Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

m %%. országos fiiéi december 9, 1SS4. dani és önök már is nevetnek. Bírják békével ezt a lelki derültségüket, nem akarom attól megfosztani, mert ugy lehet, összes szellemdússáguktól fosztanám meg. (Élénk derültség jobbfélöl.) Hogy mennyire fejlődött a sübventiónak hatása alatt és a kormánynak corruptiv befolyása alatt a mai sajtó, azt legjobban megítélhetjük, ha egy pillantást vetünk az időszaki sajtók közötti különbségre. Tudjuk, hogy az 1848-ban a sajtó még csak gyermekkorát élte, de a közérzületet hiven tükrözte vissza. Nem tért el a tisztesség törvényeitől, a mit a nép érzett, azt hiven reproducalta. És épen azért akkor a közszellemben az erkölcsiség és hazafiság erősebb gyökeret vert. Tiszta, hamisítatlan volt. Az újkor zsidóhaladási szelleme ez állapotokon fájdalom, sokat változtatott. Igaz, sokan ma is azt tartják, hogy a sajtó a közvélemény hőmérője, csakhogy igen nagy baj, ha c hőmérő is, mint az arany, meghamisittatik. A mai sajtó — tisztelet, becsület azon kevés hírlapnak, mely kivételt képez, a dolgok állását kóser szemüvegen át tekinti, nem ugy ir, mint a nép érez, hanem a mint azt Juda jónak látja. A tudományok és közművelődés castiliai forrásából nem azért merít, hogy józanítson, hanem hogy részegítsen. Azért a mai sajtó nem is a magyar közszellem, hanem a zsidó érdekek őre. Es midőn a zsidó erkölcsfogalmaknak és zsidó világnézleteknek a sajtóban érvényre emelkedett iránya ellen felszólalunk és midőn felhozzuk azon visszaéléseket, a melyeket e téren épen ugy mint a közélet egyéb terén a zsidóság elkövet, midőn reá mutatunk arra, miként meghurczolja hírlapjaiban a magyar igazságszolgáltatást a külföld előtt (Helyeslés a hal- és szélső baloldal némely padjain) és midőn rámutatunk arra, hogy miként teszi pellengére ezen sajtó a magyar közigazgatást és miként nevezi el büntetlenül a haza szolgálatának érdemeiben megőszült igazságügyministerünket rituális bűntcsináló banda vezetőjének, akkor önök faj- és vallásgyülölettel vádolnak bennünket. Milliók szivében élnek és találnak visszhangra a mi eszméink. Mégis önök azt mondják, hogy mi a tudatlanság sötétségében tévelygő boszú politikáját folytatjuk. De hát igen nagy baj az, hogyha milliók tévelyegnek a tudatlanság sötétségében, mely ugyan nem nagy bók önöktől a közoktatásügyi minister ur irányában, (Derültség.) de még nagyobb, sőt végzetessé válható baj az, ha millióknak van okuk a boszúra, azon boszúra, mely indokolásával a zsidóság visszaélései által gerjesztett elkeseredésre támaszkodik és a mely a közbéke nevében az önök igazságszeretetéhez hiába appelál és nem marad más menedéke, mint a mi igazság-szeretetünk, melyet önök megvetnek és nem akarnak meghallgatni. Azt mondtam, hogy ki fogok terjeszkedni a reactio szóra. Ne gondolja a ininisterelnök ur, hogy minden párt liberális, mely magát annak nevezi és ép ugy nem minden párt reactionarius, melyet önök annak tartanak. Mi ép oly kevéssé vagyunk reactionariusok, mint önök liberálisok. (Helyeslés a balés szélső baloldal némely padjain.) És hogy a reactio fogalmával végre valahára tisztába jöjjünk, ki fogom fejteni annak értelmét és azzal be fogom fejezni beszédemet. Ha ezt a szót, reactio, a maga ethymologiai értelmében veszszük, igazuk van azoknak, a kik i minket reactionariusoknak neveznek. Mi reagálunk a zsidóság bűneinek erkölcsileg és anyagilag rom boló actiója ellen, reagálunk azon visszaélések és üzelmek ellen, melyek a zsidóságnak a ministerelnök ur által subventionált sajtójában, továbbá úgynevezett szent könyveikben és életnyilvánulásuk minden mozzanatában legfőbb életczél gyanánt taníttatnak és a melyek megbénítják és hamis irányba terelik az emberi nem működésének hala dását, melynek vészt és hanyatlást hozó hatása népünket és hazánkat is végzetesen érinti. Ha ily értelemben vagyunk a mi eszméinkkel reactionariusok, akkor ez a democratia és a jogegyenlőség alapján vívott szent küzdelem, melyhez az önök lelkiismerete és hazafisága teljes megnyugvással csatlakozhatik. De ha azt a reactiót értik ellenünk, mely e század elején a szabadság legnagyobb ellenségének, Napóleonnak leveretése után a szent szövetség árnyékában rettegve és borzadva a franezia forradalom szerteáradó eszméitől, a népek szabadságvágyának és felvilágosodásának felébredésétől és terjedésétől: a feudalismus alapjaira akarta visszaállítani a királyi souverainitást absolut hatalommal és elfojtani törekedett a democratiának a népek szellemében felpezsdült nyilvánulását és megizmosodását, akkor nincsen igazuk és már csak pártállásuk sajátságos természeténél fogva sem lehet igazuk, mert hiszen akkor önökt. túloldal és t. ministerelnök ur volnának leghűbb szövetségeseink, kik az alkotmány sarkalatos alapelvének, a közszabadságnak kivételes rendszabályokkal való megszorítása által oly készek szilárd léptekkel haladni az absolut hatalom örvénye felé. Nem fogadom el a rendelkezési alapot. (Helyeslések a balés a szélső baloldal különböző padjain.) Barla József: T. ház! A ministerelnökségnek azon tételét,mely a200,000ftnyi összeget a rendelkezési alap czímén foglalj a magában, magam és a függetlenségi és 48-as párt nevében megszavazni hajlandó nem vagyok. Kötelességemnek tartom, mert ok nélkül nem szeretek s nem szoktam beszélni, ezen megtagadásnak okait röviden elmondani a t. ház előtt. (Halljuk!)