Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.
Ülésnapok - 1884-34
34 országos üli* i Í v / jótékonyságának speeialis kiemelését és elismerését foglalja magában, ez iránt lehet felszólalni, de kifogásolni ezt nem lehet. (Helyeslés jobbfelŐl.) Már a mi a t. képviselő urnak azon észrevételét illeti, hogy ő Felségének azon határozata, mely megszünteti bizonyos rendjeleknek azon következését, hogy egyszersmind a titkos tan ácsosságot, rangemelést vagy nemességet foglalták magukban, miért jelent meg a minister ellenjegyzése nélkül, erre nézve bátor vagyok a t. képviselő urat figyelmeztetni, hogy rendjelek alkotása és adományozása ő Felségének speciális felségi joga és e felségi jognak különös ismertető jele az, hogy egy nem független állam, vagy annak fejedelme sem rendjeleket nem alkothat, sem nem osztogathat és ha ezt mégis tenné, egy független állam fejedelme eltilthatná saját alattvalóinak ilyen rendjelek elfogadását. Ez tehát a fejedelmi jognak egy különös kifejezése. 0 Felsége elődei alapították a rendjeleket, ő Felsége ezen alapszabályok nyomán a minister felterjesztésére adományozza és az illető ministernek az a feladata, hogy az ő Felsége által rendjellel kitüntetett honpolgárunk kitüntetését ellenjegyezze. Magukra az alapszabályokra nézve, miután ez a Felségnek kiváló jog-a, a minister be nem folyhat. Egyébiránt, hogy azon rendjelre nézve, mely különösen magyar jeléggel bír, t. i. a szent ístvánrendjelre mennyire volt az illető cancellarnak — ez esetben nekem, mint jelenleg szent István-rendi cancellar teendőivel megbízott ministernek — befolyás;-,, azt mutatják az alapszabályok, melyek szerint ö Felsége óhajtásának érvényesülése az én ellenjegyzésem mellett történt. A mi végre a t. képviselő urnak azon észrevételét illeti, (Halljuk! Halljuk!), hogy miért nem kisérem én ő Felségét minden lépten és minden nyomon, engedje meg a t. képviselő ur, azon észrevételemet megtehetni, hogy én igen jól tudom, mi az én hatásköröm, meddig terjed az a hatáskör, hol van az a hatáskör, a melyben ő Felségének lejtéseit követni tartozom,, a hol ő Felséffévei szemben az én hatáskörömet érvényesíthetem. És legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy engem azon önérzet lelkesít, hogy e tekintetben a fejedelem és az ország- jogait illetőleg kötelességemet nem mulasztottam el és ezután sem fogok elmulasztani semmit. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Legyen szabad nekem némi rövid reflexiókat tennem a t. minister urnak iménti megjegyzésérc. (Halljuk!) A t. minister ur önérzetére hivatkozik és bivatkozhatik is, elismerem, hogy t. i. nagyon jól ismeri a kormány jogait és a saját kötelességét azon magas helyen. Ugyanis a t. minister ur azt mondja, hogy a ministernek, miután a rendjel-adományozási jog felségjog — és én ezt is szívesen elismerem — nincs egyéb feladata, mint ellenKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. II. KÖTET. ezember 10 1884. |Q5 jegyzése a rendjel-adományozási diplomának. Arra nézve tehát nincsen befolyása, hogy kiket tüntet ki ő Felsége. Én pedig a ministernek sokkal fontosabb jogát ismerem. Ez pedig abban áll, hogy az illetőket, a kik azt igazán megérdemlik, ajánlhassa ő Felségének. Ha tehát a t. minister ur nem gyakorolja ezen jogát, nem is teljesíti kötelességét. Ha pedig gyakorolja, akkor n em méltóztatott magát jól kifejezni, mert csak az ellenjegyzést gyakorolja. Szerintem pedig épen az ajánlásban rejlenek a legfontosabb jog. Neki kellene ugyanis megválogatni az embereket, mert ő Felsége mint oly nngasan álló, tévedhet is. Igen sajnálom, hogy a jelen esetben a t. minister ur nem méltóztatott megezáfolni az előttem szólott Ugron Gábor t. képviselőtársam azon állítását, hogy olyan egyén is decoráltatott, a ki bünvizsgálat alatt áll. (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha ez áll, akkor az nagyon súlyos vád az illető ajánló és előterjesztő ministerre nézve, lett legyen az akár a t. belügy minister ur, akár pedig az ő Felsége személye korüli t. minister ur. Miután pedig Ugron t. 1 aratom nevet és concrét esetet említett, azt hiszem, hogy a t. minister urnak áll érdekében, hogy ezen szerintem súlyos vádat tisztába hozza. Igen helyesen méltóztatott utalni a rendjelek keletkezésérc nézve a keresztes háborúkra. Mai napság azonban szerintem a rendjelek adományozása leginkább azon téren van helyén, a mely téren az hajdanában is leginkább birt értelemmel, t. i. katonai pályán, a hol egy egy, a hazáért és nemzetéért vérét ontó s magát kitüntető hadfi kapjon rendjelet, hogy — mondom — egy ilyen hadfi részesittessék ilyen kitüntetésben, annak szükségét a buzdító példa és lelkesítés végett elismerem. De monarchiánkban csakis a Mária Terézia-féle kereszt van. Ez pedig csak is katonai tettekért adatik, nem pedig egyik legfelsőbb kézirat vagy leg* felsőbb elismerés által, nem pedig ily hiúságot gerjesztő, civil embernél sokszor nagyon különösen kinéző gomblyuk díszítésekkel. De a dolog mélyébe nem akarok bocsátkozni. A kiknek örömük telik benne, miután oly bőven hull ez a rend]eleső, hát hadd hulljon, ugy is a nemzeti caractert mindenkép mesterségesen iparkodnak meghiúsítani, ez a hiúság vásárja is egyik eszköze annak; a ki corrumpál, csak hadd corrumpáljon ezúton is az ily apró hiúságok kielégítése által. Egyébiránt rendjelekről levén szó, bátorkodom megjegyezni, hogy vannak rendjelek és osztogattatnak épen a minister ur előterjesztésére is, melyeket, hogy magyar ember, a ki Magyarország történetét ismeri, minő öntudattal viselhet, nem tudom. Például ilyen a Leopold-rend. Nekem a hátam borsódzik már e névre is, mert ez uralkodónál i Magyarországnak gyászosabb uralkodója és a
