Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

114 34. országos ülés deczember 10. 1884. szememre veti, hogy én a háborút akarom folytatni a Magyarországon levő különböző fajok ellen, a harmadik pedig azt mondja, hogy a mit én akarok, az az absolutismus, Bartha Miklós pedig, hogy ez a legmerevebb centralisatio, minden partieularis tényező teljes megsemmisítése, hogy azt akarom, hogy az állam teljesen absorbeáljon mindent, az állani legyen egyedül tevékeny tényező, a többi pedig tétlenségre legyen kárhoztatva. Ezeket kell hallanom akkor, midőn évek óta mindig a leghatározottabban hangsúlyozom, hogy Magyarországon a szabadság, a jog és a törvény uralmát akarom, hogy ezen állam csak akkor fog megfelelni feladatának, ha a szabadság szelleme lengi át, csak akkor fog hivatásának megfelelni, hogy ha a szabadságnak minden garantiája meg lesz benne. Miről van itt szó t. képviselőház? Kern arról van szó, a mi talán másutt képezhetné politikai pártok törekvését, hogy egy létező állam omnipotentiáját korlátozza, egy túlságos, a normálisnál messzebb menő hatalomnak természetes határai közé való szorítása eléressék. Hiszem nálunk arról van szó, hogy egy csonka, tehetetlen, ki nem épített államot ruháznak fel azon normális hatalmi eszközökkel, a melyekkel Európának bármely liberális állama bir és melyek nélkül állami hivatását épugy nem teljesítheti (Élénk helyeslés a baloldalon) mint oly egyes ember, kinek valami lényeges orgánuma hiányzik, képtelen organicus működését kifejteni. (Felkiáltások a szélső baloldalon : A 67-iki kiegyezés!) T. képviselőház ! Azt hiszem nem sértek meg senkit, sőt talán hízelgő lesz azon urakra nézve, a kikre reflectáltam, ha azt mondom, hogy az én politikai állásommal szemben az, a mit ők állítanak nem is lehet félreértés, hanem mondjuk ki egyenesen: ez már félremagyarázás; (Halljuk!) mert oly világosan nyilatkoztam, hogy ha azt mondanám azon urakról, hogy félreértettek, kétségtelenül megsérteném őket. Csak egy lehet a valóság: az, hogy félre akartak magyarázni. És ha az okát keresem, miért magyarázták félre, ezt nagyon könnyen meg lehet találni. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur ügyesen, mint mindig szokta, mikor én tőle azt követeltem, hogy azzal a nag5" hatalommal, melylyel rendelkezik, építse ki ezt az államot és ezzel a kiépített állammal csináljon nagy állami és nemzeti politikát, akkor ö igen ügyesen azt mondta nekem: „A t. képviselő ur azt kívánja, hogy én mint kormány magyarosítsak, nagyon sajnálom, de nem tehetem, mert ez rám nézve teljes lehetetlenség, a kormány soha nem magyarosíthat az állam eszközeivel, ha ;i társadalom nem elég erős az assimilatio munkáját végezni, az állam erre teljesen képtelen." így a t. ministerelnök ur ügyesen egész más térre vitte át a discussiót. Hiszen én nem arról szóltam, hogy a kormány magyarosítson; nem is követeltem soha, sőt egy beszédemben, melyet itt a képviselőházban tartottam, egész határozottsággal nyilatkoztam e tekintetben ; kifejtettem ugyanis, hogy én a magyarosítást miért nem óhajtom politikai czélként s akkor megmondtam, hogy egyszerűen azért, mert én ugyan nem mondanék le róla, ha lehetséges volna keresztülvitele de mint politicus lehetetlennek tartván a czél megvalósítását, habár nem is szívesen, de lemondok róla, mert politicusnak lehetetlent akarnia nem szabad. Ez tehát egész határozott nyilatkozat volt. És a mit én egyáltalában lehetetlennek tartok, azt természetesen lehetetlennek tartom a kormányra nézve is. Eszembe sem jutott múltkori beszédemben a ministerelnök úrtól azt kívánni, hogy ő magyarosítson. Én a dolgot ugy képzelem magamnak, hogy ebben az országban a kormánynak szerepe nem lehet más, mint keresni, követelni azokat az eszközöket, a melyekre szüksége van, hogy hivatását teljesíthesse; az aztán más kérdés, hogy ezen eszközökkel miként él. De ha egy kormány ról komolyan akarja valaki elhinni azt, hogy a nemzet vagy az állam fentartása érdekében actiót akar kifejteni: akkor mindenekelőtt azon meggyődésre kell jutnunk és látnunk kell, hogy rendelkezik azon eszközökkel, melyek az actio keresztülvitelére szükségesek. Mert ha a ministerelnök ur azt fogja mondani, hogy háborút akar vezetni valami hatalom ellen, mely Magyarországot megtámadta és senki sem látja, hogy ágyút, fegyvert szerez, egyszóval semmit, a mi a háború folytatásához szükséges, akkor igen természetesnek fogja találni, ha senki nem hiszi róla, hogy komolyan akarja a háborút. Ugy van az a jelen esetben is, hogy a kormány nem közvetíti azon hatalmi eszközöket, melyek ezen államot activképessé teszik, annak magyarázata csak az lehet, hogy ennek a czélnak elérésére komolyan nem is törekszik. De t. ház, miután igen természetesnek találom azt, hogy a t. ministerelnök ur ezt a lehetőt elutasítja magátólsegy lehetetlen czélra mutat,hogy a figyelmet a lehetőről elterelje s hogy azt mondhassa, hogy tőle lehetetlenséget kivannak; azért mert vannak bizonyos pártszempontok, a melyeknél fogva Ő azt veszélyesnek tartja magára nézve. A t. függetlenségi párt szónokai tiltakoznak ez ellen a politikai irányelv ellen és meg vagyok róla győződve, hogy tisztán csak a pártszempontokra való tekintetekből cselekesznek. (Ellenmondás a szélső baloldalon) És itt t. ház, méltóztassék megengedni, hogy meggyőződésemnek adjak kifejezést. A kormányzat az ő kezében van, és akkor, mikor olyan politikai irányt fogadna el, a mely saját pártjában a consolidált viszonyokat megbontaná, kétségtelenül nagyon sokat koczkáztatna. Lélektanilag tehát az ő álláspontja érthető. Azonban a függet-