház, nem azért, mintha talán reményünk lenne e házban a többséget hamarosan elnyerni, mert igen jól tudjuk azt, hogy parlamenti támadásainkkal és a jelenlegi választási modalitásokkal ezt elérni alig fogjuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy a ministerelnök ur és a kormány addig fogják azon helyeket megtartani, mig akarják vagyis mig a bécsi politikai köröknek és az udvarnak tetszeni fog; s hogy ez tartós lesz, az iránt a kormánynak pártja elég biztosítékot találhat a ministerelnök ur derekának hajlékonyságában. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) De nem akarom a t. ház drága idejét tovább is igénybe venni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) nem fogok a költségvetés egyes számtételeire részletesen kitérni. Egyet azonban szabad legyen mégis megjegyeznem és ez az, hogy én a pénzügyminister urnak azon genialis financiális operatiójához, mely szerint az évi deficitet il millióra tudta devalválni, őszintén gratulálok. De én sokkal leleményesebb tudtam volna lenni, mint a t. pénzügyminister ur : eladtam volna annyi államjószágot, ha kell, mindent, hogy a deficitet teljesen eltüntessem, mert ha arról van szó, hogy port hintsünk a nemzet szemébe, ez lett volna arra a legalkalmasabb. (Helyeslés a szélsőbalon.) Sok aggodalma nincs a pénzügyminister urnak, mig az államjószág mind el nem lesz adva, azt mondja: „szükség törvényt bont". És azt hiszem, hogy pártjának az ellen sem lesz kifogása, ha az államjavak elfogytak, az alapok és alapítványokra, az egyházi javakra és legvégső sorban a szegény ember gunyhójára kerül a sor. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Az a kormány, a mely a nemzetnek századokon át féltékenyen őrzött közjavaihoz hozzányúlt, hozzá fog nyúlni az alapok és alapítványok kegyes hagyományaihoz és nem fogja kimélni a szegény emberek gunyhóit sem. Az a mérhetlen államadósság, az az óriási hadsereg, a mely eddigi áldozatait minden évben nagyobb mérvben követeli, késztetni fogja a kormányt ezen kétségbeesett lépésekre is. (Tetszés balfelől) Én ezen két bálványnak nem áldozom s nem fogadom el a költségvetést. (Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél: T. képviselőház! (Halljuk!) A túloldalról súlyos vádak emeltettek a magyar társadalom ellen. E vádakra mint egyéni nézetekre megtétettek az ellenzéki padokról a kellő észrevételek. Ámde, miután a t. ministerelnök ur tegnapi beszédében nemcsak nem utasította vissza e vádakat, sőt azokat egy bizonyos határig védelmébe is vette, — tehát e vádak ez által mintegy felsőbb sanctiót nyertek, és megérdemlik, hogy a vita folyamán azokra visszatérjünk. (Helyeslés balfelöl.) Annál is inkább, mert e vádak nem itt merülnek föl először, hanem a kormánypárti sajtóban egy idő óta állandóan napirenden vannak (Ugy van! balfelöl.) A magyar társadalom ellen Beksics Gusztáv képviselő ur által emelt vádak. (Felkiáltások balfelöl: Timoleon!) a következők: „A magyar társadalom nem vesz megfelelő részt a culturális czél megoldásában. A hol cuíturai missiót látunk megoldva, mindenütt az állam, a kormány kezét pillantjuk meg. A magyar társadalom elernyedtségét semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az utóbbi időben egy actio sem sikerült a társadalomban általában. Ha e társadalom bele is kezd valamibe, azonnal elfárad és terhét igyekszik az államra áthárítni, pedig a magyar társadalomnak fényes tettei, nagyaspiratiói, sőt többet mondok, a nagy alkotmányt is a társadalom szerezte vissza." T. ház! Nem volt még ország, nem volt még olyan birodalom, melyben a társadalom tevékenysége, a kormány irányával és ezéljaival a legszorosabb összeköttetésben ne állott volna. És nincs olyan társadalom sehol, mely önként s a legsúlyosabb szükség kényszerűsége nélkül jusson oda, hogy az állam a nemzet czéljait előre vinni meggyengül, vagy képtelenné válik. Ha valamely társadalom ide jut, az ok a kormányzat s nem a társadalom hibáiban rejlik. (Ugy van! balfelől.) Mert mi az a hatalom, mely a társadalomnak rendelkezésére áll, mi az ahhoz a hatalomhoz képest, mely a kormány kezében van ? És lehet e eset arra, hogy ha a kormány a saját hatalmát nem a társadalom erősítésére fordítja, hanem még a társadalom erejét is eonfiscálja, hogy akkor a társadalom oly mértékben vihesse előre az állam czéljait, mint azt ezek a czélok megkívánnák'? T. ház ! Társadalmi lüktetést, szabad mozgást, áldozatkész lelkesedést lehetetlen képzelni nagy aspiratiók nélkül. (Ugy van! balfelöl.) Elismerem, hogy aspiratiónak a magyar cultura és a szabadelvű haladás eszméje elég nagy. De kérdem, lehet e nagy aspiratiókat kis eszközökkel megoldani? — És ha nem lehet, kérdem: kinek kezében vannak, kinek kezében lehetnek inkább a nagy eszközök 1 A kormány kezében-e, vagy a tár-