Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-33

ÍÍ3. országos ülés deczember 9. 18S4. 97 Mélyen t. ház! Én ugy fogom fel és azt még a túlsó oldal sem fogja megtagadni, hogy Magyarország democratieus jogállam. Magyar­szág mostani állapotának ugyanis alapja, kiin­dulási pontja azon 1848, a mely az ország mint állam részére a democratiát tette alapul. Ezt is­métlem, a túl oldrd sem fogja tagadni, sőt igen sokszor hallottam és olvastam már, hogy nem­csak ezen alapot nem tagadják, de azt állítják, hogy államunk mostani állapota kifejtése az 1848-ki alapnak. Ezt mi sem tagadjuk, hogy a mostani állapot az 1848-iki elvek kifejtése, de ugy hisz­szük, legalább én ugy hiszem, hogy egyszersmind kifejtése az önállóságtól s a democratieus alap­elvekből. Ha Magyarország mostani államélete demo­cratieus modern államélet: akkor az államnak állam­polgáraival szemben kétféle viszonyát kell meg­különböztetni. Egyik viszony, melyben állanak az államot fentartó polgárok az állam fentartása tekintetéből, a másik viszony, melyben az állam áll mint munkát adó, tehát munkáltató tényező, a munkálkodó állampolgárokkal szemben. És t. ház, e második viszonyt tekintve, meg vannak az elén gedhetetlen kötelességek ugy a munkásokra, mint a munkaadóra nézve. A munkás állampolgároknak kötelessége az, hogy a munkások bármely csoport­jában foglalnak helyet, legyenek fejmunkások, vagy kézi munkások, az elvállalt munkának becsü­lettel feleljenek meg. (Ugy van! a szélső baloldalon!) A munkaadó-államnak meg az a kötelessége, hogy az oly munkásokat, a kik elvállalt kötelezett­ségüknek becsülettel megfelelnek, nyíltan, őszin­tén, a teljesített munka és eredménye arányához képest jutalmazza. Minden modern jogállamban ezen viszonynak kell a munkáltató állam és a munkás polgárok közt fennállani, ez pedig nem tűr el semmiféle titkos munkást és semmiféle munká­nak titkos honorálását. (Ugy van! a szélső hal­oldalon.) Titokban csak bűnt szokás végrehajtani (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) s a ki a bűnt ju­talmazza, bűnös ép ugy, mint a ki azt elköveti. T. ház! Fájdalom, hogy ezen democratieus elvek a munkáltató állam és a munkálkodó hon­polgárokat illetőleg a mostani viszonyok közt, azt lehet mondani, nálunk már elenyésztek; mert a munkás nem a szerint díjaztatik, a mint megérde­melné munkája, fáradsága és szorgalmának gyü­mölcsét, hanem a szerint, a mint valamely párt­érdeknek szolgál. Ma, fájdalom, t. ház, azt mond­hatjuk, hogy mig a munkásoknak azon része, a mely a hatalommal tart s a mely már annak karja által segítve maga is hatalmassá lett, a társadalom által nyújtott minden előnynek élvezője: addig a szegény munkás, legyen az fej vagy kézi munkás, £ szegény munkás — ismétlem — ki nem tart véle, alig tudja nyomorult életét tengetni. Ministeri tanácsosok és igazgató tanácsosok KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. II. KÖTET. bársony pamlagokon díjtalanul utazzák be vasuta­kon az egész országot; a szegény iparos pedig, ki nagy keservesen elkészített munkáját viszi vá­sárra, fizeti az egész utazási és viteldíjat. És mig a hatalmas díjtalanul utazóknak a vasútnál, mely pedig democratieus intézmény, udvarias bókkal áll szolgálatára a magyar állam minden szolgája, addig a szegény munkásokat ugy összezsúfolják, mint oktalan állatokat, hogy sok­szor ez által egészségük rnegrongáltatik. Ésezigy van t. ház, minden viszonyok közt; ezt az egyet csak példa gyanánt hoztam fel. Magyarországon nem a munkáé és érdemé az előmenetel, hanem azé, kinek protectiója van; s miután t. ház, ez homlokegyenest ellenkezik a democratieus fogal­makkal, a társadalmi becsületességgel és munkával, a titkosan felhasználható 200,000 frtot, mint e rom­lott helyzet erősítő eszközét, megszavazni nem fogom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzel okaim még nincsenek kimerítve ; követ­kezik a másik ok. Pénzügyi helyzetünkből következik tovább, hogy a 200,000 frtot meg nem szavazom. A t. előadó ur mondotta, hogy az adóteher nem emelkedett s kimutatta, hogy az új katasteri munkálat alapján a földadó csak valami csekély­lyel növekedett, nem pedig oly mérvben, mint azt többen állították, Nincs okom kétségbe vonni a t. előadó ur számokkal igazolt előadását, de mégis azt állítom, hogy az adó Magyarországon ép azokra nézve, kik az állam gyengéi, kiknek tehát támogatása az állam legszentebb kötelessége — mondom — ezekre nézve emelkedett. Megengedem, hogy a nagybirtoknál nem emelkedett, sőt bizo­nyos fokig természetesnek is találom; mert itt a tulajdonosnak módjában van birtokának egy részét legelő gyanánt használni. És ez kérem nem is kár­hoztatható, mert már egy lépés az intensiv gazdál­kodás felé és ugy tudom, hogy a dús magyar róna igy használt netto-jövedelme nem kisebb, mintha szántóföld gyanánt használtatnék; tehát ismétlem, a legelőszerű használatban nincs semmi kárhoztatandó. Azt pedig nagyon jól tudjuk, hogy sokkal alacsonyabb kulcscsal adózik' a legelő, mint a szántóföld. No már pedig a kisbirtokos azt nem mondhatja, hogy legelőnek használja birtokát, sőt nem is használja annak . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóz­tassék katasteri észrevételeit majd a földadó téte­lénél megtenni. (Helyeslés és derültség.) Barla József: Az adó viszonyainkból kifolyó helyzetünkkel ellenkezik a 200,000 frtnak meg­szavazása. Adóviszonyainkat tüntetem fel és sze­rencsém lesz ennek még világosabbá tétele tekin­tetéből egy épen e napokban postai utón hozzám érkezett kisbirtokos leveléből rövid néhány sort felolvasni. Azt állítottam a minap és állítom ma is, hogy Somogymegyében átlag 337°-kal emelkedett 13

Next

/
Thumbnails
Contents