Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

10S 34- országos ülés dcczember 10 1SS4. irányában minő elvi álláspontot foglal el azon felségjog gyakorlását illetőleg. Ha már most egy fentartott felségjogra nézve ő Felsége szükségesnek tartja, hogy a ezélnak érdekében jövőre nézve valami kijelentést tegyen, e kijelentés meggyőződésem szerint a magyar közjog szellemében ministeri ellenjegyzésre nem szorul. {Mozgás és ellenmondások a szélső haloldalon.', A szóban forgó kérdés az volt, hogy bizonyos rend miféle tiszteleti kitüntetést von maga után; bizonyos rendnek abban nyilvánul jogi következménye, hogy az kívánatra maga után vonhat más tiszteletbeli kitüntetést. Hogy ez miként osztogattassék, hogy ő • Felsége egyszerre egyet adjon-e, vagy azzal együtt adományozza a többire vonatkozó igényt i-, ez már ő Felségének azon felségjog gyakorlalát illető önmaga iránti viszonya. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) A múltban elfogadta! ott az az elvi álláspont, hogy ha adatik egyre, már eo ipso adatik a többire való igény is; a jövőre nézve elfogadtatik az az álláspont, hogy ha adatik egy, azzal még nem adatik egy másra való igény: ez a koronának fentartott felségjog gyakorlására vonatkozó elvi álláspont és ki merem mondani, hogy az 1848. III. t.-ez. értelmében ily aetio a magyar közjog szellemében is a koronát megilleti. (Élénk ellenmondás a szélső balodalon.) Ez érvényesülhet a jövőben is, á nélkül, hogy az alkotmányos jogok megóvását czélzó hazafias érzület ebben valami olyat látna, hogy abban megnyugvását ne találhatná fel. Ezeket voltam bátor megjegyezni. (Helyeslés jobbfelöl!) LÜkÖ Géza: T. ház! Nem kívánom az előttem szólott t. képviselő urat az elvi álláspontok theoriájának terén követni; nem kívánok az elvi fejtegetések azon magaslatára emelkedni, melyen Ő mozgott, de itt maradok és a ház asztaláról veszem az argumentumot. Méltóztassék megtekinteni az 1848 : III. t.-ez. 7. §-át, mely világosan kimondja, hogy: „az érsekek, püspökök, prépostok s apátoknak és az ország zászlósainak kinevezése, a kegyel mezes jogának gyakorlata és a nemességnek, ezímeknek s rendeknek osztása, mindig az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett egyenesen ő Felségét illeti." Eb! en meg van adva a felelet a minister ur nyilatkozatára, én ehhez ragaszkodom a képviselő ur felfogása ellenében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: T. ház! Állok szembe Kecskemét városa egyik kerülete képviselőjének közjogi fogalmaival. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő' ur azt mondta, hogy a magyar közjog szempontjából mint a múltra, ugy mostonra nézve vannak ő Felségének önmaga iránti és azután mások iránti teendői. Azokra nézve, melyek mások irányában vannak, természetes, hogy a minister ellenjegyzése szükséges; azokra nézve, melyek magamaga iránti kötelességei, azokra nézve közjogilagnem volt s nem szükséges a ministeri ellenjegyzés. Nohát azt hiszem,hogy fiatalabb a képviselő ur s a régi magyar közjogot aligha ismeri és aligha ismeri a jelent. (Ugy van! a szélső balon.) Mi a magyar közjog alapja? Hogy a koronázott király személye szent és sérthetetlen. Ez az alap s ha ez az, vájjon megengedi és megengedhette-e valaha a magyar közjog, hogy ő Felsége a minister ellenjegyzése nélkül adjon ki rendeletet, mert hiszen akkor bármely rendelet jöhetne a törvényhozáshoz és akkor elesnék az ország közjogának azon sarkalapja, hogy a koronázott király személye szent és sérthetetlen; mert akkor annak rendeletéért egyenesen a király volna felelős. (Ügy vart! a szélső baloldalon.) Lássa f. képviselőtársam, *n fiatal koromtól fogva köztársasági érzelmekben nevelkedve, ismerem hazánk alkotmányos helyzetét és tudom, mivel tartozom a koronás király irányában; tudom hogy személyét, mert szent és sérthetetlen, nem szabad belevonnom a tanácskozásba, elkárhoztatom,helytelenítem tehát a képviselő ur nyilatkozatát,; (Élénk helyeslés baloldalon) mert habár a képviselőin'nem akarná is és nem ugy vélte, de előbb-utóbb oda mennénk, hogy bármely rendelet, mely kiadatnék a minister ellenjegyzése nélkül, tisztán csak a király aláírásával, nem lehetne más, mint megtámadása a közjognak. Azért tehát, mert a magyar közjog azt mondja, hogy a koronázott király személye szent és sérthetetlen, a ki ezt vallja, nem mondhat egyebet, mint hogy nem lehet Magyarországon olyan érvényes rendelete a koronázott apostoli királynak, melyet felelős minister ne ellenjegyezne és a melyben a minister tanácsával is be ne folyjon. (Helyeslés a szélső bah".) Olay Lajos: Az Ugron Gábor t. képviselőtársam által a rendjelek és nemességek adományozására vonatkozólag felhozott concrét eseteket egygyel akarom szaporítani. (Halljuk! Halljuk!) Baján egy egyén, a ki 1872-ig mint a legveszedelmesebb nemzeti izgató, rendőri felügyelet alatt állott és a kire nézve a ministertől az akkori főszolgabíróhoz azon rendelet érkezett, hogy minden legcsekélyebb izgatás esetében az illetőt azonnal fogassa el és 24 katona kíséretében Budapestre kisértesse, mert látta, hogy az ellenzéken tovább nem boldogulhat, kormánypárti lett s mint ilyen a minister által nemességgel való kitüntetés végett felterjesztetett és csakugyan nemessé lett. (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Az épen most felhozott példa mindenesetre megnyugtat; mert arról az egyről biztosíthatom a képviselő urakat, hogy nemzetiségi izgató soha kitüntetésben nem részesült. Ugy látszik t. ház, hogy az említett egyúttal ellenzéki és nemzetiségi izgató