Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

30 országos ülés deczemlier 4. 1884. 5 gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azon, a fogaskerék elméletéből kiinduló és a sport mezej'éről vett példákkal illnstrált érveket ugyanazon ostorral fogja visszavágni, melyet a t. képviselő ur tegnap oly előszeretettel pattogtatott. {Élénk helyesUs a baloldalon.) Azonban volt a t. képviselő urnak még egy kifejezése, a melyet én azon politikai álláspontnál fogva, melyet elfoglalok, szó nélkül nem hagyhatok. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur ismét szóba hozván a monogrammos politikát, megütközését fejezte ki, hogy Ugron Gábor t. képviselő ur itt a nép souverenitásáról szólott. Sajátságosnak találta, hogy Ugron Gábor t. képviselő ur hivatkozott arra, miként nálunk ezen népsouverenitásnál fogva még az uralkodó sem szokta ezímerét és jelvényét a középületekre tétetni. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ez irányban én szolgáljak neki egy kis oktatással (Halljuk! Derültség a baloldalon) és pedig Magyarország közjogából, a mely azt hiszem, elég tekintélyes forrás lesz s ennek nyomán kimutassam, hogy Magyarországban igen is van népsouverenitás. Hogy pedig Magyarországon létezik a népsouverenitás, azt már azon tény is igazolja, hogy az uralkodó, ki Magyarország trónját elfoglalni akarja, ki a magyar trónra ülni kivan, az nem teheti ezt csupán isten kedvező kegyelméből, hanem a nép hozzájárulásából és akaratából. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) És azon családi örökösödés is, a melynek alapján a dicső HabsburgLotharingeni ház ül a trónon, történik két oldalú szerződés alapján, (Helyeslés balfelöl) a mely csak akkor bir törvényes erővel, ha azt a koronázás ténye követi. (Elénk helyeslés balfelöl.) Ez pedig involválja azt, hogy a ki a magyar koronát elnyerni akarja, annak inaugurale diplomát kell adni, a törvényhozás előtt esküt tenni az alkotmányra és ősi szokás szerint a nádor vagy helyettese megkérdezi, vagy legalább kellene megkér deznie az egybegyűlt népet, hogy vájjon azon uralkodót elfogadja-e megkoronázandó királyának ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. képviselő ur," hogy ezen tényekből kellőleg beigazoltam azt, hogy Magyarországban népsouverenitás van. (Helyeslés bal felől) Távol van tőlem azt hinni, hogy a souverenitás egyoldalú és Magyarországon, mint alkotmányos országban, ez megvan osztva az uralkodó és a nép között. (Helyeslés balfélb'l.) Magyarországban mindenki hivatkozhatik a népsuoverenitásra, Magyarországban minden magyar embernek joga van arra hivatkozni (Helyeslés balfelöl) és igy — azt hiszem — Ugron Gábor t. képviselő ur is helyesen és jogosan hivatkozott a népsouverenitásra. (Ugy van! a hal- éi szélső baloldalon.) T. ház ! A költségvetési vita arányaiból sokan következtetést szoktak vonni egyrészt a kormányzó többség, vagy magának a kormány politikájának realitására és másrészt az ellenzék életképességére és szükségességére s néha jogosultságára is. Ha ezen, szerintem sophisticus következtetést a múlt évi költségvetés emlékeire kívánom visszavezetni, hogy a múlt évben a költségvetés ellen intézett támadásokból kivánnók megítélni egyrészt a kormány politikájának helyességét, másrészt az ellenzéknek életképességét, ugy a látszat nyomán majdnem el kellene ismerni, hogy az ellenzék sajátságos közönye, a debatte rövidsége és bágyadtsága talán a positióiból kiszorított ellenzék fegyverletételét jelentheti és jelentheti egyúttal a kormány által beterjesztett költségvetés kritisalhatatlan voltát, politikája helyességének és diadalának érinthetettenségét. De nem igy van t. ház, nem legalább nálunk, hol sok tekintetben kivételes parlamenti viszonyok léteznek. Mert mi itt a múlt évek tapasztalataiból meggyőződhettünk, hogy szemben állunk egy többséggel, mely merev következetességgel tagadja meg magától a parlamentarismus egyik elengedhetetlen feltételét: az eszmék és a gyakorlati érvek feletti vitát, alárendelvén mindent nagy hatalmi pártvezére mindenható szavának és sajátságos cynismussaLsokszor zajos türelmetlenséggel szokot minden javaslatot, indítványt vagy módosítványt visszautasítani, nem a jobb meggyőződés és az érvek fontosságából merített szigorú ítélete alapján, hanem azon varázserő előtt való meghajlással, a mely pártvezérének agy „akarom" szavában nyilvánul. És ha a múlt évi vitát a jelen vita keretével hasonlítjuk össze, akkor e vita képe nem sokban különbözik amattól. Mert mi most is azt tapasztaljuk, hogy politikai meggyőződésünk komolysága, a nemzet állami és különösen pénzügyi helyzete fölötti aggodalmaink őszintesége, valamint minden figyelmeztetés ama katastrophára, mely a nemzetet minden év költségvetése alkalmával közelebb és közelebb vonja az államtönkríöz, merev cynismussal visszautasitta tik, kétségbe vonatik; azt kérdezem tehát, nem-e alkalmas ez arra, hogy bennünk a feltevést a többség politikai morálja iránt kétségbe vonassa? nem alkalmas-e arra, hogy az egész költségvetési vitát alig'tekintsük egyébnek, mint sajátságos alakoskodásnak, melyet a többség a nemzet mint fizető publicum előtt eljátszik és velünk ellenzékkel el játszatni kíván. (Ugy van! a szélső haloldalon.) És hogy az a fizető publicum, az ország választó közönsége, parlamentünket körülbelül igy is itéli meg, az a képviselő-választás számtalan momentumából kiderül. Kiderül különösen azon sajnos jelenségből, hogy azon társadalmi osztály, melyet a nemzet erkölcsi erejének szoktunk és szeretünk nevezni, látva azt, hogy hazafias küzdelmeink a kormány és emberei által mily módon ellensúlyoztatnak.