Képviselőházi napló, 1884. II. kötet • 1884. deczember 4–1885. január 14.

Ülésnapok - 1884-30

4 30. országos ülés deczember 4.1884. jelen viszonyok közt, midőn mezőgazdaságunk már nem csak nehézségekkel, de valóban oly ealamitásokkal küzd, melyek már-már válság mérvét öltik. {Igás! TJgy van! a szélső haloldalon.) Természetes, hogy ilyen körülmények között a kormánynak kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni, hogy a franczia kormányt rá bírja, hogy ezen szándékától elálljon. Én nem is kételkedem benne, hogy a kormány nem mulasztotta el kötelességét, mert hiszen ez oly súlyos mulasztás volna, melyet egy kormányról sem szabad feltenni, sőt olvastam is a lapokban, hogy tényleg a kormány tett némi lépést. De azt hiszem, hogy midőn ily fontos kérdés forog fenn, nem elegendő, hogy a hazai közönség arról hirlapilag vegyen tudomást, hanem kívánatos, szükséges, hogy a legilletékesebb helyről hivatalosan értesíttessék arról, hogy mit tett a kormány ez irányban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jól tudom t. ház, hogy nincs kormányunk kezében ez idő szerint olyan hatalmi eszköz, nielylyel materialiter kényszerítse Francziaországot arra, hogy ezen szándékától elálljon, ha csakugyan el van határozva minden áron emelni a mezőgazdasági vámokat, hát emelni fogja. De azt hiszem mégis, hogy két dologra legalább a t. kormány már a jelen stádiumban is figyelmeztethetné Francziaországot. Figyelmeztethetné először arra, hogy — legalább meggyőződésem szerint — az eljárás, melyet most követni akar, nem egészen méltó egy nagy nemzethez, mint a minőnek a franczia nemzetet ismerjük. Igaz, azzal nem vádolhatjuk, hogy egyenes szerződésszegést akar elkövetni, mert hiszen fqrmaszerinti szerződés nem is áll fenn köztünk. És azon egyezményben, a mely fenn áll, formaszerűleg nem kötelezte magát arra, hogy a mezőgazdasági vámokat nem fogja emelni, tehát szerződésszegéssel nem lehet őt határozottan vádolni. De az mégis áll, hogy a mit ez idő szerint szándékozik tenni, az nem egyéb, mint a fennálló egyezmény diplomatiai kijátszása. Mert méltóztatik emlékezni, mikor a folyó év tavaszán — ha nem csalódom február hóban — a képviselőház rá állott a fennálló szerződés megújítására s nemcsak egyszerű megújítására, hanem nevezetes kedvezményben is részesítettük Francziaországot a pezsgő' bornak vámja tekintetében, melyet 50 frtróí 40 frtra szállítottunk le, a nélkül, hogy concrét alakban valami compensatiót nyertünk volna Francziaországtól. És tette ezt az egész képviselőház abban a jóhiszemű feltévesben, hogy Francziaország ennek cserében meg fog minket kímélni attól, hogy a mi mezőgazdasági kivitelünket megnehezítse. Figyelmeztethetné a t. kormány a franczia kormányt arra is, ne felejtse el Francziaország, hogy Magyarország nem megvetendő consummense a franczia iparnak, nevezetesen a fényűzési iparczikkeknek és valóban nem tudom, hogy ha mi retorsiókhoz nyulunk, ki lesz a nagyobb vesztes fél: mi-e, vagy Francziaország? Hogy mit kelljen tennünk azon esetre, ha Francziaország ezen figyelmeztetésekre sem hajolva mégis megmarad szándéka mellett, arra most, midőn még reményt táplálok azon tekintetben, hogy az ügy barátságos utón intéztetik el, nem terjeszkedem ki, annyit azonban előre is tudok, érzek, hogy ha ezen eset beáll, a mi kormányunknak nem szabad visszariadni még a legerélyesebb eszközöktől sem, még attól sem, hogy a fennálló egyezményt pure et simple megszűntnek tekintse és annak jelentse ki. Az interpellatio, melyet ez ügyben az igen t. kereskedelmi minister úrhoz intézni akarok, következőleg szól: (Olvassa.) Interpellatio a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister úrhoz. Van-e a t. minister urnak hivatalos tudomása arról, hogy a franczia kormány a vámtarifa némely oly tételét, mely hazánk mezőgazdaságát igen közelről érdekli, módosítani, illetőleg emelni szándékozik ? Tett-e a t. minister ur és minő lépéseket az iránt, hogy a franczia kormányt ebbeli szándékának valósításától visszatartsa s így gazdaközönségünkről ez újabb csapást elhárítsa? Hajlandó-e a t. minister ur a szóban forgó ügy állásával a képviselőházat megismertetni — annak idején pedig az általa tett vagy teendő lépések eredményéről részletes jelentést tenni ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kérem interpellatiómat a t. minister 'úrral közölni. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a minister úrral. Következik a napirend: az 1885. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása és pedig Lits Gyula képviselő ur. Lits Gyula: T. képviselőház! A tegnapi vitának utolsó szónoka, Keglevich István gróf, kétségtelenül magas parlamenti színvonalra törekvő beszédében foglalkozott egyebek közt a valódi és az ál liberalismus distinctióival is. Beszédének eme része két szakaszból látszott állani, melyeknek egyike oktató volt s ugy hiszem, mindnyájunknak szólott, másika pedig inkább polemicus és inkább gróf Apponyi Albert képviselő úrhoz látszott intézve lenni. A mi az első szakaszt illeti, azt legalább a magam részéről igen sajnálom, hogy abból hasznot aligha húzhatok, mert ha a liberalismus elveit ezután kellen-e is megismernem, meg fog nekem engedni az igen t. képviselő ur, hogy én azoknak megtanulásában mesteremül talán nem épen őt választanám, (Helyeslés a szélső baloldalon) a mi pedig polemikus részét illeti, én azt hiszem, hogy