Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

Pótlék 113* idegen elméleteket másolt le abban a nemzet, hanem termelte azt a saját nemzeti individuali­tása szerint, mint a rét a füvet, mint a hegy az erdőt, (Ugy van! a szélső balfelől.) A törvény­hozás bölcsessége nem abból áll, hogy azt, a mit a közszükséglet és a közfelfogás creál, egysze­rűen eldobja magától, hanem abban, hogy annak főjellemvonását megtartva, azt a folytonosan haladó és átalakuló korhoz idomítsa. (Helyeslés szélső bal­felől.) A vármegyei intézmény nehéz viszontagsá­gok között tartotta meg alkotmányunkat, állami­ságunkat és nemzetiségünket. A magyar gentrynek a vármegyeháza adott alkalmat, hogy kifejtse államfentartó képességeit. A vármegye biztosítja manapság is a magyar faj politikai suprematiáját; (ügy van! szélső balfelől) annyira igaz ez, hogy az erdélyi részekben, hol pedig a nemzetiségi áram­lat a legnagyobb, csupán 3 vármegyének van ide­gen ajkú jellege. Aki tehát ezt az intézményt, álta­lunk érthetetlen theoriák kedvéért egy tollvonással megsemmisíteni akarja, az koczkára teszi a közép­osztály politikai befolyását és megsemmisíti azo­kat a szelepeket, melyeken a nemzetiségi aspira­tiók veszélytelenül elpárologhatnak. (Igaz! szélső balfelől.) Mit gondol t. barátom, hová vonulnak azok a nemzetiségi tendencziák, melyeknek eddig a vármegyei közélet jó correctivuma volt, ha leszoritatnak onnan? Szederkényi Sándor: A malom alá! Bartha Miklós .* Igen; a malom alá, a tit­kos conventiculumokba és a templomokba. (Tetszés szélső balfelől.) F,z az egyik tanúság. De van még egy más is. Az a hatalom, niely­lyel szemben a múltban a vármegyék hazánkat megvédelmezték, az osztrák. Ez a hatalom ma is létezik, formája más, de érdeke ugyanaz. (Ugy van! szélső balfelől.) T. barátom a 67-iki tör­vényekkel, ugy látszik, mindent kiegyenlítettnek vél. En nem. Mert én e törvényeket is sérelmesnek tartom. A 17 éves gyakorlat még nem arra való, hogy a közel 400 éves praxis tanúságait lerombolja. Nem a jelen múló perezeiről beszélek, mert tudom, mivel tartozunk királyunk esküjének. De tudom azt is, hogy a jelenlegi csonka alkotmánynak nin­csenek garantiái. Tanúságom tehát az, hogy arra a védelemre, mit G-rünwald is elismert, még szük­ségünk lehet s akkor a vármegyéknek életerős és mozgékony szerepét nem fogja pótolni a Grün­wald élettelen és merev állama — hadsereg nélkül. (Ugy van! a szélső balfelől.) T. ház! Én ugy látom, hogy az az áram­lat, mely a vármegyék ellen nyilvánul, azért olyan erős, mivel az emberek restelik az okokat kutatni és pusztán az eredményekből ítélnek. Látják, hogy választási rendszer van és mégis, majdnem kizáró­lag a főispán restaurál; tudják, hogy hatósági joguk van az ellenőrzésre, de a tisztviselő mégis büntetlenül vétkezhetik. E miatt sokan közönyö­sökké lesznek s lábra kapott a jelszó, hogy a vár­megye lejárta magát. Pedig nem halt meg a gyer­mek, csak alszik. Nyűgei vannak abban, hogy a candidationalis jog nagy latitudet ad a túlkapá­sokra, hogy a közigazgatási bizottság az érdeklő­dés legszükségesebb életnedveit vonta el a közgyű­léstől és hogy nincsen kimondva az incompatibili­tás a községi elöljárókra nézve s igy azon visszás helyzet alkottatott meg, hogy a falusi biró és kör­jegyző bizonyos tekintetben fölötte áll az alispán­nak és szolgabírónak. Mindebből nem az követ­kezik t. ház, hogy egy százados viharokban ki­próbált nemzeti intézményt eltörüljünk, hanem az, hogy megszabadítsuk azt azon nyűgöktől, melye­ket a legújabb idők tapogatódzó iránya rá agga­tott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végzem beszédem. Én ugy látom, hogy ha mindazt a tevékenységet, melyet a helyhatósági önkormányzat a nemzeti ügy érdekében kifejt, az állam elconfíscálná, akkor a G-rünwald által oly nemesen kitűzött czélt örök időkre hátravetné. És mivel a kormányzás egész politikája bizonyítja, hogy a centralisatio felé hajlik, ennélfogva magát a belügyministeri költségvetést sem fogadom eL (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents