Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-34

34. országos ülés <kczember 10. 1884. 109 •Í"

: volt; később megjavult és nem volt többé ellenzéki, (Elénk derültség szélső halfelöi) tehát ugy látszik, hogy a ki a mostani kormány pártjábabelép, ha eddig ellenzéki és nemzetiségi izgató is volt, az eo ipso kénytelen e tulajdonságát elveszteni. Különben nem akarok reflectalni az itt felhozottakra, bár sok volna, a mire refleetalhatnék; de helyre akarom állítani a dolgot ugy, a mint az meggyőződésem szerint áll, mert ugy látom egy pár felszólalásból, hogy itt félreértések forognak fenn. {Halljuk! Halljuk !) Miben áll az, a minek törvényünk és alkotmányunk szerint a rendjelekre vonatkozólag történni kell ? Abban, hogy magyar honpolgár rendjelet vagy czímet nem kaphat máskép, mint a magyar felelős kormány felterjesztése, egyik tagjának ellenjegyzése, tehát a kormány teljes felelőssége mellett. (Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, ez a dolognak valódi értelme. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) S arról biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy ez igy történt. (Helyeslés.) T. barátom, az ő Felsége személye körüli ministerannyit mondott, hogy „ellenjegyzése mellett", mert nem gondolta s akkor még én sem gondoltam, hogy anynyira az „abc" magyarázathoz kell nyúlnunk, hogy ki kell fejtenünk lépésről lépésre, mikép történik és mit jelent a dolog. De biztosíthatom az urakat, hogy mindennemű kitüntetésre nézve megteszi a maga javaslatát a ministertanácsbaii az illető tárczaminister, e fölött határoz a ministertanáes és ekkor* felterjeszti azt az ő Felsége személye körüli minister és ha ő Felsége kegyeskedik azt megadni, ellenjegyzi. Azt hiszem tehát, hogy ezen eljárás teljesen és tökéletesen megfelel az 1848-iki törvények követelményének. Ezt kívántam csak megjegyezni és kérem, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök; Vámos képviselő ur félremagyarázott szavai helyreigazítása végett kér szót. Vámos Béla: Félremagyarázott szavaim helyreigazitésa, de részben személyes kérdésben is kérek szót. Mert Madarász t. képviselő ur, hivatkozván arra, hogy ő köztársaságban nőtt fel, (Élénk ellentmondások balfelöl. Felkiáltások: Köztúrsasági szellemben!) tehát köztársasági szellemben még jobb, ha ezt méltóztatik gondolni, mert ha köztársasági szellemben nőtt fel ezen országban, a melyben — azt hiszem — minden honpolgár loyalis monarchista, akkor megvallom őszintén, hogy nagyon bajos lesz a korona jogainak magyarázatánál a t. képviselő árral egyetértésre jutnom. Egyébiránt ő politikai múltjára akart hivatkozni. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem személyes kérdés!} Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék saját félremagyarázott szavai helyreigazítására szorítkozni, nem pedig polemisálni a képviselő úrral az ő múltjára nézve, az már nem lehet. (Élénk helyeslés.) Vámos Béla: Azt akartam megjegyezni, hogy nekem ugy tűnt í'el, hogy hosszú politikai múltjánál fogva jogosítva érezte magát nekem leczkét adni. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Ezt csak első beszédében tehette és igy ezt ne tessék ventillálni, hanem szavainak kimagyárazására szoritkozui. Vámos Béla: Épen erre akarok áttérni, szavaim kimagyarázására. A nyilvános politikai pályára most. volt szerencsém léphetni, de a magyar közjog tanulmányozásával régóta foglalkozom és annyi bizonyos, méltóztassék elővenni akármelyik munkát, a melyben a magyar közjogot magyarázzák, az í 848 előtti időkre nézve világosantalálja a t. képviselő ur a különbséget a fenn nem tartott s fentartott felségjogok közt. Ezen felségjogokra nézve igaz, nagyon lényeges különbség állott be 1848-czal, de az is igaz, hogy a mely jogok azelőtt fentartattak, most is azon meggyőződésben vagyok, hogy azokra nézve ő Felsége a maga körében határoz és a mikor azt mondom, nem vonom ő Felsége személyét a vitába, mert elvi kérdés forog szóban, tehát a kijelentést, hogy ilyen jogát mikép akarja gyakorolni és ezen kijelentés mindaddig, inig az alattvalók irányában azon jog a gyakorlás stádiumába nem lép, ministeri ellenjegyzésre nem szorul. Ezt mondtam és annál többet nem akartam mondani. Onoűy Géza: T. ház! Én csak a ministerelnök ur szavaira óhajtok némely megjegyzést tenni. Nem először vagyok tanuja azon jelenetnek t. ház, midőn az ellenzék részéről bizonyos kormányzati visszaélésekre nézve bizonyos vádak hozatnak fel. Mit tapasztalunk ily alkalommal a ministerelnök ur részéről ? 0 mindig eoncrét esetek felhozására felhívja az illető képviselőt, hogy nevezze meg az egyéneket. Midőn azután a eoncrét eset felhozatik, akkor előáll a ministerelnök és felállítja azt a theoriát, hogy azért, mert egy bizonyos esetben egy ember személyére nézve tévedés fordult elő, vagy a kormányzatra sötét szint vető hiba történt, nem lehet a minister összes eljárására következtetést vonni. Ez t. ház, oly kényelmes visszavonulási ürügy, oly kényelmes mentegetődzés, melylyel azt hiszem, a ministerelnök ur nem igen soká fogja magát fentarthatni, (Derültség jobbfeWl) legalább a józan ész előtt. Felhozatott itt az a vád, hogy érdemtelenek terjesztettek fel ő Felségének kitüntetésre és pedig az ő Felsége személye körüli minister ur által. Megnevezték a képviselő urak az okot, miért tartották az illetőket érdemteleneknek, a többek között Olay Lajos t. barátom felemlítette, hogy azért tartatott az illető érdemtelennek királyi kitüntetésre, mert ezelőtt izgatás vádja alatt állott, sőt mint tényleges izgató a kormány által rendőri fel-