Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-30
fi 30. országos MIPS áeczember 4. 188'. hogy azok mily eszközökhöz nyúlnak a bizalomszerzésnél, hitét különben is egy jobb jövő iránt már lassankint vesztvén, visszavonul, helyet enged azon lelketlen kufároknak, kik miként az uzsorás eltalálják a pillanatot az áldozat megkerítésére, ugy ezek is számba veszik az egyes parasztember hézagos politikai felfogását, eltalálják módját, idejét a politikai tisztességből való kivetkőztetésnek. És ha mi ilyenkor szemrehányást teszünk egyik-másik választónak, hogy zászlónkat ekként hagyja el, körülbelül ilyféle választ nyerhetünk: „Tizévé, hogy veletek tartottam és zászlótok alatt küzdöttem, de már most magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy ti ellenzék ott az országgyűlésen semmit kivinni képesek nem vagytok. Igaz, a jó szándék, az akarat a ti részeteken van, de amott az erő és hatalom. De miért is üldöztessem magamat ily körülmények közt a vármegye uraitól — hisz ha tekintem jobb és bal szomszédaim helyzetét, azoké sokkal jobb, kik a kormány emberére adják szavazatukat, mert nemcsak adóhalasztásban részesülnek, hanem heteken át ingyen esznek és isznak és még szavazatukért annyi pénzt is kapnak, hogy abból bizony egy szép tinó ára is kikerül." Megdöbbentő logica, kétségbeejtő gondolkozás t. ház, melynek jogosultsága előtt azonban bizonyos nézpontból tekintve, teljesen kitérni nem lehet. De kevésbé lehet okozni azon szerencsétleneket, a kik egyrészt a hatósági erőszaktól való félelmökben, másrészt a megvesztegetés előtti gyengeségökben zászlóinkat ekként elhagyják, de érheti inkább a vád azokat, a kik a nép erkölcseit ekként megmételyezve, a legjobb módot nyújtják a népnek arra, hogy saját politikai jogait tiszteletben ne tartsa, hogy a tiszteletet és bizalmat kiirtsa a választó közönség keheiéből a törvényhozás tekintélye iránt. Igen jól tudom én, t. ház, hogy a ministerelnök ur, miként a felirati vitánál tette, indignatióval fogja visszautasítani a vádat magáról és pártjáról, de engedelmet kérek a t. háztól és engedelmet különösen a t. ministereinök úrtól, ha ez esetben indignatiójának komolyságában nem egészen bizom meg, mert valóban, ha a ministerelnök ur ezen irányú kijelentéseit ezen irányú tényeivel vetem egybe, majdnem akként tűnik fel, mint ama jezsuita prédikátor, a ki azt monda hallgatóinak: szavaimat hallgassátok, de tetteimet ne lássátok. {Élénk helyeslés a szélső halon) S én sokkal jobban szeretném, ha a t. ministerelnök ur indignatiója helyett Podmaniczky Frigyes képviselő ur mint a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának feje a pártcassa zárszámadásával jelenne meg a házban s ezzel tiltakoznék az én feltevésem ellen, {Helyeslés a szélső báloldalon) ezzel tiltakoznék Irányi t. képviselőtársam azon vádja ellenében, hogy az [ önök gyóntató czédulája a választásnál csakugyan nem a bankó volt. Egyet azonban készségesen elismerek, ha már egyszer az eszmetársulásnál fogva a képviselőválasztásokról szóihatok s ez az, hogy a t. ministerelnök ur a választások alkalmára egyrészt a magyar zsidóság hazafiságával, másrészt az antisemita kérdéssel hatalmas sakkhuzást csinált. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Evekkel ezelőtt, mikor még Istóezy képviselő ur onnan a kormánypárt padjairól hirdette antisemita elveit, maga a t. többség mintegy comicusnak és mulatságosnak találta az ő felszólalásait és arra súlyt nem fektetett, sőt maga a ministerelnök ur is mintegy jóakaratú dorgáló szavakban fenyegette meg a nyájából eltévedt juhot. Később azonban, midőn Istóezy képviselő ur éveken keresztül szintén még onnan következetesen szidta a zsidóságot és elveit nem tartották már oly nagy képtelenségnek sem a házon kivül, sem a házon belől és maga a zsidóság künn kezdte magát kényelmetlenül érezni, a ministerelnök ur elérkezettnek látta az időt, hogy haragjának menyköveit megzörgesse. Először is Istóezy képviselő urat excommunicálta a pártból, azután felállott, felszólalt, tiltakozott Istóezy képviselő ur elvei ellen és a választások előestéjén belefujt azon tárogatóba, melyre miként a hamelni patkányfogó sípjára, a zsidók a ministerelnök úrban találván meg a Messiást, nekünk a, két ellenzéknek, kik itt a parlamentben és párt enuntíatióban állást foglaltunk az aníiscmitismussal szemben, hátat fordított, sutba vetette politikai meggyőződését, melylycl addig a két ellenzéket támogatta, minden erkölcsi erejét a kormánypárt érdekében vetette latba, sőt mint hírlett, néhány százezer írtig még derekát érette meg is roppantotts.. (Élénk tetszésnyilatkozatok és derültség a szélső baloldalon.) Távol van tőlem t. ministerelnök ur, hogy önnek és pártjának ekként elért erkölcsi diadalát legkevésbé is irigyelném, hanem egyet mégis bátor vagyok kérni és ez az, hogy az ekkép elért erkölcsi diadal után ne méltóztassanak a nemzetnek meghamisítatlan közvéleményére hivatkozni és ne méltóztassanak politikájuknak jogossága bizonyítása alkalmával hátukat a nemzet többségének megvetni. Mi jól tudjuk t. ház, nem is azért szólalunk fel ez alkalommal is a költségvetés ellenében, mintha azt hinnők, hogy önök kibontakozva azon merev következetességből, mellyel a mi javaslatainkat, a mi aggodalmas felszólalásainkat kisérni szokták, azzal valahára szakítsanak, mert mi jól tudjuk azt t. ház, hogy önök ezt most sem fogják tenni, mert nem tehetik, jól tudjuk, hogy a mi érveink előtt sokkal nagyobb súlya és hatalma van az önök pártvezére, a ministerelnök ur akaratának, parancsszavának a ki, a mi érveink
